Nagyon nehéz leírni ezt az érzést.
Annyira boldog és nyugodt voltam, hogy láthattalak. Még az álombeli Énem is beleborzongott abba az illatba,amit olyan becsesen őrzök magamba. A Te illatod.
Most az álom rövid és egyszerű volt! Egy házba mentem , mert úgy éreztem , valami befele vonz. Egy hatalmas és sötét házba. Affajta amerikai horrorokba illő házat képzeljünk el.
Ahogy közelebb értem a házhoz láttam egy árnyékot suhhanni a ház hátamögé bújva. Erőt vettem magamon és bementem a főajtón!
Sötét volt de mégis kedves lakás. Öreg volt minden, de látszott , hogy lakik itt valki. Leültem a legközelebbi kanapéra , és mikor félig leültem beléptél a szobába és mintha semmi se történt volna néztél rám. Már vártál, mint egy öreg barátot , lágy és kedves mosollyal bábultál. Nem volt ijesztő egyátalán , de nem találtam a szavakat. Bámultam ki a fejemből m, hisz nem gondoltam egy cseppet sem előre mit fogok látni. De Én csak Téged láttalak ! Csakis Téged!
Ahogy megszerettem volna szólalni , hirtelen megmozdultál és el is fosztottál az összes lehetőségtől, hogy beszélhessek. Mély pillantásom után azon kaptam magam, hogy próbálom cinikusan , de utalni arra, hogy mégis mit keresel itt? Majd azon eszmélek,hogy mellettem ülsz.
Érzem az érzrést, de most nem jár a szívem. Nem dobban. Mintha megálna az idő, és egy mély pillantás után érezlek téged is. A nyugalmat és azt a hihetetlenséget, hogy itt vagy. Közelhajosz és a fülembe sugsz valamit.. Ekkor érzem meg az Illatod.
Ahogy az illat találkozik a lelkemmel elmosolyodok.. nyakunk finoman indul a másik felé.. lassan mozog minden,s nincs többé se tér sem idő. Cseng az ürességtől minden. Csak az illat! Csak az arc! Csak a szőke hajnak az aranysárga színe,amit látok és, ami valha is csak számított. Ahogyan a orrunk keresné a másikét, homlokunk összeér. Összeért,s mind a ketten felnézünk a másikra. Látom a szemed és ahogyan elmosolyodsz ismét. Fehér fogaid mögül hallom a sóhajt, ami azt érezteti végre itt vagy!
Ahogyanez mind mind megbabonáz, látom arcod TURZULNI kezd.. szívem HEVESEN kezd VERNI .. légzésem SZORUL.. érzem NINCS sok időm. Meg a karlak csókolni de ahogy megtörténne a pillanat....HUSSSSSSSSSSSSS
Felébredek egy sötét és csendes hajnali órába..
Nem tudom mi történt csak azt, hogy visszavágyom és bármit megadnék , csak egy percel többet tölthessek ebben az álomban. Nem akarok a valóságban élni. Gyűlölöm a világot amiért kiszakított onnan! Gyülölöm Önnmagam , amiért nem tudtam tovább maradni..
A feketeség elnyel.. irány egy másik álom vagy rémálom..
Kedves olvasó! Köszönöm, hogy elolvastál és megértesz.
theartofmadeline
yousharknotpass
prguitarman
baratheonpilled
areudirty
izzy806
kaledo-art
andulkaphoto
titsay
