Különös érzés fogott el mostanában. Azt hittem, van pár dolog, ami megtörhetetlen, ami ÖRÖK. De emlékeznem kell, hogy az élet egy nagy, folyamatosan változó körforgás. Megszületünk, felülünk életünk hullámvasútjára, de fogalmunk sincs hol kötünk ki, mikor állunk meg, de még csak arról se, mik lesznek a pillanatnyi kulcsfontosságú megállók. Ez ijesztő..
A barátság is ilyen. Lehet örök persze, de attól még változatos. Amiben minimum 2 ember benne van különböző személyiséggel az nem lehet egysíkú. Hiába a lelki társad, attól még nem vagytok ugyanaz az ember.
Engem nem lehet kalitkába zárni. Mindig rájövök, amikor ilyen szituációba kerülök. Amikor valaki görcsösen azt akarja, hogy mindig ott legyek, azért se leszek ott. Ez engem megijeszt és elfutok. Levegőre van szükségem. Képtelen vagyok erre.
A családom már valamennyire megértette. Most mégis itt vagy te, akit nagyon szeretek, de mérhetetlenül sajnálom, hogy nem tudok abban a formában és annyit ott lenni, amire neked szükséged van. Érzem a feszültséget, a dühöt a részedről és a ki nem mondott szavakat.. Köztünk ilyenek sosem voltak. Hisz tudod, hogy elmondhatod, hogy: "Most szükségem van rád!" Hisz csak ennyi kell, ahelyett, hogy minden más módon jelzed felém és érezteted velem hogy kevés vagyok és rossz barát.
Tudom miért van ez, pontosan tudom. De sajnos neked is tudnod kell, hogy senki se pótolhatja őket.. én sem. Nem tudom erről hogyan kéne veled beszélnem, de fogok. Sosem állhatnak közénk az elvárások és ez a fajta viselkedés. Ez túl őszintétlen hozzánk.
Őszintén és egyszerűen, amilyen a barátságunk.
Ebből sose volt gond, most sem lesz. Ha nehéz vagy fájó, akkor sem.
baratheonpilled
kianamaiart
annaxmalina
germansingergirl
dededos
romaincrisis
