#divatrajz

[imagella-blog]

Elegáns teaparti jelenet divatos elemekkel

Nyugtató Színező Oldalak #TeaParty #ElegánsJelenet #DivatosElemek #SzínezőKönyv #DivatRajz

[rebellivett]

A divatrajzok a 20. századra kimentek a divatból, a kor előrehaladtával ugyanis a szakma a következő szintre lépett és a digitális művészetmegjelenítés, a divatfotók kerültek előtérbe. A divatillusztrációk pedig mindinkább visszaszorultak a tervezői platformokra. De valljuk be, divat nem létezik skiccek, tervek és rajzok nélkül. Az elmúlt években új színezetet kaptak, megelevenedtek a kifutókon, majd két lábon járó papírtestet öltöttek.

#gallery-0-3 { margin: auto; } #gallery-0-3 .gallery-item { float: left; margin-top: 10px; text-align: center; width: 50%; } #gallery-0-3 img { border: 2px solid #cfcfcf; } #gallery-0-3 .gallery-caption { margin-left: 0; } /* see gallery_shortcode() in wp-includes/media.php */

Minden egy ecsetvonással kezdődik. Az aktuális trendek újraértelmezése a rajztechnika életre hívásával történik meg, amely tükrözi a divatházak szezonális elképzeléseit, szakít a hagyományok egy részével, miközben az újraálmodott műalkotás hagyományt teremt. Így lehetne összefoglalni a rajz és a divat kapcsolatát.

Az első divatrajznak nevezhető alkotás 1495-ben született Albert Dürer keze nyomán rézkarcolat formájában, és az (divat)ötletek felvázolásának igencsak kedvelt eszközévé vált. Térhódítása mégis csak a 18. századra, körülbelül az 1770-es évere, a divatmagazinok megjelenésének és elterjedésének idejére tehető. Az akkori divatlapok inkább nevezhetőek életmód magazinoknak; (szép)irodalmi, tudományos szövegeket, recepteket, művészetekkel kapcsolatos tartalmakat, fashion riportokat, tudósításokat és háztartási tudnivalókat közöltek a kor ideái és ideáljai szerint. Magyar viszonylatban az 1830-as éveket tartjuk számon mint a divatlapok évtizede, így a tehetősebb réteg már ekkor értesülhetett a citromsárga, illetve rózsaszín borítékba csomagolt, leginkább nyugat-európai trendekről a Pesti Divatlap, a Regélő Pesti Divatlap, a Honderű, vagy az Életképek hasábjait olvasva.

Ekkor még csak gyerekcipőben járt a rajzolt divatmegjelenítés. Valódi, művészi értékű értelmezése leginkább az 1939-es évekre volt jellemző. A világ már akkoriban is vezető magazinjai közé tartozó Vogue vagy Harper’s Bazaar rendszeresen publikáltak ilyen illusztrációkat. Egyszerű, szofisztikált képek voltak ezek, amelyek életet és szín csempésztek a magazin oldalaira. Érdekesség gyanánt pedig érdemes megemlíteni, hogy Karl Lagerfeld szintén a divatrajzzal kezdte pályafutását, mielőtt élő legendává vált.

Mi a közös a Vogue-ban, A Harper’s Bazaarban és Karinthy Frigyesben? Vértes Marcell illusztrációi. A magyar festő-illusztrátor grafikái nem egyszer köszöntek vissza a címlapról: a levendula szemű szőke beauty vagy a városi idillt idéző, green lady mind VM monogrammos alkotások – csak úgy, mint Karinthy Frigyes, Tanár Úr, kérem című regényének 1916-os kiadásában szereplő illusztrációk.

A tervezők skicces, festményszerű ruhakölteményei az elmúlt években apránként ugyan, de visszaköszönnek a kifutókon, gondoljunk csak a Prada 2008-as S/S, Vika Gazinskaya S/S 2011-2012-es, Dries Van Noten A/W 2012-es vagy a Moschino Cheap & Chick 2013-as F/W kollekcióira.

Jena Theo S/S 2015-ös darabjai újraértelmezett ázsiai botanikus kertként virágoztatják fel az illusztrált divatot. A kimonó/zsákruha jelleg mindinkább reflektál erre a keleties érzésre. Az egyszerű, szabálytalan vonalvezetés, a színekkel való játék, a karakteres, illetve eltúlzott fekete „ecsetvonások”, emellett a narancs és zöld dominanciája különleges összhatást kölcsönöznek, így lesz ez a kollekció a maga módján igéző, káprázatos és álomszép.

Az elmebaj és őrület határát lépi túl, hol gyerekskiccekre emlékeztető, hol Salvador Dali szürrealizmusát utánzó mintáival Claire Barrow A/W 2015-16 kollekciójában. A narancsos sárga-arany, és fekete színek itt is hangsúlyos szerepet kaptak, jól harmonizálnak egymással. Az egyedi, feltűnő darabokat, a téboly mellett, gyermeki játsziság járja át.

A sort a végtelenségig lehetne folytatni, de hogy ne csak a női rafinériáról szóljon a fáma, A Dior Homme 2015-ös tavaszi-nyári, kisfiúsan elegáns összeállításával zárom a témát. A színes firkák azon kívül, hogy egy óvodás művészetének szintjét ütik meg, bohókás jelleget kölcsönöznek a daraboknak. Ahogyan már említettem, kisfiúsan bájos, vidám és megmosolyogtató a kollekció.

Végezetül pedig érdemes elgondolkodni David Downton divatillusztrátor kijelentésén – a brit Vogue-ot szemlézgetők számára ismerősen csenghet a név, ugyanis számtalan munkájával örvendeztette meg a fashionisztákat.

Talán a fotográfia átvette az divatrajzok egykori funkcióját, mégis „az illusztrációk képesek egy alternatív történet elmesélésére, miközben pontos képet festenek az adott korról”

Képek: regi.sk-szeged.hu, pinterest.com, blog.patternbank.com, nowfashion.com

Szöveg: Deborah

  Papírtestek: illusztrált divat a kifutókon A divatrajzok a 20. századra kimentek a divatból, a kor előrehaladtával ugyanis a szakma a következő szintre lépett és a digitális művészetmegjelenítés, a divatfotók kerültek előtérbe.