Take a little poem break

[poems-and-coffe]

Ültem melletted,

Gyönyörű volt az élet.

A bor vagy a szerelem tette ezt velem?

Máig nem értem.

Karod biztonságot ad,

Az összes félelmem elhagy.

Veled nem csak testem meztelen,

Lelkem is teljesen védtelen.

05/10/2020

[poems-and-coffe]

Pilinszky.

[poems-and-coffe]

IX.

Boldogságnak tűnt.

Néhány görbe egyenes.

Egy mosoly csupán.

[poems-and-coffe]

VIII.

Káosz leng körül.

Szabadulnék tőle, ugye

Lehetne másképp?

[poems-and-coffe]

VII.

Látod nevetek.

Ez is múló állapot:

Egyszer biztosan.

[poems-and-coffe]

Az esztétika tág fogalom.

Ki gondolná, hogy mennyi,

Mennyi minden fér bele.

A halál szép, megnyugtató.

A naplemente gyönyörű.

Mégis valami véget jelzi.

Mert lehet csodás az elmúlás,

Valami mindig követi.

[poems-and-coffe]

VI.

Egy hazugság csak,

Elég. Több már nem is kell.

Fülsértő a szó.

[poems-and-coffe]

Mint egy eltévedt teknős,

A tengerparton bolyongok.

A megérzéseim azt súgják

Visszafordíthatatlanul eltévedtem.

[poems-and-coffe]

Kábán, vakon, részegen futunk át az életen!

Ákos

[poems-and-coffe]

Sírt az ajtóm. Csöndben belépett Valaki és nevetett, Valaki, kiért sokat sírtam S akit halottan is szeretek.

Ady Endre

[poems-and-coffe]

V.

Sétál, andalog.

Csak azt nem látja, hogy

Ideje rég lejárt.

[poems-and-coffe]

IV.

Csak bort igyatok,

Édesbús vöröset, ha

Beköszönt az ősz.

[poems-and-coffe]

III.

Két óra, vagyis

Százhúsz perc; hányszor tudom

megunni munkám?

[poems-and-coffe]

II.

Röppen a lepke,

Szivárvány után szalad,

S boldogságra lel.

[poems-and-coffe]

I.

Tűnnek a percek,

Ez világ rendje nézd; ott,

Szél fújja messze.

[rimgyar]

Pilinszky János: Elég

A teremtés bármilyen széles, ólnál is szűkösebb. Innét odáig. Kő, fa, ház. Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

És mégis olykor belép valaki és ami van, hirtelenűl kitárúl. Elég egy arc látványa, egy jelenlét, s a tapéták vérezni kezdenek.

Elég, igen, egy kéz elég amint megkeveri a kávét, vagy ahogy “visszavonúl a bemutatkozásból”, elég, hogy elfeledjük a helyet, a levegőtlen ablaksort, igen, hogy visszatérve éjszaka szobánkba elfogadjuk az elfogadhatatlant.

[illatok]

Pilinszky János - Ez lesz

Oszlás-foszlás, vánkosok csendje, békéje annak, ami kihűlt, hideg lett, mindennél egyszerűbb csend, ez lesz.