Hazugszerelem

[egy-senki-oszinte-irasai]

Sokszor elgondolkodom az életemen. Hálás vagyok azért, amim van, mert tudom, én még szerencsésnek mondhatom magam. Van tető a fejem felett, van étel az asztalon, van meleg ruhám.

Viszont, sokszor kívánom, hogy más legyen az életem. Sokszor kívánok egy olyan testvért, aki mintha a legjobb barátom lenne. Példát mutat nekem, ott van, ha szükségem lenne rá. Megvéd, szeret és bíztat. Hisz bennem. Sokszor kívánok olyan szülőket, akik együtt vannak és szeretik, tisztelik egymást. Sokszor kívánok egy olyan anyát, akivel bármiről beszélhetek, és tudom, nem fog ítélkezni felettem. A legjobbra tanít, szeret és elfogad, megmutatja a helyes irányt az életben. Mosolyog rám, letörli a könnyeimet, és büszke rám. Nem vet meg, ha hibázom, hanem segít kijavítani azt. Sokszor kívánok egy olyan apát, akire felnézhetek. Aki az én hősöm lenne, amiért olyan erős és bátor, akinek én a kicsi hercegnője lehetnék. Aki arra tanít, hogyan tiszteljek másokat, és akiről példát vehetek, hogy ilyen férfit szeretnék én is magam mellé.

[csillagszemumnek-itelve]

Büszkeség foltok

Hiányoznak a foltok a nyakamról és a mellemről amiket te csináltál! HOZZÁD TARTOZTAM, a TIÉD VOLTAM, fogalmad sincs, milyen BÜSZKÉN VISELTEM magamon őket! RETTENETESEN HIÁNYOZNAK!

[talkingtoomuchbutwhocares]

„miért válok olyanná, akit fél éve még elítéltem?”

[tartsdmegazaprot]

a János kórház mellett lakom

és minden reggel elmenve latom, hogy nagyjából háromnegyed éve a személyi bejáratot katonak őrzik, jobban mondva ok veszik fel az adataid és navigalnak.

Van egy, nagyon szelid, jó kisugárzásu, kedves arcú, de kissé szomorú szemű katona, aki úgy tel óta minden reggel ott all esőben hóban szélben ugyanúgy. Megfigyeltem hogy azt mindig megvárom hogy találkozzon a tekintetunk, van hogy mikor melle erek csak revedezik, nez a semmibe, de akkor is rampillant. Egyre másra az volt az érzésem hogy végtelenül szomorú őket ideallitani, hiába nemes ez valahol most, de akkor is. Megosztottam egy séta alkalmával mindezt a kedvesemmel, aki azt válaszolta nem kevés gúnnyal, hogy ‘igen, valószínű szarabb neki, mint egy háborúban oldokolni és az életét menteni.’

Gyomron vágott ez a feltevés mert valahol baszki tényleg teljesen igaza van. Nem tudok eleget a katonaletrol, de az én romantikus bugyuta szovedekem volt valószínűleg az, hogy neki ez most rossz, míg mondjuk hozza kell tenni, hogy arrol meg kevesebb a fogalmam, hogy a ma embere mit vár a katonaságtól, milyen palya rajzolodik ki abban, aki ma jelentkezik, és ez a feladat milyen módon kapcsolódik az egyébként az o életében ebben a hivatással eltöltött idohoz.

[bbyineedyouu]

Miért olyan nehéz felfogni egyes embereknek hogy CSAK barátok vagyunk?

[you-re-somebody-else]

Veled más. Veled ez nem csak szex, beszélünk is. Megbeszéljük a problémáinkat, az érzéseinket, a szomorúságainkat, a múltban történt hibáinkat és az összes sérelmeinket. Megnyílunk egymás előtt, nincsenek tabuk mert mindketten hibáztunk már, mindkettőnket törtek már össze, mindketten tettünk undorító dolgokat és ezért tudjuk, hogy semmi okunk nincs elítélni a másikat. Mindketten vágyunk a szeretetre, a törődésre, kötődésre, biztonságra. Mindketten szeretni akarunk, de félünk. Félünk, hogy megint összetörünk, félünk kötődni, megnyílni és őszintének lenni mások előtt. Csak egymással vagyunk kedvesek, figyelmesek, türelmesek. Valamilyen szinten kellünk egymásnak nem csak szexelni.

[csakhagyjmeghalni]

Ő : -Barátok vagyunk csak.

Én: -öhm. .. Jah jah, tesóság van….

*Belső Én: - Akkor miért áll a faszod és akarsz megbaszni, ha kicsit közelebb kerülsz hozzám ?! *

[hok-tar]

Barátság extrákkal

"Nem játszok veled, de úgy csókollak meg, hogy érezd.

Nem akarok kapcsolatot, de úgy ölellek meg, hogy megdobbanjon a szíved.

