A lehető legrosszabb ítéletet hozta az Emberi Jogok Európai Bírósága, már ami a magyar államot illeti. A strasbourgi szervezet nemcsak elmarasztalta Magyarországot a börtönviszonyok miatt, hanem még azt is kimondta: az eddig beadott kereseteket is elbírálja, hogy ezzel is „emlékeztesse a magyar kormányt a kötelezettségeire”.
Kíváncsi, vajon hogyan jutnak be Magyarországra a menekültek? Egy csapat afgánnal átvágtunk a zöldhatáron. Kiderült, hogy ezek mind komoly kiképzést kaptak, igaz nem úgy, ahogy Rogán Antal elképzeli.
Egy nemzetközi összehasonlítás szerint a magyar diákok jóval több időt töltenek házi feladat írásával, mint külföldi társaik többsége. A Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke szerint a tanulók rendszeres kötelező feladatai akár heti 38-40 órára is rúghatnak. Sok iskolában az ebédeltetésre sincs elég idő, van, ahol a gyerekek délután fél négykor jutnak leghamarabb ételhez. Az alapjogi ombudsman fontosnak tartaná, hogy átfogó vizsgálat készüljön a tanulók leterheltségéről.
Nem látszik, hogyan lehetne a személyi jövedelemadót akár egy számjegyűre, nemhogy nulla százalékosra csökkenteni – mondta Csath Magdolna közgazdász a Lánchíd Rádiónak.
Több variációt is készített a kormánynak az egészségügyért felelős államtitkárság a szakdolgozók – köztük az ápolónők, a gyógytornászok, a védőnők – béremelésére. A Népszabadság úgy tudja, a ciklus végéig 20-50 ezer forinttal emelkedhet az érintettek jövedelme.
2015 februárjában az előző év azonos időszakához viszonyítva 1 százalékkal csökkentek a fogyasztói árak. Az alacsony infláció számos pozitív hatással bír, növekszik a bérek és a nyugdíjak reálértéke, így a háztartások által elkölthető jövedelem, amely a fogyasztás élénküléséhez és gazdasági fellendüléshez vezet.
A pénzromlás mérséklődése az alacsonyabb jövedelmű családok helyzetét könnyíti meg leginkább, mivel bevételeik aránylag nagy részét fogyasztásra költik. Az üzleti szféra számára a mérsékelt árdinamika kiszámíthatóbb gazdasági környezetet teremt. Az alacsony infláció lehetővé teszi a hozamok csökkenését, ami könnyíti a vállalkozások és az új beruházások finanszírozását, amely végül szintén a gazdasági teljesítmény növekedését vonja maga után.
Az infláció fél éve mutat negatív értéket, de az árcsökkenés üteme már lassulást mutat. 2015-ben az élénkülő belföldi keresletből fakadóan gyorsulhat az infláció, de az európai dezinflációs hatások következtében továbbra is visszafogott árnövekedés várható.
Március 1-jével átalakul a szociális támogatási rendszer; a változtatásokkal több segélyezési forma megszűnik, átalakul, új elnevezést kap vagy máshonnan lesz igényelhető, mint eddig. A változtatások után szociális támogatásokat két helyről kérhetnek majd az érintettek: egyrészt a járásoktól, másrészt a helyi önkormányzatoktól; előbbiektől a jövedelemkompenzáló, míg utóbbiaktól a kiadáskompenzáló támogatások igényelhetők.
A járási - jövedelemkompenzáló - támogatásokat közvetlen állami költségvetési forrásból fizetik majd ki az arra jogosultaknak. Ez azt is jelenti, hogy ezeknek a támogatásoknak a megállapításába az önkormányzatoknak nincs beleszólása, tehát a jövőben egyetlen település sem kötheti speciális feltételekhez azok kifizetését, az már teljes egészében a járási hivatalok hatáskörébe tartozik.
Ebbe, a járási hivatalok által nyújtott támogatási körbe tartozik a foglalkoztatást helyettesítő támogatás (fht) , ami a korábbi szociális segélyt váltja fel, és azoknak jár, akik nem tudnak részt venni a közfoglalkoztatásban. A közfoglalkoztatásban dolgozók nem kapnak fht-t, de amint kikerülnek onnan, a támogatást újra folyósítják a számukra.
