Magányos cédrus a teljesség igényével
Az évtized kiállításának is nevezik azt a nagyszabású tárlatot, mely a A Honvéd Főparancsnokság épületében Csontváry Kosztka Tivadar életművét mutatja be. A rendkívüli festő mintegy száz alkotását felvonultató expo a pécsi Janus Pannonius Múzeumból, a Magyar Nemzeti Galériából és magángyűjteményekből szemezgetett.
Csontváry egyedülálló a magyar fetészet palettáján. Kínos nem szeretni, hiszen Magyarország egyik legnagyobb tehetségéről van szó, ám telített, tiszta színei a giccstől sem állnak távol. A művészettörténet a mai napig bizonytalankodik a festő megítélésében, ám a grandiózus életműkiállítás igyekszik eloszlatni a kételyeket. „Csontváry géniusza”, hirdeti az épület homlokzatára húzott óriási molinó, amely a Sándor-palota felé egy röpke pillanatig jeruzsálemi hangulatot teremt a Szent György téren.
A kiállítás helyszínéül választott Főparancsnokság meglepően jó döntésnek tűnik. A nemrégiben zajlott felújítás a téglaszerkezeten kívül keveset hagyott meg, így az épület diszkréten háttérbe húzódik a tárlat mögött. A tizenhét teremben megjelenő rajzok és festmények a megszokott időrendi sorrend helyett tematikus egységenként mutatják be az életművet. A néhány kivételtől eltekintve meglehetősen kompakt stílusban alkotó művészt valóban témaválasztásáról ismerjük fel. A cédrus, mint visszatérő elem mellett az épített környezet, a víz, ám mindenekelőtt a levegő és a fények játéka adja képek egyediségét és egyben a kiállítás rendezési elvét. A „portré”, a „nap”, az „éjszaka” és egyéb hívószavak köré csoportosuló alkotások közt ugyanakkor mégis érezhető az időbeli változás, Csontváry növekedése. A tanulmányrajzok sora után a nyugati posztimpresszionizumus hatása érződik, ám ahogy haladunk, mindez lassan átalakul valami mássá, valamilyen transzcendens határtalansággá. A Csontváry megalomániáját tükröző két óriás, a Baalbek és a Mária kútja nagyságához méltó pozícióban kapott helyet az épület eredeti előcsarnokában, megfelelő távlatot engedve a szemlélőnek, ugyanakkor kissé patetikussá emelve a hangulatot. Csalódást azonban a továbbiak sem okoznak: a naiv irányba hajló figurák szellemszerűsége fenntartja a földöntúli állapotot, amely csak az utolsó pillanatban hanyatlik le. Az végső „slágerként” tartogatott két kép, A magányos cédrus és a Zarándoklat egymás mellett talán inkább gyengítik egymást, mint erősítik.
A mai kiállítások üdítő színfoltja, a kortárs elemek beemelése a Csontváry-kiállításról sem hiányzik. Az egyes termek között átvezetésként megjelenő alkotások több-kevesebb sikerrel erősítik a művészet élményét. A kisfilmek sora már a megérkezési ponton elkezdődik, ahol maga Csontváry (Varga József, színművész) fogadja a belépőt. Míg a festő személyiségét később megismerve ez valamiféle értelmet nyer, addig a film folyamatos lejátszása meglehetősen zavaró. Az egyéb pontokon elhelyezett videók is néhol sután, szájbarágósan hatnak, ám Mátrai Erik fényfolyosójának koncepciója szervesen illeszkedik a tematikába (még ha egy kicsit harsányra sikeredett is). Kifejezetten frappánsak azonban a kiállítás záróakkordjaként felsorakoztatott cédrus-parafrázisok.
A képernyőt nyomkodni vágyó generáció élménye csekélyke interaktivitással is bővül, néhány monitoron ugyanis a festményeket párhuzamba állíthatjuk a helyszínekről készült valós fotókkal, korabeli képeslapokkal, ám ez a felvetés csupán a ma szintén kötelező interaktív elem beillesztése egy amúgy minden tekintetben teljesnek szánt tárlatba. Pontosan ezért meglepő kissé a művész élettörténetének teljes háttérbe szorítása. Valóban keveset tudunk Csontváry magánéletéről, ám a tárlat alatt halványan kirajzolódik egy egyedülálló küldetéstudattal rendelkező, cseppet sem szimpatikus, ugyanakkor kápráztató személyiség, amely kontextusba helyezi képeinek megfejthetetlen titkait.
Fontosabb adatok:
Csontváry géniusza: 2015. júl. 5. - dec. 31.
Nyitvatartás: 10.00-20.00
Helyszín: 1014 Budapest, Szent György tér 2.
Belépőjegy: 3200 Ft (teljes árú), 2400 Ft (diák)
csontvary-kiallitas.hu
