Két, rendkívül kreatív receptet hoztam nektek ma. Az első képen karamellás popcorn, a másodikon kakaó van. Na jó nem, mindkét képen én vagyok. Mivel a kakaó kifolyt volna a számból, inkább meg se mutatom. Úgyis mindenki látott már kakaót.
Én is láttam: lakótársam dobozos boltikakaóját a hűtőajtóban, ami ráadásul szójatejes volt. :(
Neki van kakaója, nekem meg nincs. :’(
Na jó, nyilván ittam belőle egy kicsit sutyiban, aztán rájöttem, hogy ilyet én is tudok! Sőt, az enyém sokkal jobb lesz! :3 (nem, de majdnem.)
A sztori a szokásos: kb. 1 dl vízbe egy evőkanálnyi kakaót raksz és elkezded melegíteni, közben a kókusztejszínből 1:3 hígítással kókusztejet csinálsz, hozzáöntesz valamennyit, megcukrozod (kókuszvirágcukor!!!), és megvárod, hogy elég meleg legyen. Gyáááá beszarsz, paleo vegán kakaó! Na meg adalékanyag-, laktóz-, glutén-, és hörcsögszemfogmentes!
A popcorn is irigységből született: a másik lakótársam megcsinálta a boltimesterségeskaramellásédesítőszeres-popcornt a porontyának, aki nem ette meg, mert szar, és most ott figyel az étkezőben. Nem a gyerek, hanem a popcorn. De mivel engem meg lehet ölni egy apró csipet édesítőszerrel, aromával vagy (the most evil thing of all) nátrium-glutamáttal, ezért nem merek belőle enni. Régen (mikor még hétköznapi junkfood-rezisztens ember voltam) kóstoltam, borzalmasabb, mint amilyennek hangzik, de azért az mégse járja, hogy én nem kaphatok karamellás popcornt! Szóval beraktam a mikróba a sima sós popcornt, közben egy lábasban 2 másodperc alatt odaégetem némi kókuszcukrot, aztán egy másik lábasban, immáron sokkal több tapasztalattal a hátam mögött (a mosogatóban), kis lángon melegítettem a második adag kókuszcukrot. Úgyis megdolgoztam érte a kókuszos cégnél, és a világ legjobb megrendelője hozza nekem a következő adagot szolgálataimért cserébe, szóval akár fel is gyújthatom.
Amikor megijedtem, hogy a második adagot is elbaszom, inkább idejekorán hozzáöntöttem a kókusztejszínt, majd együtt fortyogtattam tovább a keveréket. Kicsit meg is sóztam, aztán kicsit megégettem vele előbb az ujjam, majd a nyelvem. Mire ez is kész lett, addigra már kivettem a mikróból a popcornt, és kis adagokban beleforgattam a szötymőbe, vigyázva, hogy ne legyen túl szottyos egyik kukorica sem, mert az már atom tömény lett volna.
Különben még jó, hogy nem hiszek a szűznemzésben, amilyen kajákat összeeszem mostanában… Dinnye előtt kovászos ubi (rokonok!!!), stb. Szóval miután elkészültünk a -figyelj- PALEO-VEGÁN karamellszószos p. c.-nal, áldozzunk egy percet arra, hogy szemünket lehunyva, befelé figyelve engedjük, hogy átjárjon minket a pattintós ősemberek szelleme, akik ősmadár-lábszárcsont-szívószállal hörpölték a paleókakaójukat (aminek a tetején természetesen volt kókusztejszínhab és paleokaramellszósz) az ős-starfucksban. (A kukorica nem paleo. :( ) Köszönömafigyelmet, aviszontlátásra.