Járási támogatás
Járási támogatás lesz a jövőben a rendszeres szociális segély helyébe lépő egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás (46 600 forint), az időskorúak járadéka (22 800 - 37 500 forint), az (alap- és emelt összegű, valamint a kiemelt) ápolási díj (29 500, 44 250, 53 100) és az alanyi közgyógyellátás (legfeljebb 12 ezer forint havonta). Az e támogatásokhoz való jogosultságot a járási hatóságok állapítják meg országosan egységes elvek alapján.
Új néven a régi segélyek
Március 1-jével valamennyi korábbi önkormányzati támogatási és segélyezési forma (lakásfenntartási támogatás, adósságkezelési támogatás, méltányossági ápolási díj, méltányossági közgyógyellátás, helyi segély) megszűnik és egységes elnevezést kap, melynek neve települési támogatás. Ennek a - kiadáskompenzáló célú - támogatásnak a keretében az önkormányzatok szabadon dönthetnek arról, milyen élethelyzetekre adnak támogatást; ezt február végéig kellett rendeletben rögzíteniük. A minisztérium ehhez a múlt év végén rendeletalkotási segédletet küldött a településeknek.Az önkormányzatoknak a szociális törvényben ugyanakkor előírták, hogy helyi rendeletükben kötelességük - átmeneti veszélyhelyzet esetére - a krízissegély lehetőségét biztosítani rendkívüli települési támogatás elnevezéssel.
Az állam adja a forrást
A települési támogatásokhoz, segélyekhez a legtöbb (mintegy 3 ezer) településen az állam forrást biztosít, így az önkormányzat nem hivatkozhat arra, hogy nincs pénze segélyezésre. A legtöbb helyi adóbevételt beszedő 261 településnek (köztük az összes budapesti kerületnek) azonban saját forrásból kell megoldania a segélyezést, de a kevésbé gazdag önkormányzatoknak is - az adóbevételük nagyságának függvényében - részt kell vállalniuk a segélyezésből.
Érdeklődni kell
Az érintettek a települési támogatási formákról a helyi önkormányzati hivatalokban (Budapesten a kerületeknél), míg a járási támogatásokról az ottani ügyfélszolgálaton érdeklődhetnek.Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár korábban azt mondta, a változtatásokkal a kormány célja az, hogy a rászorulók átláthatóbb és igazságosabb keretek között juthassanak hozzá az őket megillető támogatási formákhoz. Közölte, a szociális támogatásokra fordított állami és önkormányzati források együttes összege nem fog csökkeni.
Igazságosabb lesz
Véleménye szerint igazságosabb lesz a rendszer, hiszen helyben, az önkormányzatoknál jobban látják, ki a valóban rászoruló, és ki az, aki csak vissza akar élni a támogatási rendszerrel. Arra is felhívta a figyelmet, nem történhet meg, hogy egy szegényebb önkormányzat nem tud települési támogatást adni az ott élőknek.Czibere Károly azt is mondta, bízik abban, hogy a márciusi változtatással két évtized után végre rendet tudnak tenni a támogatási rendszerben. Az államtitkár ugyanakkor jelezte azt is, hogy az átalakuló szociális ellátórendszer gyakorlati megvalósulását az Emberi Erőforrások Minisztériuma folyamatosan figyelemmel kíséri, és ha indokolt, menet közben igazítanak rajta.Március 1-jével átalakul a szociális támogatási rendszer; a változtatásokkal több segélyezési forma megszűnik, átalakul, új elnevezést kap vagy máshonnan lesz igényelhető, mint eddig. A változtatások után szociális támogatásokat két helyről kérhetnek majd az érintettek: egyrészt a járásoktól, másrészt a helyi önkormányzatoktól; előbbiektől a jövedelemkompenzáló, míg utóbbiaktól a kiadáskompenzáló támogatások igényelhetők.
Vasárnaptól még több ember lakhatása kerül veszélybe. A Város Mindenkié csoport szerint nemcsak a hiteladósok válnak hajléktalanná. Évente 600-an az önkormányzati lakásból is kénytelenek menni.
Március elsejével lejár a rendes téli kilakoltatási moratórium, tovább súlyosbodhat a magyarországi lakhatási válság – írja a Város mindenkié csoport.
