Tudattalan dolgaink
Nagyon fontos, nem tudatalatti. Szóval nem arról van szó, hogy van egy ismeretlen mélység amiben szörnyetegek rejtőznek és időnként, teljes rémületünkre, kidugják a fejüket, inkább úgy képzelem, hogy az elménk egésze egy hatalmas gyártósor bonyolult gépekkel (+irodák, folyosók, takarítószekrények, konyhák és kávéfőzők, stb, stb), aminek mi vagyunk az igazgatói, az igazgatói szoba az egonk. Nem ismerjük a gyárunk minden szegletét, egyszerűen vannak dolgok, amiknek a híre sem jut el hozzánk, miközben az egész működik napról napra. Ha jó igazgatók vagyunk, akkor sok mindent tudunk, a munkásaink jól érzik magukat, a termelés folyik, a vállalat virágzik. Ha nem fektetünk a gyárba, annak viszont meglesznek a következményei. Ahogy annak is, ha elhisszük a hamis kimutatásokat arról, hogy milyen faszán működik a gyár. Ha nem oldjuk meg a felmerülő problémákat, hanem azt mondjuk, akkor ezt a részleget bezárjuk, eleget termel a maradék és nem vesszük figyelembe, hogy a bezárt részleg a másik alá dolgozott, a hiánya jelentkezni fog. Ha pöffeszkedve ülünk az irodánkban, azt hajtogava, hogy igazgató vagyok baszod, enyém a gyár, közben a tudtunk nélkül darabokra hullik minden mert vagy nem tudjuk vagy nem akarjuk tudni, hogy mik működnek, mik történnek a gyárunkba, az éppen olyan káros, mintha éjjel nappal a gyárat járjuk és minden kis szirszart magunk próbálunk megjavítani, a törött fogaskeréktől a koszos kávéscsészéig, és pihenés nélkül a gyárral foglalkoznánk. Normális esetben a gyárigazgató tudja, hogy a rendszer jól működik, mindenki csinálja a feladatát, üzleteket köt, előnyös kapcsolatokat épít, piacot keres, kommunikál a vezetőséggel, rendszeresen körbejárja a gyárat, és a felmerülő problémákat hatékonyan kezeli. (ám, még ekkor sem tudja, hogy a Lajos meg az Annus a fénymásolószobába járnak dugni. Senki se tudja, ez az ő titkuk amit ügyesen rejtegetnek) Na, ez a mókás leírás arra volt jó, hogy kicsit oldja tudattalan kifejezés okozta félelmeket. Tudattalan, általunk nem ismert, bennük működő folyamatok. Mondjuk, hogy a portás, a Géza, minden nap késik öt percet. Szigorúan öt percet, sosem többet, de annyit mindig. Mit tesz az igazgató, amikor ez a fülbe jut? Minden nap öt percig ellenőrizetlen a gyár kapuja...
Tudattalan dolgaink olyan dolgok, amik hatnak az életünkre, de nem látjuk az előzményeit, az okát, a folyamatát, csak a hatását érezzük.
A gyárunknak, mint minden gyárnak, van egy saját élete, kb mint a dolgozók magánélete amit behurcolnak a munkahelyükre. Ebből minél többre van rálátásunk, annál hatékonyabban oldjuk meg a szervezési feladatainkat. Minél kevesebbre, annál hajszoltabbak leszünk a meglepetésként előbukkanó problémák matt. Amikor tudattalan dolgokról beszélünk, akkor a gyárban dolgozók életéről beszélünk.
És akkor a rossz választásokról áldozathibáztatás, az igazgató hibáztatása nélkül: Előnyösnek tűnik az üzlet egy korreai gyárral. Ők adnak valamit, mi adunk cserébe mást. A vezetőség nagyon támogatja, sőt, kifejezetten tolja, hogy jöjjön létre az üzlet. Kezdünk egy olyan jövőt vízionálni amiben mindkét gyár termelése ugrásszerűen megnő, hatalmas fejlesztésekre lesz kilátás, új részlegek épülhetnek, hosszútávú, gyümölcsöző kapcsolat jöhet létre. A vezetőség nem vallja be, hogy csupán olcsó mukaerőben reménykedik, mert korábban is sikerült szerezni más partnerektől. Ahogy a leselejtezett fénymásolókhoz és villástargoncákhoz is olcsón hozzájutottak. Mindenhol van átcsábítható munkaerő és minden gyár szokott selejtezést tartani. Ezek normális dolgok. Csakhogy a mi gyárunknak nincs is pénze új targoncákra, se jól megfizetett, képzett munkaerőre. De ezt csak a részlegvezető tudja, azért nyomja nekünk az üzletet, szépíti és magyarázza a kétséges dolgokat. Nem olyat keres, aki egy előnyös kölcsönnel lehetővé teszi a targoncavásárlást, ez eszébe se jut. Csak a használt, leselejtezett targoncában tud gondolkodni, hogy majd azt megbütykölik a TMK-sok, és jó lesz az. Nem ismer más megoldást, beleragadt egyetlen egybe, ahhoz vannak meg a nyomtatványok, ahhoz fejlesztették a javítóműhelyt, és a részlegvezető önmagát túlhajtva igyekszik a részlegét működtetni. Az üzlet megköttetik, de a koreai gyár innentől maga dönti el, hogy ad-e a leselejtezett targoncáiból vagy nem, és ha ad, mennyiért. És a részlegvezető naponta zaklatja az igazgatót, hogy mikor jönnek már a leselejtezett targoncák. E miatt az igazgató sem tud másra figyelni, csak arra, hogy hogyan is adja az üzleti partner tudtára, hogy kéne a potyadékuk, és mit kezdjen az élménnyel, hogy a másik gyár igazgatója, csak sunyin mosolyog, – majd küldjük, de most koncentráljunk arra, hogy ő mit kap – mondja.
Nem ragozom tovább, bár élveztem a mesét. A tudattalan nem valami alatt van, nem tudat alatti, ahogy a tudatos sem áll felettünk, minden bennünk van és vagy ismerjük vagy nem, vagy felismerjük az összefüggéseket vagy nem, valahogy eldöcög a gyár és néha jut szalámisszendvics is.
De Lajos meg Annus biztos hogy kúrnak.
