#fogság

[paranoidonkontroll]

Felnőttem, gondolta Uri, útján immár sokadszor: már nem eleve a jót feltételezem az emberekről.

Spiró György - Fogság

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Menekülni akarok előle, de közben azt is akarom, hogy elkapjon.

[ki-nem-mondott-gondolatok]

Ez a sok "mi lett volna, ha" fogságban tartja az embert.

De talán nem is akar szabadulni.

[halalvagyamvan]

[hamaradtamvolna]

Fóbia rabságában

És remegni kezdtem. Bármit is akartam mondani, a torkomat és a hangszállaimat egy láthatatlan kéz szorította össze. Az első könnycsepp már le is futott az arcomon, amit a többiek sietve követtek. El akartam menekülni. Nem akartam, hogy lássák. Soha nem akartam, hogy lássák. Leforgott előttem, hogy az óra végeztével mit fognak mondani. Csak ordítva ki akartam futni a teremből és egy sarokba kisírni magam. Ijesztő volt. Ha levágták volna a kisujjam, nem rázott volna meg annyira, mint ez. A körmeimet a bőrömbe mélyesztettem. Mint mindig, most is fizikai fájdalommal próbáltam oldani a lelki szorongást. Így tudtam egybe tartani magam. Félszemmel az ajtóra néztem: Mi lenne, ha most kirohannék? De nem rohantam ki. Féltem. "Tessék, tessék, nézzék ezt a szerencsétlenséget! Hát nem nevetséges?" Hallatszott a porondmester éles hangja a fejemben. A közönség gúnyosan nevetett. Hátranéztem. A valóságban nem hallattszott a nevetés, mindenkin láttam a meglepődött, komoly álarcot. Tudtam, mit takar. Ha nem lett volna benn a tanár, már sírva nevettek volna. Kétségbeesetten a táblára néztem, majd a kezemre, ami már épp hogy tartotta az írószert. A levegő egyre nehezebben jutott el a tüdőmig és még nehezebben ment ki. Minden egyes szívdobbanásomat éreztem. Mintha bármelyik pillanatban elájulhatnék. Olyan volt, mint egy rémálom. A legrosszabb. Megsemmisülve álltam a szorongás hálójába kötve a semmiség szakadékában.

[frombudapestwithlove]

Félálmában kutyákat észlelt, maga is kutya lett hát, hogy ne bántsák. Megszánta őket: kutyának lenni holtig tartó kutyafogság. Kővé kell válni, bár az se jó: örökké tartó kőfogság. A csillagok csillaglétük fogságában vergődve hunyorognak. Semmi sem bír más lenni, mint ami. El kell mondani.

Spiró György: Fogság

[csillamkeccarvu]

Néha a szabadság és a választás illúziója fájdalmasabb volt, mint a fogság.

Dot Hutchinson: Pillangók kertje

[envagyokazembertragediaja-blog]

#11.

Azzal a csókkal örökre magadhoz láncoltál, csak te azt mondtad maradjunk barátok, én meg itt maradtam egyedül, a lánccal a kezemen.