[oneangel-before]

" Ha ismernéd a történetetek végét akkor is visszamennél ahhoz naphoz, mikor először találkoztál vele ? ,,

[mindigsblog]

Vannak napok még most is az életemben amikor csak eltűnnék egy kis időre ..

@mindigsblog

[oneangel-before]

Sorok mögött olvasott bizalmatlanság ,hmm..rég találkoztam veled...

[oneangel-before]

Mert minden reggel úgy kel fel,

hogy önmagával csatába megy el,

S a tükör előtt megáll csendben,

És veszít újra, rendre-rendben.

S nem látja ,mit mások látnak,

a kedvességet, a jóságának

ezer apró kis darabját,

csak hibáinak árnyalatát...

[umutdenizi]

[oneangel-before]

Előszó : A hiánynak több fajtája van . Van az ami fáj és összetör de van ami már csak szelíden leül melléd egy kávra és emlékeztet , hogy egyszer valaki nagyon fontos volt neked vagy még ,hogy mindig az...

Annyi ideje próbállak már elengedni. Hosszú évek óta, és mégsem ment soha igazán..

Voltak időszakok, amikor azt hittem, sikerült ,hogy  lezártam ezt a fejezetet, és bezártam azt az ajtót. De az igazság az, hogy hogyan is tudnád teljesen bezárni azt az ajtót, ami egykor az otthonodat jelentette? (sehogy) 

Legalábbis én mindig ezt éreztem a közeledben,hogy hazataláltam.  Az öleléseid..hmm ott pedig tudtam, hogy soha semmi baj nem érhet és ha kellene, még a széltől is óvnál. Amikor pedig a kezem fogtad, úgy éreztem, a világot is meg tudnám hódítani, amíg mellettem vagy.

Aztán valahogy ebben az élet nevű furcsa játékban elrontódtak a dolgok. Szépen csendesen.. Nem tudnám megmondani,hogy  ki is hibázott igazán. Te, én, vagy mindketten vagy egyikünk sem ...

Tudod annyi ideig jártam vissza az emlékeim és a pillanatok közé amik hozzád kötöttek... Újra és újra át akartam élni őket, mert ott ott voltál.. éreztelek  és közben kicsit mindig ott ragadtam… Hiányoztál… Piszkosul.

Te voltál az egyetlen ember, aki igazán ismert és értett.  Olyan különös kapocs köt/ött össze veled,  amit tudom ,hogy soha senki mással nem fog. Tudod... a mai napig hiányzol.

Sokáig magamat hibáztattam. Olyan kérdésekre  kerestem a választ,amikre nem tudtam válaszolni  és közben emésztettem magam. Harcoltam magammal, a gondolataimmal, az emlékeimmel,az érzéseimmel. Te is  tudod ,hogy bármit csináltál soha nem tudtam igazán haragudni rád..😌  Mégis voltak pillanatok, amikor haragot éreztem, mert annyi kérdést hagytál megválaszolatlanul. Nem köszöntél el. Nem beszéltük meg. Nem mesélted el.

De már nem haragszom. Sem rád, sem magamra.

Megbocsátottam…

Ma is szelíden ,szeretettel és mosolyogva  gondolok rád, ránk az emlékeinkre. Még a nehezebbekre is amikkel még akkor is tanítottál..

Egyszer, kérlek, meséld el a mi mesénket... Az elejétől a végéig...😌

Tudom, hogy az útjaink már nem keresztezik úgy  egymást. Hisz Te jobbral, Én balra.. De mindig szeretni foglak. Mindig köt majd hozzád valami. Mindig fontos leszel nekem, még akkor is, ha nem beszélünk,ha nem vagyunk egymás mindennapjainak a része és akkor is, ha te már nem bízol bennem. Mindig itt leszek 

Most már el tudom engedni ezt, így ami volt ..

“ Nem keresem az értelmét többé 

Történt, ami megtörtén 

Nem haragudhatok örökké 

Eddig kísértett, innentől kísérj ..

Megbocsátom azt, hogy egyszer minden véget ér

Megvárjuk egymást a legvégénél… ,,

Ui : Tudom , hogy nem csak én szereztem sebeket akkor..Bár hajnalig sorolhatnám miért de csak..Bocsánatot szeretnék kérni MINDENÉRT…

[oneangel-before]

Egyszer majd még meséld el nekem...

