Azt az egy dolgot ne felejtsd el, hogy akárhány kurvával is leszel, egy sem fog rám hasonlítani. Egy sem fog úgy szeretni, mint én. Egy sem fog otthonaként tekinteni rád. Csak én. És én várlak vissza.
Claire Keane
ojovivo
RMH
DEAR READER
KIROKAZE
cherry valley forever
Show & Tell
Misplaced Lens Cap
Sweet Seals For You, Always
he wasn't even looking at me and he found me

Andulka

❣ Chile in a Photography ❣
Three Goblin Art

Origami Around
Sade Olutola

Janaina Medeiros
we're not kids anymore.
No title available

#extradirty

PR's Tumblrdome

seen from Australia

seen from Canada

seen from Malaysia
seen from Netherlands
seen from United States

seen from United States
seen from Türkiye
seen from United States

seen from Malaysia
seen from Italy

seen from Italy
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from T1

seen from Malaysia
seen from United States
seen from United States

seen from Poland
seen from United States
@myownthoughtsss
Azt az egy dolgot ne felejtsd el, hogy akárhány kurvával is leszel, egy sem fog rám hasonlítani. Egy sem fog úgy szeretni, mint én. Egy sem fog otthonaként tekinteni rád. Csak én. És én várlak vissza.
A részeg, s a józan énem is, ugyan úgy akar..
Kár, hogy erre részegen kellett rájönnöm.
A szemedbe néztem, és ugyan azt a csillogást láttam benne, mint előtte.
Pedig "te már nem érzel semmit", ugye?
Mégis akárhányszor farkas szemet nézünk, egyikünk se kapja el a tekintetét.. Mintha megnyugvást látnánk a másikban. Egyikünket sem zavarja a kínos csend, ami abban a pillanatokban körül vesz minket. Néha a szádra nézek, s néha te is viszonzod.
Megvágta magát újra, és sírva, remegő kézzel meggyújotta a cigit. Újra összetört belülről.
X: Többet kellene mosolyognod.
Y: Mert?
X: Mert baromira jól áll.
Talán...
Nincs is ennél a szónál mérgezőbb szó..
Talán kedvel..
Talán szeret..
Talán ő is nézi mikor voltál fent utoljára.
Talán rád szeretne írni, de fél, hogy csak zavar.
Talán nézegeti a képeid.
Talán kérdezgeti a közös barátaitokat rólad.
Talán ő is elképzelte a közös jövőtöket.
Talán hiányzol neki.
Talán felidézi a mosolyod, hangod, illatod, szemed ragyogását, a nevetésed.
Talán ő is rólad álmodozik.
Talán ő sem bir aludni miattad.
Talán te vagy az első gondolata reggel, és az utolsó elalvás előtt.
Talán ő is várja a következő találkozásotok.
Talán felidézi az arcod amikor hiányzol neki.
Talán, talán, talán.. Nincs ádázabb szó ennél.. Embereket képes tönkretenni belülről...
Olyan jó lenne a karjaid közt elaludni.
De a "csak barátok" nem így néznek egymásra
Mindig is féltem megmutatni anyukámnak azt a fiút aki tetszik nekem.. De elhatároztam magam, hogy ma megmutatom. Később az alábbi párbeszéd történt meg
Ő: És amúgy most mi a helyzet a fiúkkal? Tetszik valaki?
Én: Hát igazából, igen. De nem fontos.. Nem vagyunk együtt és nem is leszünk szerintem..
Ő: Mesélsz róla? Esetleg mutatsz róla egy képet?
Én: *megmutatom a képet neki,és mesélek egy kicsit róla*
Ő: Hát.. Nem mindennapi a fiú. A stílusa is jó, aranyosan néz ki, biztos kedves is.. De hogyha elszalaszt téged, nem normális.. Egy képet látsz róla és csillog a szemed, boldog vagy. És boldogan is mesélsz róla.. A szemeddel mosolyogsz ha a szád nem is.. Biztos vagyok benne, hogy ténylg szereted.
És leült a hideg csempére, sírva fakadt, majd remegő kézzel meggyújtott egy szál cigarettát...
Megvágta magát újra, és sírva, remegő kézzel meggyújotta a cigit. Újra összetört belülről.
Utolsó szál cigi
Meggyújtottam az utolsó szál cigimet.
Rád gondoltam, és hogy szeretlek.
Erről az jut eszembe,hogy én is számodra csak egy cigi voltam.
Meggyújtottál, megismertél, elnyomtál,és eldobtad a csikket.
Amíg ezt a szálat szívom,rád gondolok,te jársz a fejemben.
Megigértem,hogy nem sírok miattad többet,de nemtudom betartani. Legalább az idő is olyan letargikus, mint én.
Lassan elszívom és még mindig te jársz a fejemben.. Egész nap te jártál. Felidéztem a mosolyod, ahogy csak nekem mosolyogtál. Miattam,mert valami olyat mondtam ami nem is vicces, de te mosolyogtál rajta.
Ahogy elszívtam,elnyomtam a maradék parazsat, és eldobtam a csikket. Bárcsak én is eltudnálak így dobni,ahogy a csikket eldobtam.. Vagy ahogy te engem..
Többek leszünk a mánál
Egyedül ülök a szobámban
Barátkozok a bánattal
Hisz, mi mást is csinálhatnék?
Rád is szivesebben gondolnék
Bár, régóta már, hogy csak te jársz a fejemben
Szerintem ideje lenne már, hogy ezt befejezzem.
El kellene fogadnom, hogy mi csak barátok maradunk
Bár mindketten mindent tagadunk
Vagyis inkább te, mert én már bevallottam vétkemet
Mondtam neked minden szépet, kedveset
És most várok, mi lesz a végzetem.
Azóta eltelt már két év
És készült már pár új kép
Jövő ilyenkor már csak egy emlék leszel talán
Bár még mindig remélem többek leszünk a mánál.
Október harmincegy
Ősz volt ismét,
Egy idegen férfi épp gombolja ki az ingét
Valahol a nagy világban,
Egy ember épp csalódott a fiában.
A nap is süt még fent az égen,
De épp csak annyira mint télen
Ez mind csak a tükörképem.
A kinti madár is tovaszállt
De néhány a zord széllel szembeszállt
És dalolgatnak kint a fán,
Amíg én nézegetem az órám
Meg az elhervadt rózsám.
A macskám is csak enni jár haza
Neki sincs semmilyen panasza
Mégis neki van igaza
Ő mindig olyan laza.
Az utcán már alig van jármű
Az élet nem is olyan szörnyű.
Minden autó továbbmegy,
Végleg elmúlt október harmincegy.