#anyegin

[besoftwithmylesbianheart]

Gondold el, mily magam vagyok,

Nincs egy megértő lelki társam,

Így élek néma tompulásban,

Én itt csak elpusztulhatok.

- Tatjána levele Anyeginhez

[fiatalon-tonkretett-lany]

Anyegin

Mikor rájössz, hogy a kötelező olvasmány az életedről szól. 🤔

[areufckngserious]

Anyegin

De mindennel szemben kihűlt,

Mint Childe Haroldot, zord tekintet

Jellemzi társaságban őt,

Boston vagy hír, mit pletyka szőtt,

Ravasz sóhaj, szép szem, mely intett -

Meg sem hatotta semmi sem,

Komoran járt s közömbösen.

[most-nem]

Siet loholva élni, s érezni is siet.

Puskin: Anyegin

[regina0730]

[bbemese-blog]

Én írok levelet magának - Kell több? Nem mond ez eleget?  Méltán tarthatja hát jogának,  Hogy most megvessen engemet,  De ha sorsom panaszszavának  Szívében egy csepp hely marad,  Nem fordul el, visszhangot ad.  Hallgattam eddig, szólni féltem.  És higgye el, hogy szégyenem  Nem tudta volna meg sosem,  Amíg titokban azt reméltem,  Hogy lesz falunkban alkalom,  S hetenként egyszer láthatom;  Csak hogy halljam szavát, bevallom,  Szóljak magához, s azután Mind egyre gondoljak csupán,  Éjjel-nappal, míg újra hallom.  Mondják, untatja kis falunk,  A társaságokat kerűli, Mi csillogtatni nem tudunk,  De úgy tudtunk jöttén örülni. Mért jött el? Békességesen  Rejtőzve mély vidéki csendbe,  Tán meg sem ismerem sosem, S a kínt sem, mely betört szivembe;  Tudatlan lelkem láza rendre  Enyhülne tán s leszállana, S akit szívem kíván, kivárva,  Lennék örök hűségü párja  S családnak élő, jó anya. Másé!... A földön senki sincsen,  Kinek lekötném szívemet. Ezt így rendelte fenn az Isten...  Tied szívem, téged szeret! Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,  Zálog volt erre életem; Az égieknek kell köszönni,  Hogy sírig őrzőm vagy nekem...  Rég álomhős vagy éjjelemben,  Látatlan is kedveltelek,  Bűvöltek a csodás szemek, Rég zeng hangod zenéje bennem...  Nem álom volt; színezgető!  Beléptél, s ájulásba hullva, Majd meglobbanva és kigyúlva  Szívem rád ismert: ő az, ő!  Nem a te hangod szólt-e újra,  Ha egy-egy csendes, bús napon Ínséges szívekhez simulva  Vagy imádságban leborulva  Altattam égő bánatom? Nem te vagy itt árnyék-alakban,  S nézel reám e pillanatban Az áttetsző homályon át?  Nem te hajolsz párnámra éjjel,  Suttogsz: szerelemmel, reménnyel  Enyhíted lelkem bánatát? Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?  Vagy ártóm és gonosz kisértőm?  Döntsd el hamar, hogy lássak itt.  Lelkem talán csak vágya csalja,  Tapasztalatlanság vakít, S az égi kéz másként akarja...  Hát jó. Sorsom gyanútlanul  Gyónásommal kezedbe tettem,  Előtted könnyem hullva hull,  Könyörgök: védj, őrködj felettem...  Gondold el, mily magam vagyok,  Nincs egy megértő lelki társam,  Így élek néma tompulásban, Én itt csak elpusztulhatok.  Várlak: emeld fel árva lelkem,  Nézz biztatón, ne adj te mást –  Vagy tépd szét ezt az álmodást  Kemény szóval. Megérdemeltem. Végzem! Átfutni nem merem,  Megöl a félelem s a szégyen,  De jelleme kezes nekem, Bízom: a sorsom van kezében...

Puskin/ Tatjana levele Anyeginhez

[besoftwithmylesbianheart]

"Látatlan is kedveltelek."

- Tatjána levele Anyeginhez -

[konyvboritok]