[oneangel-before]

Pillanatok V.

Emlékszem az érzésre élesen..

Egy számomra ismerős, mégis akkor teljesen idegenné vált ház emeleti mosódjára, ahol levegő után kapkodva, a sírásomat elfojtva – hogy más fel ne keljen – menekültem a történtek elől. Azt éreztem, összemegy körülöttem a világ,hogy nem bírom ezt az egészet,hogy én ezt nem akarom…És akkor megjelent a fény a fény a képernyő végén valki másként.Egy elküldött kép, egy jelenlét, egy kéz, ami – bár láthatatlanul – mégis az enyémet fogta végig azon a nehéz estén.

Soha nem beszéltem róla, mi történt ott és akkor. De a fényemnek… mindig hálás leszek azért az estéért.

[oneangel-before]

" Vannak olyan napok amikor sok dolgot megadnánk olyan emberért aki hiányzik a lelkünknek..,,

g

[oneangel-before]

Pillanatok IV.

Azthiszem az embernek majdnem 300 km alatt van miről gondolkodnia ,merengenie és talán hova kalandozni is gondolatban. ( na meg énekelni a kocsiba ,mert az kötelező 🙈) Útközben láttam egy fiatal párt és velük egy feltehetően nem kívánatos kisebb tesót. A másodperc töredéke alatt már láttam is magam előtt az elrakott pillanatot és csak elmosolyodni tudtam ezen az apró semmin.

A pillanaton amikor együtt filemztünk de a kis törpe nem hagyott minket és azt éreztem ,hogy jóég mennyire gáz. De voltál te aki csak mosolyogva és kedvesen vetted az egész akadályt.

[oneangel-before]

Pillanatok III.

Amikor rossz passzban van az ember hajlamos elkalandozni a gondolatokban is és ott is a kevésbé derüs dolgokhoz. Így történ ,hogy egy megnem értetett beszélgetés után és gondolatok millió ide-oda cikázása közben eszembe jutott az az este és a pillanata.

Az este amikor ültem egyedül az autóban ugyanúgy azt gondolva ,hogy nem értenek és várva .Aannyira remegtem és sírtam ,hogy teljesen eláztatták a könnyek a nadrágom és akkor ott megfogadtam ,hogy soha többet nem fogom engedni,hogy valaki olyan mély hatással legyen rám ,hogy "ez" újra megtörténhessen.

[oneangel-before]

" Csak azért mert egyszer valaki kitalálta ,hogy a farkas a gonosz a mesében az nem biztos hogy úgy van..,,

[oneangel-before]

Pillanatok II.

Ahogy ültem este a kocsiban és vezettem haza felé a pályán a tekintetem a sebváltóra tévedett . Egyből eszembe jutott a kép ahogy utoljára ültem vele egyedül egy kocsiban ,ahogy sebességet váltott de annál is inkább az érzés és pillanatképek foszlánya és a két mondat abban a hangnemben amilyenben .. Félsz mellettem ? Jól vagy ?

A két mondat ami úgy erősített rá arra amire úgy is tudtam a választ , hogy a szívem szakadt meg akkor .. hogy soha senki nem vigyázott rám és vett figyelembe úgy mint ő .

[oneangel-before]

Pillanatok I.

Egész életemmben mindig azt mondtam ,hogy nincs is jobb dolog mint pillanatokat gyűjteni , mint egy képzeletbeli fényképező gép amivel a számodra fontos vagy kedves pillanatot megörökíted és elteszed az emlékeid közé . Ezekre mindig visszaemlékezhetünk ha kell ha szükségünk van rá . Nem mondom ,hogy néha nem nehezíti meg az ember életét ..akár nagyon is de talán többet add hozzánk még így is mint elvenne belőlünk.

A napokban jutott eszembe egy nagyon is kedvenc pillanatom amikor először láttam nagyon sok új arc között egy olyat ami már elsőre sem volt közömbös de mivel nem tudtam hova tenni ezért elkaptam ahogy somolyog és el is tettem . Nem is törődtem vele többet de az igazság ,hogy később olyan érzés lett mint egy bevésődés mindig fel fel jött amíg értelmet nem nyert.

[emptiness-statue]

[resqectable]

“Distance doesn’t separate people. Silence does.”

— Jeff Hood

[oneangel-before]

- Hogy hiányzik-e ?

- Persze...