My dark Diary

Now i am free. There are no strings on me.

[mindenfalegyajto-deactivated202]

-Elegem van a hangulat ingadozásból. -Elegem van a kéz remegésből. -Elegem van a düh rohamokból. -Elegem van az állandó idegességből. -Elegem van a hányingerből. -Elegem van abból, hogy alig tudok enni. -Elegem van a veszekedésekből. Gecire elegem van mindenből.

(via verzekcsendbenelek)

[gondolatmenet]

[kiakadokagyilag]

[boldog-vagyok-el-ne-hidd]

Hazamész, csinálsz egy kis teát, leülsz a kanapéra, s csend vesz körül. Csak te döntheted el, hogy ez szabadság, vagy magány. Csak te.

(via boldog-vagyok-el-ne-hidd)

[reszegfelejtes-deactivated20200]

Egyszerűen van az az érzés, amikor reggel felkelsz és egyből elsírnád magad. Nem tudod miért, csak sírnál. Aztán semmi nem úgy alakul ahogy tervezed, minden ellened van. Amikor mindenki jön azzal, hogy mi a baj, de te sem tudod. Mikor állsz 20-30 ember között és azt érzed, nincs senkid. Amikor egész álló nap nevetsz/mosolyogsz, aztán hazajössz és szó nélkül elsírod magad. Mikor nem tudod mi van veled,de már nem megy..Amikor azt érzed a belső démonjaid felfalnak és mindenkit elűzöl, hogy ne láthassák, ahogy szép lassan tönkremész...

[csakugygondolatok]

Ki bántott annyira, hogy így elkezdted magad utálni?

[we-born-to-be-bad]

[min-ji-hoon]

A szülők igazából észre sem veszik, de sokszor ők a gyerekük depressziójának az oka. Egyáltalán mérlegelik a szavuk súlyát? Nekünk megtanították, hogy ne mondjunk rájuk csúnya dolgokat, de nekik azt senki nem tanította meg, hogy a gyerekeikre se mondjanak? Képzeljétek el kedves szülők, ha néha leülnétek velünk beszélgetni, normálisan és nem csak kiabálnátok, mi is másmilyenek lennénk! Arra gondoltatok már, hogy a gyerek azért telefonozik, zárkózik be a szobájába, nem tanul, vagy csavarog egész nap, mert nem akar hazamenni hozzátok? Ki akar hazamenni egy olyan otthonba, ahol állandóan megalázzák szavakkal, lerombolják az önbizalmát, vagy éppen semmibe veszik? Senki.Néha próbáljatok a mi érzéseinkre is figyelni és ne mindig csak azt mondani hogy “mikor én fiatal voltam..” “Mert én egész nap dolgozok, hogy…..” “Ha én nem lennék…”Arra nem gondoltatok, hogy néha egy pici támogatás, megváltoztatna minket is és esetleg, talán ez nektek is jó lenne?Arra nem gondoltatok, hogy a gyerekre fogjátok, a saját magatokból kiáramló problémákat, amiről a gyerek nem is tehet?Vagy esetleg arra, hogy ő is dolgozna, ha lenne rá esélye, alkalma, vagy ideje? Mert tudjátok, ha valaki normálisan tanul az iskolában, akkor nincs sok szabadideje. De hogy is tudnátok? Ti sosem kérdeztek…De majd ha nem leszünk, majd ha elfáradunk és feladjuk, akkor jönnek a “hol rontottam el?” kérdések..Nos, ott, hogy nem magatokban, hanem bennünk keresitek a hibát.

[mindegy11]

Meddig fognak még így… értelmetlenül a semmibe folyni a napok…?

(via ahogyfent-ugylent)

[eyessettokillme]

Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó feledésbe süllyedni. Mellettünk marad, mintha azt mondaná: még nem végeztél velem.

[back4xoxo]

Nem tudjuk szeretni magunkat, és nem hisszük el, hogy szeretnek.

[gettinglostinnothing]

Tavaly ilyenkor mennyire más volt minden

[14dreamworld14]

Azt hiszed hogy láttad őt meztelenül mert levette a ruháit? Mesélj az álmairól. Mesélj arról ami összetöri a szívét. Mit imád és mitől sír? Mesélj a gyerekkoráról. Mondj egy történetet róla, amiben te nem szerepelsz. Láttad a bőrét, megérintetted a testét. De még mindig csak annyit tudsz róla, mint a könyvről, amit egyszer megtaláltál de sosem nyitottad ki.

(via 14dreamworld14)

[senki-sem-ismer-engem]

Tudod mi a magány? Amikor nem tudod elmondani senkinek sem, hogy mennyire fáj...

