Az apró idegesítő dolgok fognak sírba vinni.
Szóval customer service. Az angol munkatársamnak új hobbija van: nem szól az ügyfelekhez. Nem köszön, nem mond semmit, áll és arrogáns arckifejezéssel várja, hogy rendeljen az a szerencsétlen a túloldalon. A legtöbb ügyfél szemöldökfelvonással jutalmazta ezt a csodát én csak a fejemet vertem a falba, és próbáltam hatszor olyan kedves lenni mindenkihez.
Az utolsó ügyfelünk egy cseh fickó volt, aki megkérdezte honnan jöttem, mikor mondtam, hogy Magyarország felcsillant a szeme és elkezdte lökni a dumát, hogy bizony szerencsések is a magyarok Orbánnal, ő az utolsó igaz politikus aki kiáll az elnyomó nyugat ellen. Megkérdeztem, hogy viccel el, mondta hogy persze nem, de hát biztos én is így gondolom, hiszen hatalmas a támogatottsága a magyarok körében, több mint 60%. Mondtam, hogy nem és ennyiben maradtunk.
Az angol persze nem értette miért mászkálok mindezek után feldultan, hiszen neki lövése sincs ki a mi Viktorunk, mondtam, hogy kedves fickó, pont mint Putyin, mire közölte hogy hát a világnak nem is ez a gondja, hanem hogy a Szíriai bevándorlók akarják uralni a világot! Mondtam, hogy nem és ennyiben maradtunk.
Mindezek után ma reggel úgy döntöttem azért mégis inkább világbéke, elsétálok a postára a gyönyörű új hajkefémért, hogy legalább valami jó is legyen, erre ezek a nyomorékok elhagyták a csomagom. Persze customer service again, a postás nő olyan bunkó volt velem hogy ihajja. Majd hív ha megvan a csomag.
Mikor ennyire nem működik semmi és csupa bunkóval kell beszélnem, meg mindenki hülye körülöttem és ilyen szinten sötét, akkor azért egészen otthonosan érzem magam itt.