#ambivalens

[egyemberavilagban]

-Belül kötődsz de kívülről taszítóan viselkedsz mindenkivel aki téged szeret.

-egyemberavilagban

[ileftapieceofmysoulwithyou]

Wag your tongue in front of me, mudblood, and I will rip it out from the root—” Harry’s wand was in his hand before he finished the sentence. Rookwood’s hands scrabbled at his throat, eyes bugging out of his head. “Harry!” Hermione cried. But Tom— Tom’s eyes glowed. He ate up the ground between them in a handful of strides, came to Harry’s side like a bee to honey. Harry felt the other boy come so close that he pressed against the stretch of his back—but it didn’t cease there. A hand skated next up the exposed skin of his arm, rounded the curve of his wrist, until fingers that were not his own intertwined, also, around Harry’s wand. “Now this is different,” Tom exhaled into his ear, head sliding into place right beside Harry’s Harry went rigid. “You’ve broken your pattern, Harry. They attack, you retaliate. You’ve never initiated before. Not like this.” He was looking straight at Rookwood, just as Harry was, like he and Harry were the same, the wand in Harry’s hand also his own. Tom whispered, intimate, “What should we do now?” He could feel the rope struggling between them, this constant tug of war. Harry had felt the advantage just ever so briefly on his side, but now Tom was doing what he did best—wresting control back. Harry’s mouth parted. “I’m not you.” “No,” Tom agreed. Fingers coaxed his to raise his wand just a fraction. “And yet it occurs to me that so many of the ingredients are…similar. It makes one wonder, doesn’t it?”

Of Kings, Of Pawns, and Of Men, ambivalens (madstoryteller999)

Summary:

When Harry succumbs to dementors in Little Whinging, Surrey, the last thing he expects is to wake up and find Tom Riddle’s face staring back at him in the mirror.

In which Harry learns that, if Voldemort had been like an atom bomb, Tom Riddle is the biblical forbidden fruit: succulent and fragrant and filled with an insidious rot that just may kill Harry...or not.

https://archiveofourown.org/chapters/92137483?show_comments=true&view_full_work=false#comment_510146329 

[xxxsomebodyelse]

hogy lehet az, hogy az élet egyszerre szar és jó?

[lizystudying]

Ambivalens

A mai pszichológia előadáson arról volt szó, hogy vannak egyes esetek, ahol mintegy énvédő mechanizmusként a reakcióképzés jelenik meg viselkedésünkben, azaz az elfojtott tartalommal ellentétes tendencia jelenik meg, tudattalan vágyainkkal teljesen ellentéteset cselekszünk.

Utállak, az agyamra mész. Szóval szeretlek?

—nemvagyoksenkijateka

[guy-from-your-unconscious]

Tudom-tudom,

hogy legutóbb a divatot istenítettem, DE azért felháborító, hogy az emberek (én is) mennyit képesek költeni arra, hogy úgy nézzenek ki, ahogy ők szeretnének, vagy rosszabb esetben mások elvárásainak akarnak megfelelni ezáltal. Most vettem kb. 22.000 forint értékben ruhát (ami igazából majdnem 30.000 lett volna a kupon nélkül >_< ), de csak négy darab jött haza; egy nadrág és három pulcsi. Jó mondjuk az egyik életem legszebb színű (tejeskávé) pulóverje és olyan komfi, hogy belehalok. 

Hjaj, divat te csodás és felzaklató dolog vagy. Nagyon ambivalenssé tud tenni néha.

Ui.: De azért nem csak ruhát vettem a kuponokkal. Ilyenkor szoktam betárazni mosószert és öblítőt is. 

[jolvangerg0]

"A kevés

az új sok"

[egy-maganyos-lany]

Szánalom

Én már se sírni, se nevetni nem tudok ezen az egészen. Egyszerűen szánalmas, hogy még mindig szeretlek.

[csodacsibe]

Minden alkalommal attól félek, hogy most látlak utoljára. Ugyanakkor minden egyes pillanatban azt kívánom, bárcsak ne látnálak többet, hogy végre el tudjalak feledni. Ambivalens érzések? Ahh, kicsit se.