#fake arms

[josephthescrounger]

Homestuck 1: Stuck at home with the horror

So I began this process staring into the gaumless eyes of this fucker.

I was asked to name him, but any hope of choice proved to be illusory. No matter. I guess I’m John Egbert. What followed was a feverish traipse through his (my?) 13th birthday, which began with a quest to acquire arms. I don’t remember ever actually acquiring the arms (only the fake ones), but the fucker used a computer several times after this part. He was never drawn having arms except when using the computer, but I digress.

A quick use of the chatroom (called ‘PesterChum’, which can only be described as lovingly annoying. Given what online social platforms have become, this is a prescient glimpse into the mind-curdling miasma of modern social media) sets us on  a quest to steal some mail from our dad, who is apparently an eldritch force of nature.

Exploring through the house felt like, well, you know what Chekhov’s Gun is? This felt like browsing Chekhov’s fucking Armory. Or maybe this is just a bunch of goofy one-offs (probably not, but I dunno). All of it felt sliiiightly off, and I was surprisingly on edge for much of the exploration through John’s house.

Anyway, a fight with Dad and some slapstick gets us the mail, and we retreat back upstairs, where we have a sudden existential moment where we feel hopelessly stuck… at home. I wasn’t expecting this sort of emotion right out the gate. Also, I don’t think this sentiment  hit quite the same in 2008 as it does in 2020.

Now a quick non-narrative note: this comic is set up so much like it has some sort of gameplay. It has this interesting inventory management system, and during the fight with dad, there are options on the screen to click like in a JRPG, but, at least so far, I’ve never had any luck accomplishing anything any way other than by clicking the ‘next’ button.

JTS signing off. Remember to keep scrounging

[gamewtfs]

Street Fighter II foreshadows Mii Arms.

[doom-doom-doom]

Fake news --> Fake arms --> Fake ???

/\/\/\/\/\/\/\/\/\Dooom! Dooom! Dooom!/\/\/\/\/\/\/\/\/\

http://fraghero.com/trumps-bodyguard-fake-arms-reason/

“Donald Trump’s Bodyguard Has Fake Arms For This Reason

After yesterday’s presidential inauguration, many members of the military and law enforcement community noticed something very unusual about one of Trump’s bodyguards. The secret service agent, who happens to bear an uncanny resemblance to Hitman Agent 47, seemed to have very stiff arms that were in an unusual resting position.

Upon further review of video and images, they noticed his hands stayed in that exact same position for hours.

The conclusion they reached, was that he did indeed have tactical fake arms. Take a look at the video and you can even see how they remain unusually still while he’s walking:

The reason they believe he had fake arms was so he could conceal a fully automatic rifle in the ready position under his coat. Many members of the military community speculated it was likely a FN-P90 rifle. “

/\/\/\/\/\/\/\/\/\Dooom! Dooom! Dooom!/\/\/\/\/\/\/\/\/\

*** / *****

[homestuck-catalogue]

John: Retrieve your items.

Act 1

Page 107

[hunterzsthompson]

Foreign Fields - Fake Arms

Úgy négy évvel ezelőtt, a gimi utolsó évében a rajztanárunk egy - engem azóta kísértő - reggelen ismeretlen indíttatásból levetített nekünk egy rövidebb filmet (reklámot?), amiben valami északi ország kisvárosában a hófödte erdőségek panorámája mellett egy kunyhóban fém díszeket kovácsoltak emberek. Az apropó az, hogy ennek a zenekarnak két dala is szerepelt aláfestő zeneként a látottakhoz, az egyik ez, és bár kb. ez az egyetlen dolog, ami a gimis rajzórákon rám ragadt, mégis tök meghatározó lett ez a dal (meg a másik is), mert azóta is  az őszi/téli válogatás állandó darabja, és indokolatlanul sok emléket kötök hozzá. Ezzel összefüggésben ma elgondolkoztam rajta, hogy négy évvel ezelőtt is felsejlett már bennem az egyszerű élet egy vágyott képe, aminek keretén belül én kockás flanelingben favágóként élek egy olyan helyen, ahol mindig tél van, unalmamban szakállat növesztek, pipázok és elolvasom a világ összes irodalmi művét, ami a magány jegyében született, aztán esténként a kandalló mellett arra gondolok, milyen nemes és megnyugtató dolog munkával feledtetni az összes embert és okot, amiért száműzetésbe vonultam a világ elől. (igen, két lábon járó KLISÉ akartam lenni)

Erre ma ráeszmélek, hogy eltelt négy év, és mindezzel szemben olyan civilizációs problémákkal kell küzdenem, mint a pánik, a hipochondria (igen, az elmúlt másfél hónapban szó szerint azt hittem, hogy haldoklom), és mindenféle szociális fóbiák. Kandalló legalább még van itthon, ahogyan fát is vágtam ma, de aztán a tűz előtt éppen csak azon sikerült gondolkoznom, hogyan egyszerűsíthetném az életem, mint egy törtszámot, de aztán egyetlen szóval megválaszoltam a kérdést: sehogy. A biztató (?) az, hogy mellé mondjuk egészen jól átmentettem az éveken az alkotást, mert három hete párhuzamosan dolgozok négy zenén,  hét íráson, egymást követik a cikkeim a Kereten, és a kutatási ötletekkel is kb. már a doktori disszertációmra készülök, külön füzetet kellett nyitni nekik. Vagy lehet, hogy ez már a pszichózis utolsó fázisa, és éppen megőrülőben vagyok. Mindenesetre önnyugtatásul jegyzet ez magamnak: egyszer majd kiegyenesedik az egész, és megszűnnek a komplikációk.  (Ha meg éppen megőrülnék: alkotásaidnak soha ne higgy el semmit, egyedül csak azt, hogy “igen, mindig is ilyen szomorú voltál”.)

[evergreenshenanigans]

[readymachine]

I’ve lost it all my friend

[kvtes]