Tetszel, de nem szeretlek

Csak egy kis tűz lobbant fel.

Ez nekem pont megfelel.

Nem akarlak kihasználni,

De olyan jó téged megcsókolni,

Megölelni,

Megérinteni.

Nem állok készen egy kapcsolatra

Túl sok futott már zátonyra.

Értékes vagy, jó barát, vicces és gyönyörű.

De az élet nem mindig ilyen egyszerű...

Most magammal akarok foglalkozni,

Nagyon sajnálom, de nem tudlak szeretni."

|E.E|

[sajnalombaszki]

{68.} Távolodunk..egyre jobban távolodunk,amilyen közel voltunk egymáshoz,most annál jobban távol kerültünk. Te voltal az egyetlen akinek őszintén meséltem magamról és mindenről. Számomra csak te léteztél...de ennek vége lett akkor amikor elhagytál. Idegen vagy számomra. Csalódtam benned. Nem küzdöttél értem. Ezért lemondtam rólad.

De a szívem mélyén remélem,hogy egyszer újra kezdjük.

[egyemberavilagban]

Barátok...Ugye nem csak én hittem el?

@egyemberavilagban

[szurrealista]

Szeresd azt aki vagy,

akivé lettél, amíg én meghaltam.

Ágyadon pihenő gyűrőtt lepedőre,

fejemet úgy tettem le,

mintha minden rendben lenne.

Szeresd azt, aki inkabb hátra lép mint előre.

Szeresd azt, aki még nem gondol a jövőre.

Szeresd azt, akinek te vagy a mindene.

Kezed nem kell már nekem,

szádat is ellepi a feledés, szemedet

takarja a köd.

Hangodat elnyomja a csönd.

Szeresd azt, aki gyenge téged szeretni.

Szeresd azt, aki gyáva.

Szeresd azt, aki még naívan hísz a világnak.

Nem volt minden hazugság,

csak éppen semmisem volt igaz.

Szavak lebegnek a levegőben,

szégyelve saját magukat.

Mi meg csak úgy tönkre tettük, saját magunkat.

Szeresd azt, aki reggel ágyba viszi a káved.

Szeresd azt, aki a szádra tapasztja a nevetését.

Szeresd azt, akinek a lelke is felragyog ha lát.

Neked nem kell az aki lát,

neked nem kell az aki ért,

neked nem kell aki életét bízná rád.

😊 csak egy könyv ihlette "vers"

[a-boldogsag-osvenyen]

“Addig értékeld azt, akid és amid van, amíg teheted. Mert eljöhet az a nap, mikor hirtelen azon kapod magad, hogy valamilyen oknál fogva eltűnik az életedből. Talán azért, mert nem becsülted meg eléggé, vagy belefáradt abba, hogy nem értékelted őt és keresztülnéztél rajta. És persze utólag könnyű belátni a hibákat, de nem várhatjuk el a másiktól sem azt, hogy mindig újabb és újabb esélyeket adjon. Mert ő is első akart lenni a sok között, nem pedig csak egy pótlék, vagy akire úgy tekintenek, mint aki pótolható. És míg nálad mindig csak második lehetett, valakinek lehet, hogy ő jelenti a világot.”

— Varga Norbert

[melcsa05]

Nem a te hibád. Az enyém. Senki másé. Megtetted velem,mert megtehetted.Tudod mi a baj? Vissza mennék hozzád. Mindig. Bármikor. Bármit tennél. Most is,pedig nem érdemled meg. Akkor sem érdemelted meg,amikor először hagytam ,hogy magadhoz húzz,hogy átölelj. Az első csókunknál tudtam,hogy fájdalmat fogsz okozni. Igazam lett,mégis újra és újra azokat a perceket idézem fel magamban.

[takemetochurch13]

Te várhatsz rám, én már nem leszek

Felhúzom a cipőm és elmegyek

Hiába nézel rám olyan édesen

Várnak megint a züllött éjjelek

[csakhagyjmeghalni]

Nekem nincsen normális családom... Meg olyan sok barátom sincs... De egy nagyon fontos dolog van az életembe, amit rohadtul nem akarok soha elveszteni és az te vagy!

Te vagy a mindenem!

[cicakak97]

Kétségbe vagyok esve! Bármikor megcsókoltál a világ felfordult, az ég leszakadt. Most pedig megcsókoltál, és megijedtem. Megijedtem és kétségbe estem, mert nem éreztem semmit. Semmit! De nem akarlak elveszíteni, szeretlek és szükségem van rád, csak túl sokminden történt! Ijedten zokogok és várom, hogy újra érezzek valamit.

[enazorokmasodik]

“Csókolózni akarok veled, részegen, érezni a szád ízét, leheleted a nyakamon, leheletem a nyakadon, nem gondolkodni, csak élvezni egymást, még egyszer. Utoljára.”

— @enazorokmasodik