Muti, mit eszel!

Betekintést engedek a napi étkezéseimbe. Az unokáim büszkék lesznek rám, ha megmutatom majd nekik ezt a blogot!

[gifsboom]

[mutimiteszel]

A kollegina nem szarral gurigázik

[vkgdeactiv8ed]

Feltételezem ennek és a két (plusz egy zoknievős) kajálós gpoy-omnak köszönhetem a követést :D

[mutimiteszel]

Az egész blogod elképesztően csodálatos, köszönöm a létezésed. :D Ez a pókos annyira nem is vicces, :( csak passzol a jól megválasztott tematikámba. És egy új kifejezéssel lett gazdagabb a hashtagtáram, kösz. 

[popsimessias]

[mutimiteszel]

légyszi.

[mutimiteszel]

Minden nap egy alma, és nem voltam orvosnál már vagy ezerkilencvenöt napja.

(Az mondjuk ezerkilencvenöt alma lenne, annyit biztos nem ettem.)

[mutimiteszel]

Tegnap a Vegafesztről hazafelé meggyőztem magam, hogy nem olyan jó ötlet a Peas&Love-ba beugrani almás sütiért, hanem inkább gyümölcsöt kéne venni a Spárban. Két olyan egzotikus gyümölccsel is gazdagabb lettem, amit még korábban nem kóstoltam, vagy nem emlékszem az ízére. 

1: kaktuszfüge. Sosem láttam még boltban, bár pár éve a barcelonai Güel Parkban leszedtem egyet, ami kicsi volt és éretlen, ahogy a képen látszik, és kis cuki ovis koromban, mikor apukám járt Tunéziába dolgozni, hozott kaktuszlekvárt (és talán friss kaktuszfügét is).  A barcelonai szerzeményről annyit, hogy kesztyű és bárminemű eszköz hiányában szétszurkálta a kezemet, és a nyelvemből is egy hétig próbáltam kiszedegetni a kis aljas tüskéket. 

2. mézdinnye: idén hallottam (persze, mindig azt mondom, hogy "hallottam". Pedig egy receptblogon olvastam) róla először, és vártam, hogy majd milyen klassz lesz, és az is volt, de inkább funkcionálisan, mint gasztronómiailag (lásd az alsó gifeket). 

[mutimiteszel]

Szexi fasírt kettő

A bal oldalon a rukkola szára látható, közvetlen mellette jobbra a varázslatos színvilágú, egzotikus rizs, majd pedig a vegafasírt. Recept az előző posztomban. 

[mutimiteszel]

Vannak ezek az ételek, amik miatt a társadalom kivetne magából, ha nem titkolnám jól. Ételek, amiket mindenki eszik, de én - deviáns elem lévén - cukorral eszem, mióta az eszem-et tudom. Azaz mostanában nem nagyon csináltam egyiket sem, főképp a gluténtartalmuk miatt. 

Az egyik ilyen a krumplis tészta. A káposztásról mindenki tudja, hogy édesen is szokták enni, de az életem egy pontján én összetévesztettem a kettőt, így megcukroztam a krumplis tésztát! Sokkkkkal jobb úgy! A másik a borsó leves, amit az egész családom édesen eszik, csakúgy, mint a bundás kenyeret. De nem ám olyan Eurotripesen, hogy megporcukrozuk, nem ám! Persze a családi receptet továbbfejlesztettem: a (növényi) tejbe keverem bele a toj... ja nem, csicseriborsólisztet, pici sót és több cukrot. Ebbe rakom bele a kenyérszeleteket, és hagyom, hogy kicsit megszívják magukat, így belül puhák és szottyosak lesznek, kívül pedig ropogósak. Sajnos vagy szerencsére nem szoktam olajban sütni, mert a) egészségtelen, b) baromira félek a fröccsenő, forró olajtól. Már kamaszodtam, mikor megtudtam, hogy mások sajttal, kecsappal eszik a bundáskenyeret, amúgy úgy is finom.

A negyedik ilyen kaja a lecsó. Gyors, 5 perc alatt meg is van, mivel anyum előre elkészíti a lecsót télire, így csak vizet, zabpelyhet és sót, cukrot adok hozzá, 2 perc alatt meg is fő és falhatom is. Apró szemű zabpehellyel szoktam főzni, néha teszek bele lenmagot is. Általában forróra sikerül, szóval hosszas fújkálás előzi meg a fogyasztását, lásd az illusztrációt. Tökjó cukorral, de tényleg!   

[mutimiteszel]

Jó munkához idő kell... és kaja. Főleg éjjel, mikor már semmi kedvem hülye corporate website-okon szüttyögni, sokkal inkább szeretnék beágyazódni egy könyvvel. (Védett férfiak, tök izgi, alig tudom letenni. Persze én is gondolkozom a világuralomra-törésen, de legyetek türelemmel, nem könnyű.) 

