Alan Watts: Szerelembe esni.
Ha visszatérünk ahhoz, milyen szerelembe esni. Azt mondjuk, őrületes érzés. Esni... Érted? Nem azt mondjuk hogy: "Szerelembe emelkedni." Magában hordozza az esés fogalmát. Ami azt illeti, ez rendkívül alapvető dolgokhoz vezethető vissza. Arra, hogy egy bizonyos pontot mindig... egyfajta fonódás jön létre...a bukás... és a teremtés között. És eme szörnyű kockázat felvállalása, alapfeltétele az élet létezésének. Mert tudod, mindent egybevéve, az élet maga, részben izgalom, részben pedig lutri. Abban a pillanatban, amikor elhatározod, hogy lépsz egyet, azt bizalomból teszed, mivel nem tudod biztosan, hogy beszakad-e majd lábaid alatt a padló. A pillanat, amikor elhatározod, hogy elutazol valahova. Bizakodva teszed! A pillanat, amikor elkötelezed magad valaki iránt. Bizalomból cselekszel. Érted már? Feladtad önmagad, de ez a leghatalmasabb dolog, amit tehetsz. Megadni magad. És pont erről szól a szerelem! Megadni magunkat a másiknak. Lemondani önmagadról. Feladni magunkat a másiknak. Csinálj velem azt, amit csak szeretnél. Nos, Eléggé őrült dolog, mert így hagyod, hogy eluralkodjon a káosz. Minden értelmes ember épp az ellenkezőjére törekszik. Felügyelni, folyton figyelni. Biztonság? Éberség? Felügyelni. Rendőrség? Vigyázz! Őrök? Vigyázz! Ki őrzi majd az őröket? Ezért tehát az észszerű döntés, a bölcsesség útja, az elengedés. Elkötelezni önmagunkat, arra, hogy feladjunk énünket, és ez eléggé nagy őrültség. Így hát arra a furcsa következésre jutunk, hogy az őrületben ott lakozik a józan ész is.
