Megkaptam életem legnagyobb fejmosását a második családomtól.
“Kihasznált, láttuk rajta mindannyian, hogy valami baj van nála, láttuk, hogy bánt veled, ott voltunk. Akkor mi a b*dos f*szért ragaszkodsz egy olyan emberhez, aki így bánt veled? Miért vette ennyire el az önbizalmad? Hol a régi Tomi, akit ismerünk? Kapd már össze magad, egy ilyen nő miatt teszed magad tönkre? Te mindent megadtál neki, láttuk rajtad, mennyire szereted és mennyire biztos pont az életedben, hogy mennyire hosszútávon tervezel vele. Ha ennyi mindent adtál neki, mégis így bánt veled, nem érdemel meg egy ilyen fantasztikus és odaadó embert, mint te. Sőt a szüleidet is kihasználta. Az egész családot kihasználta az elmúlt időben. Nem volt ilyen, de ilyen lett. Sokkal, de sokkal jobbat érdemelsz. Na, kezdj el élni, fel a fejjel. Csodálatos ember vagy és egy ilyen csodálatos embert egy ilyen ember nem érdemelt meg. Ennyire nem vakíthat el a szeretet, hogy még mindig szereted, miközben Ő már másik balekot talált. ”
Mindezt falhoz nyomva és kiabálva kaptam kb 20 embertől egybehangzóan.
Igazuk van. Akármennyire fáj, akármennyire szeretem, tényleg elvakított az a végtelen szeretet és nem vettem észre, hogy mennyi bántást kaptam tőle az utóbbi időben. Bár nem olvassátok, de köszönöm nektek. Szeretlek titeket. ❤️
Azt hiszem, itt az ideje hallgatnom rájuk, hiszen ők a második családom.
