TΔҜΔ’CS ΔΠΠΔ

„Minden mondat mögött van valami, akár hallatszik, akár nem.”

[szabadebarmitnemgondolniel]

Esterházy Péter: Egy nő (48)

Van egy nő. Gy. Ha megpillantom, nagyokat kell lélegeznem. Délelőttönként el is szédülök. Ideges vagyok. Idegességemben ásítozom. Ez rá is átragad. Ott állunk, ő a csöndességével, eszességével, természetes kedvességével, halk mozdulataival, tapintatával, félénkségével, tisztaságával, romlatlanságával, bölcs ártatlanságával, én meg nem is tudom, mivel, üres vagyok, bennem is ő van, a csöndességével, eszességével, természetes kedvességével, halk mozdulataival, moccanó két mellével, pihéivel, tapintatával, félénkségével, tisztaságával, romlatlanságával, combjai suhanásával, a váratlanul bumfordi bokájával, bölcs ártatlanságával, ott állunk és tehetetlenül ásítozunk egymásra.

[fenyvillanas]

SÜLLYED

Minél szebb egy part, annál veszélyesebb. Ezt is te mondtad.

Az évnek ebben a szakában ide már csak a tüdöszanatórium ápoltjai járnak hosszú, egészségügyi sétákra.

Estére hideg lesz, mint egy viszonyszóban. Csöndben ülünk, mint egy parton.

És én azokra a vizimentő kutyákra gondolok, akiktől nem lehet úszni Hogy nem tudom elviselni, ha valami süllyed.

[szabadebarmitnemgondolniel]

Tóth Krisztina: Somnivore

Szeretkezés alatt a téli utca

szemed mögött kigyúló lámpasor

és a járdát a fény befutja

állni egy ház előtt ahol

Nagy a hideg a kutyák se ugatnak

nézel a hóba fagyott pisifoltra

és próbálod a csikket beledobni

ha eltalálom most mi lenne hogyha

Elmondanám hogy nem bírlak szeretni

hogy sose bírtam senkit igazából

Ha most bemennénk nem történne semmi

mert mindig ott egy utca ott a máshol

Hogy évek óta nem tudok aludni

ebben a testben senki kézzel

ha simogatja se tudja lehunyni

benti szemem a hóba néz fel

Ha becsöngetnék csak mert éppen arra

jártam leülnék semmi újság

Ha kinyitnám a szemem belehullna

a szemedből az összes szomorúság

[szabadebarmitnemgondolniel]

Tóth Krisztina: A felejtés szertartásai

I.

Nem akartam fölkelni többet,

de szomjas voltam és muszáj lett.

– Gondoltam, csönd lesz végre, hallgatom

a vízhangot túl a köntörfalon,

hogy mondja jó, az én házamba tartasz

az ágy fejével, vissza, gondolás,

majd siklasz szépen és itt lesz az este,

nincs pisilés meg szomjúság, se más,

– aztán kimentem mégis, jött a víz is,

de nem volt akkor már semmi sodra.

Csak forrnánk eltűnésig: még a gáz is

ellobbant nyomtalan. Tanúm a konyha.

II.

Másra akartam várni örökre,

de te lettél, aki nem jön végül.

Ami késett, az mind el is múlt,

de meg is maradt menedékül:

úgyis csak az van, ami nem lett,

lecsukott szem mögött a máshol,

elalvó arc mögött az arc, mely

nem áll, csak visszagondolásból –

– hanglobbanás többet ne gyújtson

világot itt, e más-világon:

míg rám a vakszerencse, rád a

holdtalan véletlen vigyázzon.

III.

Ami késett, az mind el is múlt,

lecsukott szem mögött a máshol,

ellobbant nyomtalan, ha mégis,

nem áll, csak tiszta szomjúságból,

nem lesz akkorra semmi sodra

elalvó arc mögött a víznek,

te vagy az, aki nem jön végül,

legalább menedéknek így meg-

maradsz, mikorra itt az este,

holdtalan, vízhangos sötétben

vigyázzon rám a vak felejtés,

téged a nincsen háza védjen.

[kuchisake-onna-6-deactivated202]

[szabadebarmitnemgondolniel]

Tóth Krisztina: Küld egy mosolyt

I.

Múltkor a metrón egy idegen arcban a szemedbe néztem.

