Only an Entity

trapped in reality

[otthonmaszturbalok]

sosem felejtem el a gyönyörű szemed ahogy néztél szinte fájt sosem felejtem el erős szög hajadat és ahogy cikáztak rajta a nap sugarai sosem felejtem el a puha tenyered biztonságot megnyugvást adott sosem felejtem el telt ajkad és fogad vonalát de azt sem felejtem el hogy mekkora egy rohadt geci voltál amikor kihasználtad a jóindulatomat te utolsó féreg paraszt fasz

[onlyanentitytrappedinrealit-blog]

www.cicd-volunteerinafrica.org or India ;)

[onlyanentitytrappedinrealit-blog]

[hypnotoad4]

[onlyanentitytrappedinrealit-blog]

[onlyanentitytrappedinrealit-blog]

[onlyanentitytrappedinrealit-blog]

[onlyanentitytrappedinrealit-blog]

"...az intelligencia, ha nem képes arra, hogy szeretetet adjon vagy elfogadjon, szellemi és erkölcsi romláshoz, neurózishoz, sőt, esetleg pszichózishoz vezet. Az önmagával eltelt, befelé forduló értelem, mint önző végcél, kirekesztve az emberi kapcsolatokat, csak erőszakhoz és fájdalomhoz vezet."

Daniel Keyes - Virágot Algernonnak

[onlyanentitytrappedinrealit-blog]

brave new world

[onlyanentitytrappedinrealit-blog]

India

[onlyanentitytrappedinrealit-blog]

[onlyanentitytrappedinrealit-blog]

[onlyanentitytrappedinrealit-blog]

[onlyanentitytrappedinrealit-blog]

Hermann Hesse - Nárziss és Goldmund (részlet)

"Új vándorlása kezdetén, a visszanyert szabadság szomjas szédületében Goldmund sorra-rendre megtanulta újra, miként is élje a csavargók hányatott, idő múlásának fittyet hányó életét. Ember szavára nem hajolnak, uruk csupán az időjárás, az évszakok szeszélye, céljuk a vak világ, fejük felett nincsen fedél, zsebükben a semmi pénze, kitéve a véletlen kényének-kedvének, élik a csavargók gyermeki és bátor, szegény és kincses életüket. A paradicsomból kiűzetett Ádám fiai ők, az ártatlan négylábú párák édestestvérei. Sorsuk az ég madaráé, Isten tenyeréből fogadják nap nap után, ami nékik megadatik: napot, esőt, ködöt és havat, hőséget, fagyot, bőséget-ínséget egyaránt, idő nekik nem létezik, sem történelem, törtetés, sem a fejlődés és haladás mind ama ritka bálványa, mely előtt oly kétségbeesett hittel térdepel a falak közt lakó. Csavargó lehet kezes vagy durva, lehet talpraesett vagy ügyefogyott, merész vagy gyáva, de szívében örök gyerek marad, mindig a teremtés első napján, minden idők kezdetén éli igénytelen életét, örökkön néhány egyszerű ösztön vezérli. Lehet okos vagy ostoba; mélyen érző tudója, mennyire veszendő és mulandó is az élet, milyen esetten, mennyi szorongással hurcolja minden eleven, csöppnyi meleg vérét a jeges űrön át; lehet csupán gyerekes és mohó rabja árva gyomra parancsainak akárhogy is, de mindig ellenfele, esküdt ellensége a tehetős, a falak között ücsörgő, aki gyűlöli, megveti és retteg tőle, mert nem akarja, hogy eszébe juttassa minden létező hamari múlását, minden élet konok hervadását, és a világmindenséget betöltő jeges halált."

[onlyanentitytrappedinrealit-blog]

Szabó Lőrinc: Nem tudta a lány

Nem tudta a lány, más se, senki se

- én is csak most - mi volt a szerepe,

és kiket-miket helyettesített. Biztosan sokszor elkeseritett, de még többször irányított, nevelt, csak azzal, hogy volt. Minden érdekelt engem is, ami fontos volt neki, az ízlése, modora, könyvei; mindenben győzött: azzal, hogy okos, de azzal is, hogy cipőjét lapos sarokkal csináltatta; mérce lett rokonszenveket s ellentéteket észlelni, elfogadni; amiben megelőzött, motor, hogy hirtelen utólérjem; s kép, zene és szobor, hogy úgy is szerethessem; száz komoly s naív becsvágyam lobogta körűl; ő bennük égett, sérthetetlenűl.

[wino4ever]

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Boruljon rám és óvjon átkarolva. Tisztító, szent tűz hogyha általéget: Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget. Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. Amiben minden álmom semmivé lett, Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet. Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom. Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, Holtig kacagnók a nyüzsgő világot. Együtt kacagnánk végső búcsút intve, Meghalnánk együtt, egymást istenítve. Meghalnánk, mondván: „Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

Ady Endre - Az én menyasszonyom (via no-symmetry)

[bnagyreka9]

Emlékszem...

Emlékszem még rád, Érzem ajkamon a szád, Illatod köröttem lebeg, S közben szívem remeg,

Felidézem az arcod, S tudod te nyerted a harcot, Én megragadtam ebben, Míg neked szemed se rebben

Te eltűntél végleg, De egy pillanatra kérlek, Csak állj elém és mondd, Hogy én voltam a bolond.

- B. Nagy Réka