kitikkadok, besüppedek, idefagyok, klimatizált köztes létben, és még ez a szerencsétlen légy is, félig hibernált kábulatban tűri a gazdasági növekedést, ha egyszer kiszabadul, új életet kezd a gangon, titokban megfogadja, hogy szemetet soha többet, hát meglátjuk, rosszabb esetben senior testben ébred, egy hétfő reggeli meetingen beszámol a továbblépési lehetőségekről, humánerőforrás helyett véletlenül azt mondja, lélekvándorlás, titokban megfogadja, hogy szemetet soha többet, hát meglátjuk, szóval az iroda egyetlen pontja, ahova délutánonként besüt, termelés után nap végi bónusz a fény, karriertervem gyakorolni a hálát, lábjegyzet, ez egy motivációs levélnek indult, de amellett nem tudok szó nélkül elmenni, hogy az áram, a lamellák, a kábelek, a termosztát, az egységnyi energia és az átalány villanyszámla mind erre a szent pillanatra mutatnak.
rám, ahogy kitikkadok, besĂĽppedek, idefagyok, vĂ©gĂĽl annak örĂĽlök, ami megrendĂthetetlenĂĽl csak van.
sĂĽt a nap.
az igazi abszurditásrĂłl pedig annyit, hogy munkajogi nyelven ezt Ăşgy hĂvják: idĹ‘lopás.