Bár a sajtóból gyakran értesülhettünk a devizahiteles adósokat védő kilakoltatási moratóriumról, arról ritkábban esik szó, hogy évente sok száz embert lakoltatnak ki (csak önkormányzati lakásból évente körülbelül 600 kilakoltatás indul) rezsi- és lakbérhátralékok miatt. Eközben körülbelül 2,5 millió olyan állampolgár él az országban, akinek lakbér-, rezsi-, vagy lakáshitel-tartozása van. A lakbér- és rezsihátralékkal rendelkező családoknak nap mint nap arról kell dönteniük, hogy esznek, fűtenek, vagy lakbért fizetnek, és rendkívül alacsony jövedelmük mellett folyamatosan a hajléktalanság veszélyének vannak kitéve.
A leghidegebb három téli hónapban (december 1-től február 28-ig) nem lehet senkit sem kilakoltatni – holnaptól viszont újra retteghetnek a hátralékkal rendelkező családok a végrehajtástól.Józsefvárosban várhatóan különösen jelentős következményei lesznek a holnap életbe lépő változásoknak. A kerületben sokakat fenyeget kilakoltatás a határozott idejű bérleti szerződések lejárta, a felhalmozott hátralékok, vagy éppen a kerület városfejlesztési tervei miatt. Ezen kívül, a kerületi önkormányzat a nemrég elfogadott szociális rendelet alapján úgy tűnik, hogy nem habozik kihasználni azt a törvényi keretet, amely lehetőséget ad az érdemes és érdemtelen szegények közötti válogatásra - a csoport blogján.
A Kálvária téren A Város Mindenkié aktivistái új szobrot is avattak. Egy házat tettek a 3 guggoló kislány szobrára. Arra akarják felhívni a figyelmet, hogy az önkormányzatoknak látványberuházások helyett forrásaikat a helyiek lakhatási helyzetének javítására kellene fordítaniuk.Vasárnaptól még több ember lakhatása kerül veszélybe. A Város Mindenkié csoport szerint nemcsak a hiteladósok válnak hajléktalanná. Évente 600-an az önkormányzati lakásból is kénytelenek menni.
Március 1-jével átalakul számos egészségügyi háttérintézmény, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkársága szerint ezáltal átláthatóbb lesz és egyszerűsödik az ágazat háttérintézményi rendszere.
A ma működő szakszervezetek közötti viszonyok ágazati és konföderációs szinten – nézetem szerint - leginkább sokszoros személyi igazodásokból, eltorzult mimikrikből, a mindenkori hatalmakkal/többségekkel való együttmozgásokból, szelíd sunnyogásokból, elvszerű, tisztességes és esélytelen küzdelmekből, áldozatkészségből, jegesen szakszerű élősködésből, valódi szakmaiságokból és nyílt vámszedésekből állnak össze. Ezek az elemek egymást hasítva, törve-zúzva hevernek egymáson, mert kifagyott, kiperget, és kirázatott közülük valamikori habarcsuk; a szolidaritás…
Meghökkentő esetek sora kíséri a közmunka történetét a kistelepüléseken. Előfordul, hogy valakit elbocsátanak, majd feleannyiért közmunkásként foglalkoztatják vissza. Az érintett a régi munkáját végzi, de az már söprögetésként szerepel a nyilvántartásokban.
(...)
Egy Szentes nagyságú városban az iskolát, óvodát, hivatalt már évek óta közmunkások festik. Nem afféle félanalfabéta gereblyetámasztók, hanem sokéves gyakorlattal rendelkező szakmunkások, akik egyszerűen nem kapnak munkát a piacon, mert nincs az embereknek pénzük.
(...)
Egyik nagyközség jegyzője figyelmeztetett nemrég: a médiában a közmunkásokat egyetlen nagy, egyforma masszaként mutatják be, holott ez a társadalmi csoport rendkívül rétegzett.
