Múlt, jelen, jövő.
Tartozom neked ezzel a vallomással, mielőtt véget vetek mindennek. Volt egy srác, egy srác kit nem neveznék nevén, de pontosan tudni, fogja, hogy róla van szó. Igaz kicsi, te már most tudod. Ez a srác az életet jelentette nekem, és én elcsesztem mindent, minden ígéretem azzal, hogy megbíztam egy olyan személyben, akiben nem kellett volna. Nem voltam jól, ezt mindig is tudtam, tudta mindenki. A lelki összeroppanás szélén képesek vagyunk bármire, meggondolatlanul is. Sosem arról szólt, hogy nem szeretlek. Mert de igen. És most vállalva a következményeket elmondom neked mi történt. Megismerkedtem egy sráccal, nevezzük H-nak. Tehát H, nem volt az a tipikus jófiú, sőt igazán a rossz fiúk közé volt sorolható. Mikor megismertem ugyan ezt nem tudtam. Egy ártatlan alkoholizálós estével kezdődött akkor, amikor először veszekedtünk. Nincs szó, se kerítés, nem megcsalás volt az esténk tárgya, és sosem történt köztünk soha semmi lelki, illetve testi kapcsolat sem. Megbíztam benne, és elárult. Bandáztunk többször, ittunk párszor többen együtt, megbeszéltük a gondokat, szerelmet, iskolát, mindent. Jó betekintés volt a nyárba mit ne mondjak, de ami utána történt, elképzelhetetlen volt odáig. Megfigyelve lettem, ki fontos és ki nem, ki és mit és hogy és merre. Tudhatni rólam egész nagy tud lenni a szám, ha valami nem igazán tetszik. Nem tetszett a helyzet, így alkalom adtán vettem a bátorságot és felszólaltam. Hiba volt. Kényszerítettek dolgokra, meg kellett tennem olyanokat, amiket soha életemben nem szándékoztam volna. Ettől lettem rosszabbul, és ettől váltam függővé, de hogy mit és miért, nem emlegetném. Ki akartam lépni. Fegyvert szegeztek a fejemhez, hogy ha lelépek csak úgy, megölik őt, őt aki életem értelme volt. Lefagytam. Aznap este ezzel a tudattal maradtam a banda tagja, és mentem haza. Távollétemért itthon igen kaptam, majd leültem egy tőlem távol álló levelet írni neki. Életem legnagyobb hibáját követtem el ott és olyan dolgokat mondtam, amiket soha életemben nem gondoltam. Helyzet volt. Igen megtettem, megszakítottam a kapcsolatunkat azzal a tudattal, hogy így utálva leszek életem végéig, de legalább biztonságban tudhatom. Az utána lévő pár napban három helyen kellett bizonyítanom. Itthon a saját dolgomat. Neki próbáltam utalni arra, hogy szeretem mindennél jobban, de muszáj volt ezt tennem, de sosem értette meg szándékaim. A harmadik hely volt a banda, és tennem kellett dolgokat, hogy bizonyítsam vagyok valaki és talpra állni és tenni azért, hogy visszakapjam az életem, a szabadságom és őt. Nagy nehezen, hatalmas akadályok árán megszabadultam tőlük, megígértetve, hogy neki soha ne essen bántódása. Ekkor kerestelek fel bújtatottan, amire viszonylag hamar válaszoltál. Aznap csalódtam, én látni akartalak, de te nem és minden okod megvan rá. Mert el kellett viselned a sok fájdalmat miattam. Ahogy mondtad, megástam a sírom. És ez a hibám pedig követ addig, még bele nem esek abba a gödörbe, de tudod eléggé a szélén állok egy jó ideje, és a mostani is egy kilengés volt számomra. Kedves olvasóinkkal is tudatnám, hogy egy hibát mennyiszer próbálnak visszaadni és hogy a karma valóban megtalál. Rám írtál, többször is, és nem zárkóztam el tőled, hisz kettőnk közül én tudtam, mi történt. Átbeszéltünk éjszakákat, nappalokat szerelmesen, és éreztem, hogy visszakaphatlak, majd jött a bukkanó, hogy mással vagy. Mással vagy, és nekem írogatsz, ami még számomra nem jelent problémát, de ígérsz, hogy velem leszel, hogy ő nem jelent semmit, de mindketten tudjuk, hogy de igenis jelent, csak sosem merted mondani. Nincs baj bae, nekem te vagy, mondtam, mert nem zártam le, de meg kell lásd az igazat, hogy nem tehettem mást. Inkább haragudj rám egész életemben, mint sem hogy ne élj. Vigyázz magadra, vigyázzon rád az a lány, ha már én nem tudok. Ígérem nem ártok, nem mondok el neki semmit, de ne vádolj, mert az igazamat bizonyítani be merem. Légy jó mindhalálig kicsi, élj minél tovább, bajod nem eshet. Szia.
