Szép cikk, tök jó lehetett megcsinálni, 80 kortárs zenész tiszteleg nyolcvan dal kiválasztásával, nyolcvan sztori megosztásával a 80 éves Neil Young előtt. Némelyiket el is olvastam, és végigpásztáztam, hogy mik a dalválasztások. Itt-ott persze egysíkú, sok mintával, jellemző fontos pontokkal, egy kicsit meglepő módon kevés meglepő választással, de persze tök jó, milyen lehetne?
Neil Young olyan régóta az egyik nagy kedvencem, hogy simán lehet éveket kihúzni, hogy hallgatni kéne, mégis bennem van majdnem minden lemeze. Jó, persze nyilván az elmúlt években is hallgattam, a Ragged Gloryval agyára mentem pár hétig a csajomnak, tán a nyáron, vagy tavaly nyáron? Fura, de tényleg nem tudom megmondani. Jó, megnéztem, tavaly ősszel jelent meg a lemez 3 LP-n, végre megvettem, szóval valamikor utána került be az autóba is.
Úgyhogy most csak elgondolom, hogy közepesen híres alternatív zenész vagyok, aki kedvesen viselkedett mindig a Stereogummal, így most megkérnek, hogy osszak meg én is egy sztorit, meg válasszak dalt. És lehet ebben a pillanatban a Change Your Mindot választottam volna, mert most már beugrott, persze, hallgattam idén is egy csomót Youngot, mert a Ragged Glory megvételezése után elővettem a 90-es évekbeli cd-ket és arra voltam kíváncsi, hogy melyik annyira jó még, hogyha végre azokat is kiadná újra vinylen aöreg, akkor melyiket szeretem még annyira, hogy megvenném úgy is, mert úgy jobb hallgatni. És hát megvan, ennél ragadtam le, hogy ezt már nem, és csak egy szám annyira jó rajta, a Change Of Mind, igaz az annyira jó, hogy azért érdemes lenne megvenni lemezen, ha kijönne megint, de úgyse venném meg, bár amikor szól, akkor azért elég egyértelmű, hogy de, de persze hülyeség lenne, csak ugye az ember csinál hülyeségeket és azok között egy lemezt megvenni azért mégsem akkora, hogy ha persze tényleg megjelenne egyszer és nem kétszáz dolláért kéne, amennyi most az ára, mert olyan ritka, mert annyiért azért tuti nem, de mondjuk 25-ért lehet emiatt az egy szám miatt megérné, vagy nem. Aztán még írtam volna arról, hogy én is ott voltam azon a koncerten, amikor Gitár János alatt remegett, hullámzott a bécsi kongresszusi központ, de úgy, hogy majd be kellett szarni, hogy beszakad alattunk, és az tényleg olyan volt, hogy a rock and roll az nem hal meg sosem. Foreveryoung.
blakekathryn
stormborns
vaporwave
titsay
kaledo-art