– Jó nagy hányadát jelentik azok, akik valóban nem alkalmasak másra, csak árkot gereblyézni, utcát söpörni, esővízcsatornát takarítani. Zömmel idősebb emberek, akik 10-20 évet lehúztak a téeszben, az 1990-es évek eleje óta azonban nincs rendes munkájuk. Ők nem kellenek külföldre, ötven fölött nehezen képezhetők, a fizikai állapotuk is olyan, hogy nem bírnának nyolc órát intenzíven végigdolgozni. A faluszépítést sem szabad lenézni, valakinek azt a munkát is el kell végezni. Faluhelyen azonban gyakori, hogy az önkormányzatnak el kellett bocsátania korábbi közalkalmazottakat, sőt köztisztviselőket, mert képtelen volt kifizetni őket. Ezek közt vannak ügyintézők, karbantartók, takarítók – akiket aztán közmunkásként foglalkoztatnak –, de ugyanazt csinálják, mint annak előtte.
Ennek a gyakorlatnak nem minden része törvényes, ezért a nevüket nem adják hozzá informátoraim. Vannak tipikus közmunkák – parlagfű-mentesítés, mezőgazdasági földutak karbantartása –, amelyekre föl lehet venni az elbocsátott, majd közmunkásként visszafoglalkoztatott közszolgákat. Ez azonban óriási bérfeszültséget vált ki. Ott ül az egyik asztalnál az el nem bocsátott köztisztviselő, akinek ugyan 2008 óta nem emelték a bérét, de ha idősebb, a nettója így is megközelíti a 100 ezret. És ott ül a másik asztalnál valaki, aki korábban ugyanennyit keresett, de ki kellett rúgni, majd örülhetett, hogy söprögetőként vissza tudták foglalkoztatni – a régi munkáját végzi, de már csak nettó 47 ezer forintért.
Mihály Csikszentmihályi, Daniel T. Gruner: Jókedv és bőség
Valahányszor a Himnuszt énekeljük, Isten áldását kérjük, és jókedvért, bőségért is fohászkodunk. Fohászkodásunk mind ez idáig azonban nem volt túl sikeres. Milyen mértékű is a jókedv Magyarországon? Mekkora a bőség? Ezekre a kérdésekre szeretnénk választ adni, nem a költészet és a zene nyelvén, hanem a tudomány segítségével, amennyire ez lehetséges.
Természetesen a nemzetek jó kedélyének mérésére nincs abszolút mérce, és a bőségnek sincs jó mérőszáma. Mit tehetünk mégis? Összehasonlítjuk a magyaroktól és más országok lakosaitól kapott válaszok átlagait, hogy megállapítsuk, átlagosan a magyarok jó kedélye magasabb vagy alacsonyabb-e más népekénél, illetve több vagy kevesebb anyagi erőforrással rendelkeznek-e.
Magyarországot öt európai országgal hasonlítottuk össze, és az eredményt a baloldali ábrával illusztráljuk. Láthatjuk, hogy az észak-európai országok jóléti színvonala a GDP/fő mutatók alapján lényegesen magasabb, mint a három közép-európai országé. A jókedély-szint összehasonlítása céljából a szubjektív jólétre (angol rövidítése: SWB) vonatkozó típuskérdést tettük fel: „Mindent figyelembe véve, összességében mennyire elégedett Ön az életével?” Az ábrán látható, hogy az országok közötti különbségek ebben az esetben lényegesen tompábbak.
A magyar „bőség” (GDP) a skandináv országokénak kevesebb, mint a fele. Ami a „jókedvet” (SWB) illeti, a magyar adat csak negyedével kisebb, mint a dán és a norvég. Természetesen vannak országok, ahol mindkét jelzőszám kedvezőtlenebb, mint a magyar, például Ukrajnáé és Fehéroroszországé tőlünk keletre.
Mindazonáltal azt kell megállapítani, hogy a helyzet nem nagyon biztató. Érdekesebb kérdés, hogy milyen kapcsolat van a bőség és a jókedv között – a kördiagramon láthatjuk a válaszokat. Ezen az ábrán 1255 véletlenszerűen kiválasztott magyar ember válaszait ábrázoltuk. Itt a „jókedvnek” három lehetséges összetevőjét vettük figyelembe: az éves személyi jövedelmet; a válaszadó mennyire bízik társadalmi környezetében; és milyen mértékben érzi, hogy képes irányítani saját életét. Úgy gondoljuk, ez utóbbi jól kifejezi az egyéni szabadság mértékét. A kördiagram bal felső sarka azt mutatja, hogy ez a három tényező – jövedelem, bizalom, szabadság – az SWB-variációk körülbelül egyötödét fedi le. Más szóval, két ember között a jókedv érzésbeli különbség egyötöde tulajdonítható a jövedelmi, a társadalmi bizalom és a szabadságérzésbeli különbségeknek. Természetesen ez azt is jelenti, hogy az SWB négyötödét más tényezők alakítják. Ilyen tényező lehet az egészség, a család, az egyén temperamentuma vagy jellemének erőssége, vallásossága, filozófiája. Mindenesetre a legjobb meggyőződéssel állíthatjuk azt, hogy az embereknek az élettel való általános elégedettsége szoros kapcsolatban van a jövedelemmel, a bizalommal és a szabadsággal. De vajon mi a jövedelem, bizalom és szabadság relatív hozzájárulása a jókedvhez?
