Tény, hogy ez nem a világ legkellemesebb melója. Főleg nem egy olyan munkahelyen, ahol alapvetően mindenki azzal foglalkozik, amivel szeretne. Valójában nem is látszik, hogy mennyi baszódás, megbeszélés, alkudozás, utazás, nem alvás, forgatás, vágás van a projekt mögött. De nem is ez a szar benne, hanem hogy utána túl sok öröm nincs belőle. Az ember nevét, arcát hangját adta egy promócióhoz.
Mégis szerintem Rebeka és mindannyian emelt fővel vállalhatjuk, hogy mostanra tulajdonképpen egész évben ezekkel a marketing-cuccokkal baszakszunk. Rebeka azért állt be szendvicsembernek, mert ez az ára annak, hogy a 444 talpon maradhasson. És sokkal, de sokkal inkább ez, mint hogy a ti vagy testvéreitek, szüleitek adóját húzzuk be ilyen-olyan úton-módon saját használatra, amire azért van példa a magyar médiapiacon, és ami egyébként közel sem jár ennyi baszódással, de szerintünk még is sokkal vállalhatatlanabb, mint Telekom Buddyt cipelni.