#cystmon

[dameracrystmon]

2017  Draecember by art 3. Day

Dancing Tetsuko Cystmon: /target Dreavnaon Silvernight /dance

And bonus! (sorry, this my language hungary TwT)

Draecember by writing 3. Day (Losing something/someone very important)

Draenor elvesztésének idején.

-Venmar commander! Mongrat sikeresen átjutott a túlélőkkel a hajóhoz! -Rendben… -fellélegzik fia és a többiek kapott hír hallatán- De tartsuk még a vonalat, hátha vannak még. -Igen is! -a katona vissza tér a frontra. Ekkor Damera jelenik meg és rohan a védő vonal felé. -Damera! Hová mész? -kérdi kissé mérgesen. Damera felismeri a hangot és feléje fordul. -Venmar. Húgom ért. Eltűnt, de tudom hol kell keresnem. Engedj kérlek, sietünk. -kérleli, de tekintete határozott. -Menj… -nehezen és nagy sóhajjal engedi el. Kis idő elteltével Damera megtalálja húgát és megmentve az orkok gyűrűjéből viszi vissza, de még több ork szegődik nyomukba. -Menj Nuray! Venmar! A férfi felfigyel a segély kérésre és rohan is. -Damera, menj te is! -Nem! Egyedül nem bírod. -segít neki a harcban, ahogy csak tud. Hosszú harc és több draenei harcos segítségével sikerül vissza verni az orkokat, de Venmar halálos sebet szerez egy fejsze által. Damera támogatásával sikerül a védővonal belülre eljutnia. -Gyermekem… Tegyél meg nekem valamit… Él túl… És véd népünket… Damera lehunyja szemeit és bólint. -Naaru fénye vigyázzon lelkedre, harcos Venmar Stromshard… Venmam mosolyog, majd örökre lehunyja szemeit. Damera könnyezve takarja le, fel áll és elindul ígéretét betartani. Mongrathoz apja halál híre sokára érel. -Apám... Ígérem, büszke leszel rám... Tesuko Crystmon by me Dreavnaon Silvernight by @white-demonelf Draecember presents @rurukatt

[dameracrystmon]

2017  Draecember art 7. Day Sleeping Bad dream, I lost my love Felabra Lightstay, discipline priest Draecember writing 7. Day Feeling left out It was the Easter Event in Goldshire. Damera was collecting the eggs in a hurry, when she noticed her sister sitting crying under a tree. It has been 2 years since she came back to them as a Death Knight, but she still felt like an outcast which made her retractive and sad.

„Tharinna, what’s wrong?” Damera approached, kneeling down beside her.

„Huh… Damera? It’s nothing… just…” she was wiping her tears, sniffing. „It”s just… hard to be who I once was.” she looked at the ground „Or at least… not being what I’ve become. People still look a tus with narrowed eyes”

„Sis!” Damera jumped on her, hugging her tightly „I’m sorry if you feel cast out. You still remain our Big Sis who looked after us, and we all love you! I promise I’ll be looking after you much more int he future, I won’t leave you alone.”

„Thank you.” Tharinna hugged her back, and stayed in their embrace for a few moments.

„Feeling better?” Damera asked smiling, and wiped off the last of her sister’s tears.

„Yup” she nodded.

„Let’s go back then before all the eggs are gone” Damera proposed, then they both went back looking for eggs, in a lifted mood.