Erre a kérdésre a kördiagram jobb alsó sarkában lévő kör adja meg a választ. Bár mindhárom tényező SWB-hozzájárulása jelentős, a jövedelem kapcsolata a legalacsonyabb, ezt a bizalom követi, majd a szabadság. Nyilvánvaló, a legerősebb kapcsolati tényező az, hogy az emberek érzik, hogy tudják irányítani az életüket. Hasonló eredményt mutat a legtöbb európai ország elemzése is. A szabadság áll minden esetben az első helyen, utána a bizalom vagy néhány esetben a jövedelem a második. Mindezekből következik, hogy a várakozásokkal ellentétben nem az anyagi erőforrások bősége az elsődleges az élettel való elégedettség érzésében, hanem inkább az a hit, hogy az emberek bizonyos mértékben irányíthatják életüket, és bízhatnak polgártársaikban.
Mit sugall mindez? Hogyan tudjuk fejleszteni pszichológiai jólétünket, az élettel való elégedettségünket? Ez a tanulmány azt feltételezi, hogy a hatékonyabb gazdaság elérése érdekében tett törekvések jólétünket is emelni fogják. De azt is sugallja, hogy ha olyan viszonyokat teremtünk, amelyek erősítik az emberekben azt az érzést, hogy életüket képesek meghatározni, s megbízhatnak embertársaikban, kétszer akkora különbséget tudunk létrehozni, jóval kisebb befektetéssel. Becsületességre és igazságra alapozva lehet optimizmussal és bizalommal teli társadalmi rendszereket építeni. A rendszerek és a polgárok közötti nyílt, bizalomra épülő kapcsolatok azt fogják eredményezni, hogy az emberek életük felett szabadabban rendelkezhetnek. A szabadsággal és bizalommal csökken az aggodalom és növekszik a jókedv. Bár az anyagi erőforrások okozhatnak múló boldogságot, mi azt állítjuk, hogy a pszichológiai jóléthez a pozitív társadalmi viszonyok jelentősebben járulnak hozzá. Fontos, hogy a jövőben a személyi jövedelmen és a GDP-n kívül további tényezőket is figyelembe vegyünk, foglalkozzunk az egyenlőség, a biztonság hatásaival és ezeknek a közjóra vonatkozó hatásával. Komplex társadalmak az integrált kohézió és a szabad egyének optimális egyensúlyában működhetnek. Nagyobb bizalommal, szolidaritással és szabadsággal az országok jobban hozzá tudnak járulni az egyének jólétéhez, és mindez visszahat az egész nemzet jólétére.
A munkanélküliségi ráta 7,4 százalékos volt a 2014. november és 2015. január közötti időszakban, 1,4 százalékponttal alacsonyabb, mint az egy évvel korábbi időszakban - jelentette pénteken a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).
A Debreceni Egyetem (DE) veszi át a helyi Kenézy Gyula kórház fenntartói jogait az év közepétől, ezzel megkezdődik a két intézmény másfél évig tartó teljes integrációjának folyamata - jelentette be Szilvássy Zoltán, a DE rektora.
Szilvássy Zoltán kedden kapta meg azt a levelet, amelyben Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter engedélyezi az integrációt.
A rektor szerint ez az időpontokat is rögzíti, június 30-ig kell a fenntartói jogokat átadni az egyetemnek, december 31-ig integrálják a kórházi kiszolgáló, támogató funkciókat ellátó szervezeteket, a jövő év végére pedig a teljes integrációval létrejön az ország legnagyobb egészségügyi intézménye Debrecenben.
