#horog

[a-dauntless-daffodil]

NEW FLEA GAME! THROW BUG CALLED HORNET LIKE THE SPEAR (she loves it)

[kaoszkutato]

keresztes

A kivételesen magas színvonalon kifejtett publicisztikai tevékenységért jár a Magyar Érdemrend lovagkeresztje.

De nem bántóan rangon aluli ez a legközönségesebb kitüntetésecske ennek az erkölcsi igazodási pontnak, ennek a korszakos lángelmének, ennek a virtuóz nyelvzsonglőrnek, ennek a szárnyaló tehetségnek?

[csacskamacskamocska]

Miért nem vágjuk el

Megintcsak más volt a fejemben még amikor leültem a géphez, de itt inspirálódtam egy posztból, úgyhogy Logan és a demencia majd egy másik posztban... Miért nem vágjuk el a szar kapcsolatainkat amikor tudjuk, hogy szar, tudjuk, hogy józan gondolkodással bárki másnak azt mondanánk, hogy menekülj, vissza se nézz, felejtsd el és örülj, hogy megúsztad!? Sokáig azt gondoltam, hogy az ostoba reménykedés tartja benne az embert. Hogy azt hisszük, valamikor lehet olyan a kapcsolat, mint az álmainkban vagy mint a filmeken, a rosszfiú/rosszlány megváltozik a szerelemben, a kalandor Han Solo odaadó szerelmes férfivá érik. De sok évek alatt rájöttem, hogy inkább arról van szó, hogy a lelkünk mélyén tudjuk, hogy a nyitvamaradt kérdések rabul tartják az embert. (Mit keresett Cecile a Török utcában?) Félünk/tudjuk, hogy olyan lesz mintha minden erünket egyszerre vágnánk el. Abba elvérzünk. Míg a másik lehetőség, hogy szépen, egyenként, erenként megutáljuk a másikat, egyenként kap minden dolog valamiféle választ, egész addig, míg csak egyetlen valami tartja össze a szar kapcsolatot, és akkor nyisssz, végre elnyisszantjuk és magunk mögött hagyjuk az egész fosadékot. Már nem lesznek égető kérdések. Nem gyengeségből vagy butaságból nem lépik ezt meg az emberek. Nem azért mert félnek tőle, hogy egyedül maradnak vagy nem látnak más alternatívát. Hanem mert, ha a horog beléd akadt, akkor a madzagot hiába vágod el, a horog ott mrad és viszed magaddal a következő kapcsolatba és ott fog majd gennyedző sebbé változni. Fájdalmas lassúsággal nő ki az emberből a horog, főleg, ha még rángatják is, de, épp azért mert rángatják, egyszercsak kiszakad. Mindenki elvárja az embertől és mi magunk is elvárjuk magunktól, hogy ne éljünk méltatlan kapcsolatban. Minden kapcsolat méltatlan amiben nem vagyunk királyok/királynők? Ha nem ütöttek meg, nem hordtak le, nem csaptak be, nem aláztak meg mások előtt, akkor az a kapcsolat lehet, hogy problémás, lehet, hogy kínlódós, lehet, hogy nem kiegyensúlyozott, valószínűleg nagyon nehéz és csak kevéssé tesz boldoggá, de nem méltatlan, csak fájdalmas. Olyan könnyen mondjuk a más kapcsolatára (ami nekünk nem fáj), hogy menekülj belőle! Más meg a miénkből menekülne. Azt gondolom, hogy a kapcsolatokról kialakított általános vélekedésünk renoválásra szorulna. Ha az lenne az általánosan elfogadott, hogy a kapcsolatok kibaszott nehezek, mert baromi sokfélék vagyunk és nehezen találjuk meg a hangunkat, ráadásul csak kapcsolatokban tudjuk megtanulni a kapcsolatok működését, szóval, ha nem egy olyan idealizált képpel indulnánk neki (aminek valójában valamikor egy alá-fölé rendelődés volt az alapja 'tündérmesék', vagy ami éppen ezek ellenére ragaszkodik a teljes egyenlőséghez miközben az ember maga esetleg alkalmatlan rá valójában), akkor kevesebbet gyötrődnénk, és jobban elfogadnánk, hogy ez ilyen, most ezzel van dolgom. Mert sok minden azért is fáj, mert nem hasonlít valami ideálhoz. Önmagában csak olyan, amilyen. A bántalmazó kapcsolatok, a pszichopaták, a patológiás narcisztikusok áldozatai, az egy másik téma. Rengeteg kezeletlen pszichés kórállapot van. De idővel ezek szépen kirajzolódnak. Nem minden kapcsolat bántalmazó, amiben bántva érezzük magunkat, de ha maga a kérdés felmerül, az más egy erős jel, amire figyelni kell! Hogy az ember különbséget tudjon tenni... ezt még én sem tudom, hogy hogyan lehet. De talán az önismeret, a saját belső motiváció, a valós szándékaink felismerése segít. Meg a szakember. Őrült izgalmas dolog!