Szóval kaja. Drááága lakótársam lángost csinált az egész albérlet-pereputtynak; tenyérnyieket, kicsit ropogósakat, tökéleteseket, szóval - bár a glutén csúnya, gonosz - rommá ettem magam belőle, de annyira ettem, meg annyira nyomtuk a szociális világmegváltást közben, hogy sajnos elfelejtettem lefotózni a szám tartalmát. Csináltam hozzá vegán, fokhagymás tejfölszószt, és dobtam rá abból a csudálatos házi, növényi sajtból, amit szorgos kezek nem győznek gyártani, hogy kielégíthessék a kruöltifrí sajtra éhező vegánok igényeit. Aztán lekvárosat is ettem, méghozzá varázsos, napfényes narancssárgabarack-lekvárosat, amit Anna2 hozott nekem múltkor, amiről a párja úgy nyilatkozott, egyébként helytállóan, hogy "olyan selymes az íze, mintha tündérek simogatnák az ízlelőbimbóimat". Én sem fogalmazhattam volna jobban. Zseni az a lány, én mondom.

A lángosnak hűlt helye mostanra, mire az éjjeli rágcsa órája elérkezett, így kétségbeesetten a hűtőhöz szaladtam segítségért. A kovászos uborka integetett legjobban, és mivel maradt a tejfölből, gondoltam a bizarr kajákból sosem elég. 

Sosem gondoltam, hogy koviubit és kókuszt valaha együtt fogok fogyasztani, de ma ezt is sikerült. Már vagyok valaki! Ugyanis a tejfölöm kókusztejszínből (miből másból) meg kókuszecetből áll. Kókusz for lájf. Egyetlen baja, hogy kifolyik a számból.

Szerintem amúgy szép párosítás, tök jól passzol a pulcsim színéhez az összecsócsált, kókuszos, romlasztott uborka! 

Amúgy újracsináltam a blogot, hogy prájmöri lehessen, mert mindig csak a touchingmyselfvisually-vel tudtam lájkolni, meg followolni, meg minden.

[mutimiteszel]

Két, rendkívül kreatív receptet hoztam nektek ma. Az első képen karamellás popcorn, a másodikon kakaó van. Na jó nem, mindkét képen én vagyok. Mivel a kakaó kifolyt volna a számból, inkább meg se mutatom. Úgyis mindenki látott már kakaót.

Én is láttam: lakótársam dobozos boltikakaóját a hűtőajtóban, ami ráadásul szójatejes volt. :(  Neki van kakaója, nekem meg nincs. :’(  Na jó, nyilván ittam belőle egy kicsit sutyiban, aztán rájöttem, hogy ilyet én is tudok! Sőt, az enyém sokkal jobb lesz! :3 (nem, de majdnem.) A sztori a szokásos: kb. 1 dl vízbe egy evőkanálnyi kakaót raksz és elkezded melegíteni, közben a kókusztejszínből 1:3 hígítással kókusztejet csinálsz, hozzáöntesz valamennyit, megcukrozod (kókuszvirágcukor!!!), és megvárod, hogy elég meleg legyen. Gyáááá beszarsz, paleo vegán kakaó! Na meg adalékanyag-, laktóz-, glutén-, és hörcsögszemfogmentes!  A popcorn is irigységből született: a másik lakótársam megcsinálta a boltimesterségeskaramellásédesítőszeres-popcornt a porontyának, aki nem ette meg, mert szar, és most ott figyel az étkezőben. Nem a gyerek, hanem a popcorn. De mivel engem meg lehet ölni egy apró csipet édesítőszerrel, aromával vagy (the most evil thing of all) nátrium-glutamáttal, ezért nem merek belőle enni. Régen (mikor még hétköznapi junkfood-rezisztens ember voltam) kóstoltam, borzalmasabb, mint amilyennek hangzik, de azért az mégse járja, hogy én nem kaphatok karamellás popcornt! Szóval beraktam a mikróba a sima sós popcornt, közben egy lábasban 2 másodperc alatt odaégetem némi kókuszcukrot, aztán egy másik lábasban, immáron sokkal több tapasztalattal a hátam mögött (a mosogatóban), kis lángon melegítettem a második adag kókuszcukrot. Úgyis megdolgoztam érte a kókuszos cégnél, és a világ legjobb megrendelője hozza nekem a következő adagot szolgálataimért cserébe, szóval akár fel is gyújthatom.  Amikor megijedtem, hogy a második adagot is elbaszom, inkább idejekorán hozzáöntöttem a kókusztejszínt, majd együtt fortyogtattam tovább a keveréket. Kicsit meg is sóztam, aztán kicsit megégettem vele előbb az ujjam, majd a nyelvem. Mire ez is kész lett, addigra már kivettem a mikróból a popcornt, és kis adagokban beleforgattam a szötymőbe, vigyázva, hogy ne legyen túl szottyos egyik kukorica sem, mert az már atom tömény lett volna. 