Vannak ilyen napok amikor minden úgy emlékeztet.

Valaki valakire leszállsz elébekerülsz mégsem.

De ez egy másik év ami múlt folyton nem létezhet.

Egy régi osztálytársam is szembejött ugyanúgy még gyerekként.

Különben sose hittem el hogy mi is egyszer.

Istenem mennyire mennyire szerettem volna melléd.

Ott állsz a metrón és puff egyszercsak megöregszel.

Szoktam gondolni rá mit szólna egymáshoz ez a két test.

Hogy milyen lehet az illatod biztos ma már más.

Hogy vajon tudna-e szólni egymáshoz ez a két test.

Ahol a kisfiam született van egy vékonyka vágás.

Valahogy szélesedik a csípõm is nem tudom mire vélni.

Ezt az egészet nem boldogít igazán nem is fáraszt.

Különös volt abba a másik arcba belenézni.

Idegen szemeiddel láttad ugye idegen számat.

[szabadebarmitnemgondolniel]

„Nem a szükségszerűség, hanem a véletlen van teli varázzsal. Ahhoz, hogy a szerelem felejthetetlen legyen, úgy kell röpködnie körülötte az első pillanattól a véletleneknek, mint a madaraknak Assisi Szent Ferenc vállánál.”

[noconcessions]

[big-catsss]

(by shaazjung)

[pangeen]

“ Amur Leopard “ // © Sondre Eriksen

Music:  Aime Simone - As It Was

[szabadebarmitnemgondolniel]

Kormos István: Orpheus panasza

amikor muzsikába kezdtem röptében a holló megállt csengős nyakát bolondul rázva térdreesett a kiscsikó a vizek hozzám kezesedtek nap hold örvendve hozzám futtak, ikrás gyöngyöt sírt gyönyörében az elhagyatott fügefa valahol dühös istenek hallgattak keresztbefont karral lábuknál Eurydike lökdösték röhögve utánam fülem sírássál volt teli szívem vasszeggel volt teli szemem sós könnyel volt teli öklöm rángását letagadtam nem fordultam meg! nem igaz! szétrúgott muzsikámra mondom!

[szabadebarmitnemgondolniel]

Kormos István: Vonszolnak piros delfinek

vonszolnak piros delfinek koromtengeren éjszaka

partra kicsapnak az a part szívem leomlott partfala

álmaim-rakta házadig onnan vakon is elmegyek

de kapud nyitott-kés-kapu ablakon küldő fényjelek

s kezek kezek kezek kezek küldő kezek taszítanak

hangtalan hang eresszelek hangtalan hang elhagyjalak

gyerekkorodba nem hagyod magadat visszarántani

vergődnek csak homlokodon kérlelő szavam szárnyai

szemed nem-lehet-fényei elmondják ami mondhatatlan

hogy nem leszel hogy nem leszek kerékbetört nevetés csattan

jövőnk a halvaszületett koromtengereken libeg

felfalják piros lovaim kik vonszoltak a delfinek

egy árva kutyaugatás nem engem szólít nevemen

fenn salétromos menny ragyog hűvösen lehajtom fejem

cella-magány jön hallgatok ki voltam istenek fia

alámerül Atlantiszom Párizs Marlotte Normandia

[most-nem]

Esterházy Péter: Ki szavatol a lady biztonságáért? – Ágnes; Magvető, 2016

“Azt akartam, hogy érezze a szerelem bőségét, túlzását, az egymásrautaltság kecsességét és olcsóságát, azt akartam, hogy az én fogkefémmel mosson fogat, hogy közös vízzel gargarizáljunk, azt akartam, hogy mint a majomkölyök, kapaszkodjék a szőrzetembe, és hosszasan, elnyújtva, lassudan himbálóddzék, azt akartam, hogy egész nap a lábam közt tartsa a kezét, jöjjön szorosan mögöttem mindenhová, azt akartam, hogy az ételt egyszerre rágjuk meg, hogy ugyanaz a húscafat akadjon a fogunkba, azt akartam, hogy cseréljünk rágógumit, azt, hogy ne fejezzünk be külön mondatot, hogy ugyanott tévesszük el a kurva névelőket, hogy egyikőnk mondja a magánhangzókat, másikunk a mássalhangzókat, közös tányért akartam, közös zoknit és zsebkendőt, azt akartam, hogy egymással szemben guggoljunk, és ő azt a levegőt szívja, amelyet én fúvok, és fordítva, azt akartam, hogy húzza föl a piszkos bugyimat, hogy túrja az orrom és rágja a körmöm, azt akartam, hogy együtt használjuk a vécépapírt állva a félelemtől, ezt akartam –”

[aciels]

PARIS WHEN IT SIZZLES | 1964

[szabadebarmitnemgondolniel]

Szép Ernő: Holnap

Holnap ha nincs több ifjúságod A fejed mondd a falba vágod Szaladsz majd hajadonfőtt a járdán S óbégatsz csődületben állván?

