Forever?

i love/hate you so much

[cutslikeadiamond]

Reblog, ha oké rád írni és beszélgetni veled ✨

[ember-az-embertelenseegben]

Már semmiben sem hiszek.

[megoltek-bennem-minden-jot]

🖤.

[pmarie808]

[myempirexxx]

[your-blood-is-my-drug]

Szükségem van valakire, aki itt van velem éjszaka, a hangja hangosabb a gondolataimnál, és a karja erősebb a bennem lakozó szörnynél…

[yousaveeveryonebutwhosavesyou]

[ne-sirj-ha-elmegyek]

A legbölcsebb tanács, amit valaha kaptam, egy különösen erős nőtől:

“Ha magassarkúban sétálsz, és már vérzik a sarkad, alig érzed a lábad és minden lépés egy kínzás, akkor is emelt fővel járj, egy mosollyal az arcodon, a csípődet lengetve. Ne tudja senki, hogy fáj.”

Fel kellett nőnöm, hogy rájöjjek, ez korántsem csak cipőkről és vízhólyagokról szól.

[takemetochurch13]

A legtöbb sebet az apák okozzák a gyermekeiknek

[aesthetichappines-deactivated20]

“Próbáltam nem hozzányúlni, akármennyire is ellenezték az emberek, hogy ezt nem szabad és káros. Kellet nekem. Egyszerűen szükségem volt rá. Hiszen ez tudott engem lenyugtatni. Mély letüdőzés és kifúj. A nikotin káros ámbár élvezetes ízére kényszerültem. Nem beszélve az alkohol mámoros, bódító íze ami elcsavarja a fejem, vele együtt a szívemet is. Álltam és csak néztem magam elé, néztem még a füstöt ami szerte foszlik a levegőben, ami még az imént a tüdőmet töltötte tele. Tele szennyel, mégis friss levegőnek tekintem. Közben az életen töprengek, hogy én ki vagyok, ki voltam vagy még ki lehetek. Egy lány a földön a több, mint hétmilliárd ember között. Valakinek számítottam, számítok vagy számítani fogok. Sose tudni. Azt se, hogy mit hoz majd a holnap. Hogy hány cigit kell még elszívjak, hogy elpatkoljak. Mennyi időt kell még egyedül eltöltenem, hogy rátaláljak a nagy Őre. Igazából létezik ilyen személy? Mikor jelenik meg? Ki lehet az? Ezer meg ezer kérdés akad megválaszolatlanul. Addigra is a cigaretta perzselő és az alkohol mámorító íze érinti ajkam és hoz majd lázba, mint ő. Mintha egy kitalált személy lenne, de mi azzal hitegessük magunkat, hogy igenis van s majd ránk talál, de addigra az élet elsuhan mellettünk mire ő megjelenik. Nem várok rá. Nem vesztegetem el az időm a kereséssel vagy várással. Magammal törődöm. Egy önző alak vagyok aki nem törődik a világgal. Voltaképpen így is van. De csak azért, mert eddig olyan személyekre vesztegettem el az időmet kik egyáltalán meg sem érdemelték. Csalódás. Egyik követte a másikat. Magamba fordultam, elbújtam. Mit vétettem? Vigaszom nem volt más, mint a cigaretta, hogy lenyugodjak vagy az alkohol, hogy kievezzek a bánat vízéből.”

—

[smile-yep]

[anemalany-deactivated20220306]

A fehér olyan tiszta szín, tisztaságot és ártatlanságot jelképez, kár hogy a kedvenc színem a fekete…

[kisemmizettminden]

Az élet túl rövid ahhoz hogy szar kávét igyál, és olyan fiúk után sírj, akiket nem érdekli.

[boldog-vagyok-el-ne-hidd]

Egy nő mindent észrevesz, csak úgy tesz, mintha mégsem

[bipolaris-melyseg-deactivated20]

Lent vagyok a depresszió mocsarában.

Na de tudod egyáltalán, hogy innen lentről mindent látni?

Kivéve a fényt. Azt ne keresd.

[egyemberavilagban]

Rád barátként nézni olyan,mintha a vodkára úgy néznénk, mintha víz lenne. De,ha bele iszol érezni fogod a különbséget...

@egyemberavilagban

[hajnalihangok]

“Családi”

Ebédek,beszélgetésfoszlányok,karácsony.

Hideg,hűvös idegenek.

Vagy csak én vagyok egy hideg,hűvös idegen?

Olyan távoliak,

olyan érdektelenek...

Amiről beszélnek...és csak beszélnek..és nevetnek.

Forognak a betűk,de nem értem egy szavukat sem.

Nem tudom összerakni őket,nem is akarom.Már nem...

Néha felnézek, odabökök egy “igen”-t vagy egy “nem”-et.

Csak ülök és hallgatok.

Szótlanságom kiált fel néha egy szál cigire,amit úgy szívok,mintha mentőöv lenne csöndességem megtörésére.

Számomra ennyi vagy karácsony.

Nekem nem hozol békét és boldogságot. Talán ez a legjobb kamu ünnep arra,hogy lássam mindneki elhiszi,ilyenkor mennyire “békés és boldog”.

-Merry Whatever...🖤

Insta: hellboy.711 🔥

[elfeledett-szep-mult]

Van egy lakásom, 7 szobás.

Mindegyik szobában mást tartok, mégis mindegyiket ugyanaz a kulcs nyitja, kivéve az utolsót, azon nincs zár, mondjuk felesleges is lenne, oda senki sem akar bemenni. 

Az első szobában tartom a boldogságot, mindig nyitva hagyom az ajtót, hátha elő akar jönni. 

A második szobában a bánat húzódik meg, volt idő, hogy gyakran fel-alá járkált a lakásomban, ezért kulcsra zártam az ajtót.

A harmadik szobában a rossz döntéseim sorozata lapul, ezt az ajtót csak becsukni szoktam, hogy tanulhassak a hibáimból. 

A negyedik szobában az idő van, mindig tárva-nyitva hagyom, nem is csodálkozom, hogy csak úgy szalad előlem.

Az ötödik szobában a titkaim bujkálnak, oda kell figyelnem, hogy rendesen becsukjam az ajtót , mert a zár elromlott, és a titkaim mindig kiderülnek. 

A hatodik szobában a bizalom lakik, minél több embert ismerek meg, annál nagyobb lakatot teszek az ajtóra. 

Az utolsó szobában a harag, a düh, a szenvedély, a szeretet, és egyéb olyan érzelmek vannak, amiket nem tudok irányítani, mert nincs zár az ajtón, és soha nem is volt.