Különben még jó, hogy nem hiszek a szűznemzésben, amilyen kajákat összeeszem mostanában… Dinnye előtt kovászos ubi (rokonok!!!), stb. Szóval miután elkészültünk a -figyelj- PALEO-VEGÁN karamellszószos p. c.-nal, áldozzunk egy percet arra, hogy szemünket lehunyva, befelé figyelve engedjük, hogy átjárjon minket a pattintós ősemberek szelleme, akik ősmadár-lábszárcsont-szívószállal hörpölték a paleókakaójukat  (aminek a tetején természetesen volt kókusztejszínhab és paleokaramellszósz) az ős-starfucksban. (A kukorica nem paleo. :( ) Köszönömafigyelmet, aviszontlátásra.

Mire ezt megírtam, a kutya megint bepisilt. Jóccakát.

[mutimiteszel]

Dinnye. Ha megrágod, és egy közepes minőségű webkamerával le akarod fényképezni a szádban, nem látszik, hogy az nem a nyelved, szóval most ez a háromszög alapú hasábdinnye, ez van most. És rögtön animgif!  Szörnyű dolog történt: a remek online animgif maker felajánlotta, hogy tegyünk a gif alá youtube zenét. Mindenről írnak dalt, pont erről a fantasztikus, lédús, édes gyümölcsről (ami a nem kevésbé csodálatos uborkának a rokona) ne írtak volna, az lehetetlen! Ezen fellelkesülve egyből rákerestem a youtube-on arra, hogy “melon song”.

Figyelem! NE keress rá a youtube-on arra, hogy “melon song”! Én szóltam...

És főleg ne kattints rá az utolsó pontra!!!1

[mutimiteszel]

Csicseriborsó curry padlizsánnal és rizzsel Áztassuk be a csicseriborsót jó sok vízbe, majd felejtsük a hűtőben két napra. Mikor eszünkbe jut, hogy most már tényleg meg kéne főzni, akkor öntsük le a levét mert  MÉRGEZŐŐŐŐ!!! Na de tényleg, valami kiázik belőle, ami rossz.  Tegyük fel egy jó nagy lábasban himalájasóval főni. Gusztustalan hab lesz a tetején, ami még úgy sem sokkal cicababásabb, hogy rózsaszín a sóról leázó ásványi anyagoktól meg helókittiktől. Szedjük le azt a habot róla, fuj. Ha félig megfőtt, adjuk hozzá a felkockázott padlizsánt. Mindenféle más sokszög is jó, nem fontos, hogy kocka legyen, úgyis kis trutymó lesz belőle, mire megfő. Mire megrágom, addigra meg főleg. Szóval miután beleraktuk a padlizsánt, jusson eszünkbe, hogy lehet, hogy a főzővizet is le kell önteni a csicseriről, biztos, ami biztos, szóval egy szűrővel és a nagy lábassal szerencsétlenkedjük le róla a vizet, és tegyünk rá újat. Ne felejtsük el a cukiszínű sót! Közben vágjunk össze almát és azt a fura tököt (ami a szüleink kertjében bukkant fel nyár közepén, és hozott egy csomó virágot és két termést, amiből az egyiket elhoztuk, de beazonosítani még mindig nem sikerült, de finom nyersen veganézzel) tetszőleges alakzatokra, és tegyük hozzá. Ha már nagyjából megfőtt, tegyünk hozzá orbitál mennyiségű curryt, kurkumát, egy kis fahéjat és gyömbért. Mivel még mindig túl sok rajta a víz, jusson eszünkbe, hogy basszus, még rizst is kéne főzni hozzá. Szóval mossuk meg a rizst és tegyük a többi hozzávalóhoz főni! Ötlet: zseniál.  Hagyjuk kicsit leégni, úgyse lehet mit csinálni vele, a rizs az ilyen, mindig leég, főleg így… azért az alját ne együk meg. 

Nem muszáj készre főzni a rizst, úgysem sikerült volna, ha lefedjük, és állni hagyjuk egy fél órára, megpuhul magától. 

Ha már nem bírunk magunkkal, de még mindig nagyon forró, locsoljuk meg kókusztejszínnel, mert az elhűti egy kicsit. Jó étvágyat! :)