Diary of loving woman

[sagittarius0216]

Hibáztathatsz engem mindenért de kérlek ne felejtsd el hogy…

Ki volt az aki, ott állt melletted mikor a világ ellened volt

Ki volt az aki, sírt minden veszekedés után

Ki volt az aki, sírt amiatt hogy haza kellett mennie

Ki volt az aki, feltétel nélkül tiszta szívből szeretett

Ki volt az aki, próbált a legfájobb pontjaidon a legjobban szeretni

Ki volt az aki, próbált neked mindig segíteni

Ki volt az aki, kiállt mindig melletted

Ki volt az aki, törődött veled

Ki volt az aki, vigyázott rád mikor beteg voltál, ameddig te aludtál

Ki volt az aki, aggódott mindig érted mikor későn jöttél haza

Ki volt az aki, leült melléd ha valami rossz történt

Ki volt az aki, támogatott mindenbe

Ki volt az aki, mindig meglepett valami kis aprósággal hogy mosolyt csaljon az arcodra

Ki volt az aki, minden szabadidejét veled töltötte

Ki volt az aki, miattad megszegte minden saját szabályát

Ki volt az aki, mindennap csinált valami finomságot mivel tudta hogy munkából érkezel haza és biztos éhes leszel

Ki volt az aki, órákig ült kint veled mert melletted érezte magát a legnagyobb biztonságban

Ki volt az aki, próbálta megmenteni a kapcsolatot ahelyett hogy fogta volna a cuccait és lelépett volna….

[sagittarius0216]

Néha muszály elengedni egymást egy kis időre, hogy újra találkozzon a lelkünk.. és akkor csak annyit tudunk mondani egymásnak hogy :

“ Szükségem van rád, minden hibáddal és mindeneddel együtt jobban szeretlek téged mindennél! Soha nem akarlak elveszíteni újra, mert veled vagyok egész és mindennél többet jelentesz nekem! “

[sagittarius0216]

Remélem hogy a távollétem olyan békét ad neked, amelyet az itt létem nem tudott…

[sagittarius0216]

Megőrülök annyira hiányzol nekem, de megigérem nem foglak keresni… időt adok neked, mert amikor napokig próbáltam helyrehozni, megadni mindent, a napjaid csodálatossá varázsolni úgy, hogy közben hetek óta szenvedtem a kétségektől, te nem is vetted észre, hogy létezem és minden más fontosabb volt nálam…

Pedig csak a minimumért könyörögtem…

Remélem egyszer rájössz, nekem mindig is te voltál az első, mindennel szemben.

Szeretlek.

[sagittarius0216]

Vágytak rám, de sosem szerettek…

Lehetőség voltam, de sosem a választás…

A talán voltam, de sosem az igazi…

[sagittarius0216]

Mi a legjobb döntés amit valaha hoztam?

A legjobb döntés az volt, hogy csendben maradok.

Nem veszekszem, hisz ha a szavam nem ér semmit akkor nincs amiért fárasszam magam.

Nem kell senkinek bizonygatnom, nem kell senkinek megfelelnem.

Nem javítok meg olyasvalakit amit nem én rontottam el.

Nem harcolok azért, hogy észrevedd az értékeim.

Nem fogok megválltozni azért, hogy másoknak megfeleljek….

[sagittarius0216]

Mikor egy nap majd engem keresel és nem találsz,csak emlékezz,hogy én mindig ott voltam neked,de te nem értékeltél…

[egy-lany-blogja]

„Az élet nem Instagram-filter.”

Igyekszem keveset használni a közösségi médiát. Az Instagramot már rég letöröltem, a TikTok meg… na, attól teljesen be tudtam reccsenni. Pedig nem is hülyeségeket néztem, hanem pszichológiai tartalmakat, meg olyan videókat, amiket az ember akkor kapcsol be, amikor már padlón van.

A Facebook maradt, de azt is korlátozottan. Csak akkor lépek be, amikor írom a naplóm. Messengerem persze van, ott beszélek a barátokkal, családdal – ott legalább nem ér el semmi inger.

Na de most beléptem. Csak egy pillanatra, hogy „ránézzek”. És persze mi fogadott?

Mindenki rohadt boldog.

Mindenki rohadt kedves.

Mindenki edz, egészségesen táplálkozik, vidám, szuper anya, szuper társ, szuper egyedülálló.

Mindenki segítőkész, empatikus, lelki fejlődésen van, önazonos és baromi hálás az univerzumnak.