Édes István professzor, a DE Klinikai Központjának főigazgatója közölte, az összes szakdolgozóra és orvosra szükség van, az integráció nem jár együtt elbocsátásokkal, létszámleépítéssel.
Magyarország legprogresszívebb szociális rendeletét fogadta el tegnap a XIV. kerületi képviselő-testület Karácsony Gergely szerint. Zugló mostantól kiterjeszti a szociális ellátásokat minimáljövedelemmel, lakhatási támogatással. Az önkormányzat 500 millió forintot szán támogatásokra, ám ha a kormány a kerületekkel akarja a BKV 15 milliárdos forráshiányát fizettetni és szociális támogatásokra nem marad pénz, Karácsony szerint hatalmas tüntetések lesznek Budapesten.
(...)
Zuglóban mostantól az önkormányzat fejenként 26 ezer forintra egészíti ki a háztartások jövedelmét. Nem jogcímet keresnek, hanem azt nézik, valakinek van-e annyi pénze, hogy megéljen. A juttatás feltétele, hogy a támogatott családok nem dolgozó, de aktív korú és munkaképes tagjai működjenek együtt a munkakeresésben. A jogosultságot évente felülvizsgálják, ha az valamiért megszűnik is, fél évig még mindig jár a támogatás fele. Szakemberek számításai szerint a kerületben 300 család kér és kap idén minimáljövedelmet, ami a következő 10 hónapban 40 millió forintjába kerül Zuglónak.
A lakhatáshoz nyújtott segítséggel az otthon elvesztését próbálja megakadályozni az önkormányzat, de adósságok rendezéséhez is nyújtanak támogatást. Azok, akik két hónapig nem tudják fizetni lakhatási költségeiket, egyszeri, vissza nem térítendő segélyt kaphatnak az önkormányzattól. Az idén ősztől már az óvodába járó gyermekek is kapnak tanévkezdési hozzájárulást a XIV. kerületben, ahol a testület a születési támogatás összegét 30 ezer forintra emelte. Lakbér és rezsitámogatásra mintegy 300 millió forintot szánnak, és a korábban a kerületben létező többi támogatást sem szüntették meg, így 2015-ben összesen 500 milliót költenek a zuglói-modellre. (...)
A kutatások egyértelműen bizonyítják, egy településen minél nagyobb az aktív lakosságon belül a közfoglalkoztatottak aránya, annál nagyobb a kormánypárt szavazóbázisa. A közfoglalkoztatottak alig tíz százaléka kerül vissza a versenyszférába, ezzel szemben erősödik az a tendencia, hogy egyre többen szivárognak át a munkaerőpiacról a nemzetgazdasági értéket nem termelő területre. A kormány ilyen eszközökkel szándékszik elérni a teljes foglalkoztatottságot már a ciklus végére.
Az az idő, amit a kormány megadott a kórházak átszervezésére, az legfeljebb a felszín kapargatására elég a Világgazdaságnak nyilatkozó szakemberek szerint. A kórházak összesen három hónapot kaptak, hogy kitalálják , hogyan működhetnének hatékonyabban, az állam 60 milliárd forinttal rendezi az adósságukat, de biztos akar lenni, hogy azok nem nőnek majd újra. Ebből még egy hónapjuk van hátra.
Ehhez viszont az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) elnöke, Molnár Attila szerint minimum 6-8 hónap, de inkább 2-3 évre lenne szükség. Ennyi idő kellene ahhoz, hogy rendesen feltárják a párhuzamosságokat, hogy hogyan lehetne hatékonyabban dolgozni, és be is vezessék az új rendszert.
Ráadásul ahhoz, hogy a most veszteséges kórházi szakellátások legalább nullára kijöjjenek, csökkenteni kellene azok költségeit, ami egy másik szakmai szervezet, az egészségügy államtitkárságnak tanácsot adó Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészség-gazdaságtan Tagozata és Tanácsa szerint csak kórházak és telephelyek bezárásával vagy elbocsátásokkal érhető el. Az EMMI viszont már kijelentette, hogy kórházbezárás nem lesz, így kérdés, hogy nem fogja újratermelni az eddigi adósságokat a rendszer áprilistól.