Bukdácsolsz ájulsz és remegve Kapaszkodol minden gyerekbe Belékötsz majd az élő fába Azt rázod rángatod hiába?

Kérvényt hajítsz fel tán a napra Rárontasz a rendőrre papra És rúgsz harapsz habzol dühödve Míg hurcolnak s eltűnsz a ködbe?

Vagy majd monoklit kensz szemedbe Utolsó könnyed úgy szeded le S hűlt sóhajod a rend javára Ráfúvod a szivar havára?

S élcet hajtasz s vihogsz erővel Szemközt a bűvös úri nővel Gerinced ej ha! mint a létra Tekinteted kacér rakéta.

Simmizni kelsz ha bezabáltál Lerészegít az a csinált bál Szemed megfúl, kicsap a nyelved: Lehet csupasz bőrt tenyerelned.

Ugye! s kisütsz majd minden reggel Frissen beretvált két füleddel Bajuszkád közt francia festék Fogaid márvány sírkövecskék.

Tavaszt lehell, ha nem is ingyen, Chipre a nyakon, parfum az ingen S majd a brijjantín dúsan adja Kamasz fényét rongyos hajadra.

Ó képedből szerveznek újat A ráncaidban dúló újjak Tyhű strimflid masnid be betyáros Ismer mint a rossz pénzt a város.

A masszőrt óra hosszat tűröd Nyűtt hangod cukron köszörűlöd S a szent ösztönt gerjeszted daccal Tanároktól javallt labdaccsal.

Suttyomba hörgesz és kehelgetsz Lépcsők után hülyén lehellgetsz De csámpálsz télben rózsa arccal Mert az be lesz rózsázva kvarccal.

Kényes leűlés meg felállás Félórás fontos fogpiszkálás Orrtörlés is vagy fertályóra Mintha vallásos aktus vóna.

Sajtok primőrök és likőrök Vizek porok: bendői őrök Soha egy jaj, soha egy álom Soha egy vágta a halálon!

Látlak ha csókod kedvesítni Elfordúlsz ajkad nedvesítni S les a tükör, szemedbe mondja: Csaló te, szörny, te dög, te ronda.

Nem jobb vón mondd míg hortyogsz kéjjel A guta rajtad ütne éjjel Vagy míg egy csíz visít epedve Kővé vált szíved megrepedne.

[szabadebarmitnemgondolniel]

Gyurkovics Tibor: Lány-szerelem

Nagyon meggondolandó

kivel fekszel egy ágyba

milyen az ottelója

milyen a muskotálya

milyen legyen a padló

milyen legyen a szék

mire az ember lánya

leteszi mindenét

a jersey blúzt a szoknyát

a bugyit kombinét

nagyon meggondolandó

milyen legyen a szája

a mosolya a bokája

a pihéje a bája

milyen legyen az utca

ami hozzá vezet

milyen legyen a város

a kert a kerület

lesz-e szemében őrült

lángolás amitől

fölgyullad a világ is

ha a lány nekidől

Nagyon meggondolandó

mert aztán ott a lány

magában a szobában

meztelenül csak áll

szedegeti a cuccát

gyönyörű rongyait

meztelen köldökével

világokat vakít

kapkodja visszavenni

a szoknyát a tüdőt

szapora lélegzését

milyen volt azelőtt

nagyon meggondolandó

kit hogy lehet szeretni

milyen legyen az arca

milyen legyen a szék

mire az ember lánya

leteszi mindenét

milyen az íze szája

emléke muskotálya

a poharában a bólé

az üvegében a sörlé

az asztalán a sercli

mert van ahonnan többé

már nem lehet magunkat

sohasem visszavenni.

[cristalplanetheart]