[csacskamacskamocska]

Hasonlóság horga

Érdekes élményem volt tegnap. Úgy alakult üzletileg, hogy beszélgettem egy pasassal videochaten és őszintén rácsodálkoztam az élményre, hogy "ez milyen kedves, ez milyen jószándékú, együttműködő, támogató, milyen jó fej!". A napokban beszélgettem egy másik pasassal, neki például se szülei, se gyereke, de nem szomorkodik ezen, hanem éli az életét. Tele van tervekkel, amiken dolgozik, vannak barátai, akikkel tartja a kapcsolatot, de mindezekközben szolíd, visszahúzódó életet él. Nyugisan, de derűsen. Ő is egy rácsodálkozás volt. Milyen normális! Milyen pozitív! Amikor terhes voltam, csak a kismamákat vettem észre az utcán. Amikor baj volt a házasságommal, hirtelen kiderült, hogy minden általam ismert kapcsolatban szar/nincs szex (mondjuk, ez azóta is tartja magát. Igaz, nálam is :D :D). Amikor a fiatalkorom nosztalgiájával a sci-fi felé fordultam, akkor hirtelen mindenki sci-fis lett körülöttem. Szóval, amire fókuszál az ember, az fogja kitölteni az életét. Akármi is az! Érzelmi horgok sokaságával rakjuk körbe magunkat. Hívószavakat szórunk magunk köré. És az emberek csatlakoznak. Kapcsolódnak. És egy burkot varázsol maga köré az ember azokból az emberekből, akikkel összekapcsolódik. És az emberburok meghatározza, hogy kik vagyunk. És az élményt is meghatározza a saját életünkről. A rosszkedvű, elkeseredett, besavanyodott, kedélybeteg közeg rosszkedvűvé, elkeseredetté, besavanyodottá, reménytelenné teszi az embert. A horgok nem fogják elengedni akkor sem, amikor már kényelmetlen. És a játszmák is gördülékenyen működnek, a hívószavakra ugrik mindenki, megvan a figyelem, megjön a kielégülés. Gyors, de rövid, így már kell is indítani a következőt. Minél jószándékúbb valaki, annál könnyebben esik csapdába. És persze, ha buta, akkor is könnyen csapdába csalható. Elkezdtem leszedegetni magamról a felesleges dolgokat. Mint amikor tisztogatod a tépőzárat. Nem a változtatás nehéz, hanem a "mit fognak gondolni, ha többet már nem csinálom, amit korábban" érzés. Dehát, ki nem szarja le, hogy mit fognak gondolni olyan emberek, akik eddig sem törődtek velem. Szóval a lényeg: Azzá válsz, amire fókuszálsz!

(és felelős vagy a saját élményedért! Hát ki a fene, ha nem te?)

[versinator]

Horog előzködött

Zászlód vaságyaikon naphosszat amúgy Legegyügyűbb ékesen csöppek anyajegy Tehetném erővel! angyaloknak fényképezőgép Szagosodik mályva ólomrudakat jelkép Gyarlóság grádicson szénán halászt Szétöntött télutói nappalok ébreszt

Lakkozott rózsaszálat rafinériája tűzeső Asszonyoktól eperrel ördöngös kályhacső Hozzam sirodból elintéződött pipogya Kérdésed válnak öröme? kölyökkutya Beszédű szakadékba gyolcs gazdatiszt Világtájról nővére szoknyád ugyanezt

Szovjet invitál dicsérjelek igazgyöngy Karcolt iszákján határáról bivalynagy Predikátumos vándoraival alámerülhetnék egykép Fövegét gáspár átböki násznép Ügettek árnyékunk apostoli őrmesterbajuszt Hasznom gazdasági kinyitnák reteszt

Hétféle elmossanak róhatnál gyémántkereső Erőlehetősége bankárok öltöztek benső Szérűjén hozsanna szoknyájától trágya Felmutassuk betakarhassuk vérezünk istenasszonya Köszöni órájuk elérhetetlenek elválaszt Aranyujja! gerendán felénél grimaszt

Bontnak panaszaid lépem átokvölgy Gumicsónakot üzletajtókból gyűrűvel kristálygyöngy Szökjem bélelten hártyaszárnyú álomkép Csüngött álomkép szüzessége szőkeszép Tömegeket csúsztam mozgásba fakaszt Sírnának ketreceikből színekből fullaszt

Csöbröket bumm füveken eső! Gesztenyeszín kenyértelenség fölgereblyézte hamueső Borulnak legeltető fiatalokat hebehurgya Fegyverekre kapujába karjukat zsámolya Ugarra markot kijut csőszt Elégedjetek ragadok gerjedt humuszt

[videkma]

74 kg-os harcsaszörny akadt a horogra! (Most Tiszaderzsnél)

74 kg-os harcsaszörny akadt a horogra! (Most Tiszaderzsnél)

Az elmúlt évben az “Év halának” választott harcsák közül bizony Kisújszálláson 2 méteres 62 kg-os, majd Tiszaburán, és Tiszafüred-Örvénynél is hasonló méretű szörnyet fogtak.

(more…)

View On WordPress