[mezedesilluzio]

Művészek

Ezek vagyunk mi, modern művészek elveszett, magányos lelkek egy értetlen, éretlen világban az elménk rácsai közt, örök rabságban. És ha kapunk egy darab papírt kétségbeesve locsoljuk rá tintaként a lelkünket, groteszk betűinket megértésre várva, próbálkozunk, hátha…

[folyekonytorztukor]

Valaki 

Figyel szavainkra 

Olvassa sorainkat

Csodálja képeinket

Hallgatja dalainkat.

[neveletlenkiralylany]

Hogy mit szeretnék vele? Először csak kis dolgokat. Csak hogy együtt legyünk. Csókoljon, öleljen, simogasson. Bújjunk össze, aludjunk együtt. Mellette elaludni, mellette felébredni. Randizni vele. Elmenni fagyizni, moziba, állatkertbe ... csak úgy sétálni a városban, nevetni az embereken. Nevetni. Rengeteget nevetni. Szeretnék vele napokig az ágyban feküdni vicces filmeket és sorozatokat nézni és csak nevetni és tömni a fejünket pizzával, gyrossal és minden ilyesmivel. Szeretnék vele elmenni edzeni. Akár futni ... versenyezhetnénk is, hagyna nyerni. Vagy csak biciklizni ... mondjuk a Balaton körül. Elmenni vele a Balatonra, lángossal tömni a fejünket, megvenni a legcukibb úszógumit és matracot és csak játszani a vízben, mint a gyerekek. Szeretnék vele videójátékokat játszani. Mondjuk NBA-t vagy valami autóversenyt ... hagyna nyerni. Szeretnék vele télen hóembert építeni, elmenni szánkózni, szeretném ha megfürdetne a hóban. Szeretnék átfagyva hazaérni és beülni vele egy forrő vizes fürdőre a kádba. Aztán csak a kanapén az ölében fekve forró teát kortyolgatni és beszélgetni órákig. Szeretnék vele olyan napokat tartani, amikor csak az ágyban fekszünk egész nap, szeretkezünk és nem vagyunk elérhetőek senki számára. Szeretnék vele péntek éjszaka sétálni a városban. Szeretnék vele otthon kettesben borozni ... akár lerészegedni. Szeretnék vele ÉLNI. Szeretném, ha reggelente együtt ülnénk az erkélyen és fognánk egymást kezét miközben kávézunk és szívjuk azt a szar cigit. Szeretnék vele elmenni motorozni, csak száguldozni és leszarni mindent és mindenkit. Szeretném vele max hangerőn hallgatni a kedvenc zenéinket és leszarni, hogy a szomszédok mit gondolnak. Szeretném vele körbeutazni a fél világot. Szeretnék vele elmenni a kedvenceink koncentjére. Szeretném, ha megkérné a kezem. Szeretném, ha együtt szerveznénk meg az esküvőnk minden részletét. Szeretném, ha fogadalmat mondanánk egymásnak. Szeretném ha vennénk egy üres házat. Ha együtt találhatnánk ki, hogy milyen színűek legyenek a falak, a szőnyeg, milyen képek legyenek a falon, minden egyes apró részletet. Szeretném a közös gyerekünket várni. Együtt válogatni a babaruhákat, a cumisüveget, a játékokat, mindent, amire csak szükségünk lehet. Szeretnék vele órákig csak arról beszélgetni, hogy mi legyen a pici neve. Szeretném, ha minden egyes pillanatánál együtt lehetnénk ott vele. Mikor kimondja az első szavait, mikor megteszi az első lépéseit, mikor majd elkezdi az óvodát, az iskolát, mikor befejezi azokat és elkezdi a saját kis önálló életét felépíteni. Addig is szeretném, ha egyszerű családi hétköznapokat élhetnénk, de sosem hagynám, hogy ellaposodjon ami kettőnk közt van. Szeretném minden nap megcsókolni mielőtt elmegy munkába, még ha előtte este veszekedtünk is. Szeretném minden nap finom ebéddel várni haza. Szeretnék vele minden nap szeretkezni. Szeretném néha csak meglepni egy masszázzsal mikor hulla fáradtan jön haza. Nem várom el, hogy megjegyezze az évfordulónkat, a névnapomat, inkább csak néha egy sima hétköznapon lepjen meg egy szál virággal. Szeretném, ha rengeteg közös családi programot szerveznénk, ha rengeteget mennénk együtt kirándulni, nyaralni vagy egyszerűen csak leülnénk a nappali közepére és együtt játszanánk a gyerekeinkkel. Szeretnék vele boldogan élni, boldogan élni míg meg nem halunk.

[elfelejtett-gondolat]

❤️

[amandasipos]

de jo lenne valakivel

[bedoreginaaa-deactivated2018011]

Éltem - és ebbe más is belehalt már.

József Attila. (via bedoregi)