Feb 17
“Hiányzik?”
Sokszor kérdezik tőlem.
Mindig elgondolkodom ilyenkor.
Persze ,hogy hiányzik, de már nem az az ember aki lett belőle a végére, sőt talán nem is maga a régi énje hiányzik.
Az érzés mikor odajött és hátulról megölelt a tűzhelynél. Az amikor mindketten egy fárasztó nap után kipanaszkodtuk magunkat,majd egy hosszú és szoros öleléssel az összes feszültségünk eltűnt. Talán mikor megállapítottuk,hogy mi ketten a világ ellen. Alvás közbeni megszokott pózok, összebújások. Reggeli sajátos elköszönések, esti várakozás hogy újra láthassam.
Szóval nem, Ő nem hiányzik , csak az érzések. Maga a szerelem. Szerettem és szeretve voltam. A kapcsolódás maga, és az élet, amit együtt terveztünk leélni.
