Mind-Egy
I. Tizezer tornyom az égbe dobálom tizezer kéz vár rám odakint; mint erdő táborozok szivetekben, – útálom az Egyet, én vagyok a Mind. Tizezer út zuhog ki belőlem, lelkem szétpattan, tizezer sugár; és nyomorult testemben nem marad, csak a fénytelen s visszhangtalan halál. II. Tizezer út suhan össze bennem, szinek lavinái mind belém ömlenek; ha akarom, meghal, ami kivülem van, – útálom a Mindet, én vagyok az Egy. Minden laza fényt magamba sürítek, erők prizmája, tűzkard vagyok én, s így állok, fönt, fönt, rohanó magasban, legfelsőbb torony, tornyok tetején.













