és igen, tudom, hogy elbaszom a legeslegszebb éveimet egy olyan emberre, akinek soha nem fogok annyit jelenteni, mint ő nekem, de úristen, mit csináljak, olyan szinten kötődök hozzá, hogy lassan beleőrülök az egészbe. de nem baj, három hétig kell kibírnom, utána elmegyek másik munkahelyre, hátha ott is megtetszik valami fasz, aki úgysem jönne össze velem. :/
ezutan meg egy evig porogtem a sracra, utana kijottem angliaba, ahol fel evre ra osszebaratkoztam azzal, akit a vilagon mindenkinel jobban utaltam anno es most utana sirok. mondom gyerekek, hogy velem van a baj
amúgy egy évvel később meg megismertem megint egy pasit, aki úgy tűnt, hogy úristen, ő lesz az igazi, de lepattintott a válására hivatkozva és azóta csak félszavakat beszélünk.
most már egymillió százalékig biztos vagyok abban, hogy bennem van a hiba.
most egy nálam 5 évvel fiatalabb srác tetszik, aki jövőre fél évre thaiföldre megy, miközben én szakmailag szeretnék fejlődni.
úgy néz ki, mint egy tinisrác, imádom a kisfiús báját, azt, hogy olyan mocskosan tud nézni, a pimasz mosolyát, a hangját, az illatát, a kisugárzását, a magabiztosságát és azt, hogy mindennek ellenére érezhetően bizonytalan.
soha nem éreztem még ilyen fizikai vonzalmat fiú iránt.