Aztán kimész az utcára, találkozol ezekkel az emberekkel… és hát, mit mondjak, valahogy nem ez jön le róluk. Nem az az „életvidám, tudatos, szeretetteljes” kisugárzás.

Persze értem én, mindenki a legjobb fényét mutatja. De miért lett fontosabb a kirakat, mint az, hogy valójában hogy vagyunk?

És tudod, ez nem csak a boldogság-hazugság. A másik véglet is ugyanúgy gáz: aki folyton siránkozik, panaszkodik, sajnáltatja magát, és a Facebook-lájkokból akar gyógyulni.

Komolyan: háromezer „ismerősnek” kell tudnia, hogy épp mennyire szar az életed?

Beszéld meg azzal a kettő-három emberrel, aki tényleg ott van. Vagy csinálj egy zárt csoportot, és ne öntsd rá a világra a lelked minden hányását meg diadalát.

Ez az egész olyan, mintha újsághirdetésben adnánk fel, hogy:

– Ma szar napom volt.

– Holnap meg nézd meg, milyen jól nézek ki!

– Köszi, már jobban vagyok, új haj, új mellek, új élet!

És az egész mögött mi van? Üresség. Meg egy hatalmas, soha be nem vallott bizonyítási kényszer.

És tudod, mit gondolok?

Szerintem ideje lenne rendbe tenni a lelkünket.

Megismerkedni saját magunkkal.

Amihez rohadt sok idő kell, igen. És tudom, „senkinek sincs ideje”.

Majd lesz, amikor betegek lesztek. Mert a test gyakran jelez. Nem mindig, de sokszor igen.

Azt üzeni: Állj meg. Nézz befelé. Törődj magaddal.

De a legtöbb embert ez nem érdekli. Nem akarja tudni, hogy ő ki is valójában.

Nem az, akinek nevelték, nem az, amit elhitette vele a társadalom, a közösségi média, meg a like-ok.

Hanem aki tényleg ott van legbelül.

Mert ha egyszer végre szembe mersz nézni saját magaddal – akkor már nem kell hazudni a világnak.

És talán nem kell több filter sem.

---

[sagittarius0216]

Egy tökéletlen ember, tökéletes élete…

Őszintén…

Úgy unom már ezt hogy mindig, minden nap, minden percben, minden körülmények között tökéletesnek kell lennem…

Tökéletes haj, tökéletes smink, tökéletes ruha, tökéletes viselkedés, tökéletes munka, tökéletes háziasszony, tökéletes sex, kibaszott tökéletes élet….

Nem lehetne hogy egyszer egy nap nem kell mindent tökéletesen csinálnom? Hogy nem kell minden mondatom 2x átgondolnom?

Lehetne hogy egy nap csak önfeledt önmagam vagyok?! Lehetne hogy nem kell egy napig tökéletesen csinálnom mindent, tökéletesen éreznem magam, tökéletesen kinéznem?

Lehetne hogy felkelek kócos hajjal, az ágyam illatával, állmosan, aztán felveszem azt a ruhát amihez nekem van kedvem úgy ahogy nekem tetszik, magamra fújom az én kedvenc parfümöm, reggelizek kedvem szerint, úgy hogy nincs megszólva hogy mit vagy hogy mit- mivel eszek, aztán elkészítem a sminkem annélkül hogy bárki megszólna hogy 10p-nél tovább készülődök… Aztán a nap folyamán csinálnám a dolgaim az én ritmusomban, nem sietve, úgy hogy nem állnak ott, várva hogy mikor törhetnek pálcát felettem… Lehetne hogy ha örülök valaminek akkor azt önfeledt kifejezhessem és ha valami elszomorít akkor lehetne hogy ne kelljen felvennem egy “boldog vagyok és tökéletes az életem” álarcot, csak had legyen rossz kedvem, had éljem meg én is az érzelmeket egyszer legalább egy kicsit…

Csak annyit szeretnék hogy egy nap itélkezés nélkül lehessek önmagam…

Ebben a nagy tökéletességben úgy érzem elvesztem önmagam..

[erted-dobban]

Nézd a nőt…

Mert a nő olyan, mint a lakmuszpapír.

Minden látszik rajta:

hogy valóban szeretik-e, vagy csak kihasználják.

Van-e benne nyugalom és biztonságérzet,

vagy egyedül kell-e vinnie mindent, mint egy postásnőnek, aki az egész család terhét hordja.

