Felraktam
a fényfűzéreket a kirakatba (miután az ablaktisztító potom pénzért pikkpakk megtisztította) és közben olyanokat képzeltem, hogy ezért az energiapazarlásért a szomszédok le fognak köpni és egy teljes Kafka sztori futott le bennem, amin amúgy remekül szórakoztam. (tudom, hogy ezek a ledes baszok alig fogyasztanak valamennyit, csak most annyira körbeleng mindent az agresszív kommunikáció az energiaválságról, hogy nem tudtam nem gondolni rá, hogy a teljesen agyalágyult és fogalmatlan szomszédok – képzeletbeli fideszes nyugdíjasok – kiabálnak az ablakom alatt, hogy azért drága a tojás mert nálam már november 12-én égnek a karácsonyi fények.) Lement az esti rendezvény, villámsebesen elpakoltam meg felmostam, aztán indultam és lekapcsoltam a villanyokat és csak álltam, olyan jó volt ott a meleg barna sötétben a karácsonyi fényeket bámulva. Logannak köszönhetem, hogy nem gyűlölöm azt a helyet. Az átalakítással meg a felújításba beletett rengeteg munkával megtisztítottuk a rossz emlékektől. Anyám demenciája nagyon rég kezdődött, megspékelve a pszichés zavarral, úgyhogy kb 3 havonta zárat cseréltetett majd a kulcsaira nejlonzacskót, műanyagfedőt és egyebeket csomózgatott. Ez a csomózás megmaradt, amikor már egyértelmúen nem volt észnél, akkor mindent csomózott. Ágyneműre, függönyre, ruhája aljára, mindenre csomókat kötött. Érdekes és ijesztő szimbólum. Na szóval fogtam az ötkilónyi kulcsot és amíg a vendégek az emlékeikről beszélgettek, kiválogattam a zárakhoz tartozó kulcsokat, úgyhogy most minden ajtóhoz van egy teljes kulcskészletem és még van négy záram teljes kulcskészlettel. Ha esetleg megbolondulnék és le akarnám cserélni a zárat mert nem találom a kulcsom amit amúgy a mélyhűtőbe tettem, akkor tádám, van cserezár. (ki is tudom cserélni sajátkezűleg!)
Maga nem tartozik a családhoz. Akármilyen fontos magának az az ember, ezek a körök a tények. Szükebb család, tágabb család, barátok, haverok és a többi. Igenis! Tudatosítottam. Várok.
