Kedves fiatalok akik döntésképtelenek és összetörtek!
Tudjátok mit!
Mivel én is változtatok magamon, ezért amit én magyarázok magamnak azt mondom nektek is:
Kurvára tegyél meg mindent az életben mert rohadtul egyszer vagy csak fiatal. Lehet elcseszed és tanulsz belőle, de lehet nem és jobb lesz az életed. Szóval szarj le mindent, ne kérdezgess senkit mit tegyél vagy mit ne, csak tedd meg amit szeretnél!!
Később majd sírsz, hogy nem mentél oda ahhoz a fiúhoz/lányhoz
Hogy csak látni láttad, de bátorságot nem vettél, hogy beszélgess is vele
Hogy nem mentél el arra a bulira
Hogy nem szívtál bele abba a cigibe
Esetleg hogy nem puskáztál
Nem lógtál el suliból
Nem szöktél el otthonról
ÉS NEM ÉLTÉL!
Mit mesélsz majd az unokáidnak vagy a gyerekeidnek? Hogy egész gyerekkorodat a négy fal között töltötted depressziósan és vágdostad magad? Vagy azt hogy a haverokkal/barátnőkkel milyen jól berúgtatok vagy csak milyen jó volt egy hétköznapi napotok?
Szomorú, hogy mi már nem élünk úgy, mint a szüleink és a nagyszüleink..
Ha pedig a szülők tartanak vissza, igenis állj ki magadért! Neked is jár az élet!
/egy fordulópont az életemben/