Egy férfi szépen beszélhet szeretetről, tiszteletről és “mindent a családért”-ről,

de a nő mellette, még csendben is, többet mond, mint bármelyik szó.

Ne a beszédjét hallgasd - nézz a szemébe.

A szemek nem hazudnak…

Látni fogod, hogy békésen alszik-e el egy erős váll mellett, vagy saját erejéből tartja-e össze magát, nehogy összetörjön.

Kivirágzik, még egy kis konyhában és régi ruhában is,

vagy elhal az arany fülbevalók és hibátlan képek ellenére?

Nem ítélem meg a férfiakat.

A nőket figyelem.

Mert csak ők mondják el az igazságot róla - szó nélkül.

Egy nő nem tudja elrejteni a valódi állapotát, ha jól érzi magát.

Mosolyoghat és dicsérheti férjét a családi összejöveteleken,

de egy figyelmes tekintet látja:

Az igazságot, a szem körüli finom ráncokban és a hang fáradtságában.

Figyeld meg, hogyan hallgat mellette.

Van-e abban a csendben nyugalom és melegség?

Vagy fal, amit magában épített, hogy többé ne fájjon?

Néha nem kell kérdezni tőle: “Hogyan bánik veled?”

Elég a szemébe nézni.

És mindent megértesz - szavak nélkül….

[sagittarius0216]

Egy pillantás néha többet mondd minden szónál..

[ikeaskuka]

Senki sem figyelmeztet, hogy a gyógyulás haldoklással kezdődik, mert az aki voltál meg kell hogy haljon. A hazugságok amiket elhittél, a szerepek amiket játszottál az a verziód akit a túlélés éltetett.

A gyógyulás sosem könnyű.

[takemetochurch13]

Sokáig mentegettem mások viselkedését, gondolva: „Talán nekik is nehéz.” Aztán eszembe jutott — nekem is nehéz volt, mégsem veszítettem el az emberségemet

[sagittarius0216]

Hol is kezdjem…

Engem szeretni..?

Őszintén? Kurva nehéz…egyátalán nem vagyok könnyű eset, engem “hangosan” kell szeretni, sok törödéssel és türelemmel járok, rosszul érzem magam ha megbántok másokat pláne ha olyanokat akiket szeretek, van hogy előtör belőleg a sírás ha már minden túl sok… Álltalában túl aggodom a dolgokat és mindig magamban keresem a hibát, egyedül akarok megoldani mindent… De a végén mindig én leszek túl SOK mások számára..

Sok törödésre és figyelemre van szükségem ahhoz hogy meg tudjak nyilni.

Hangulat ingadozások és milliónyi felesleges túlgondolás…

Ugyan akkor hatalmas szívem van amibe a világ összes szeretete benne él…

Viszont nem tudom, megéri-e szeretni engem?!….

[sagittarius0216]

Nagyon sok idő után újra itt….

[iloveyouandmissyou]

Akárhányszor eldöntöm, hogy tovább lépek, van bennem egy rész, ami képtelen elengedni Őt..

[sagittarius0216]

Szerelmem

Vérpirosra haraptad az ajkam,

Bőrömön csókjaidat hagytad.

Érintésed, mint egy álom tér vissza

Hideg éjszakákon testem melegen tartva

Csillagok helyén szemeid látom,

Magányomban mosolyod barátom.

Édes illatod orromba lepte magát

Csak állok, hisz rózsaszin ködben ki lát?

Hangod melege bizsergeti bőrőm,

S nem hagyja, higy csend gyötörjön.

Ölelésedben találtam otthont

Belém égtél minden ponton.

[sagittarius0216]

Igérd meg hogy te leszel az utolsó szerelmem az életemben!

Már elköteleztem magam, hogy soha nem kezdeném előlröl senki mással.

Ha bármilyen nehézséggel vagy kihivással találkozunk, együtt szembesülünk velük és megoldást találunk!

Amit igazán szeretnék, hogy egy életen át velem légy!

A szerelmünk számomra egy értékes kincs amit érdemes ápolni és védeni, ahelyett hogy hagynánk hogy az akadályok elválasszanak minket, használjuk őket lépcsőfokként hogy a szerelmünk még erősebb legyen!

Igérjük meg hogy egymás mellett fogunk állni minden helyzetben bármi is történjék és együtt dolgozunk az utunkba kerülő akadályok leküzdéséért!

Én mindent megigérek neked és életem végéig tartom a szavam!