Hogyan szólítsunk meg valakit? Hogyan kezdjünk el egy beszélgetést, valakivel, akit még nem ismerünk?
Sokszor kerülök olyan helyzetbe, például szórakozó helyen vagy a sorban állva, mikor lehetőségem van megismerkedni másokkal. Személy szerint szeretek valami banális dologgal kezdeményezni, mert akkor az egész beszélgetésnek a nevetés lesz az alapja. Ez lesz az első jó benyomás.
Azt gondolom bennetek is felmerül az igény, hogy szeretnétek megismerkedni egy lánnyal vagy fiúval egy szórakozó helyen, vagy nyaraláson, de nem tudjátok, hogyan szólítsátok meg, hogyan kezdeményezzetek.
Képzeljük el, hogy néznek ki ezek a szituációk általában. Nagy nehezen erőt vettél magadon, hogy odamenj, megszólítsd, ez még talán sikerül is, de a beszélgetés gyorsan elvérzik, és nem lesz következő találkozás.
Ahhoz szeretnék nektek egy kis ötletet adni, hogyan indítsatok el egy beszélgetést. A jó válaszhoz pedig elengedhetetlen egy jó kérdés.
Ne a válaszra kérdezz rá, hanem egy élményre
Az egyetlen út, hogy átérjünk a társalgás háborús övezetén az a nyitott kérdéseken keresztül vezet. Törekedj arra, hogy élményekre, történésekre, eseményekre kérdezz rá, így elkerülheted, hogy egy szavas válaszok tömkelegét szórják az öledbe.
Ahelyett …
“Hogy vagy?”
“Milyen volt a napod?”
“Honnan valósi vagy?”
“Mit dolgozol?”
“Min dolgozol éppen?”
“Hogy hívnak?”
“Milyen volt a hétvégéd?”
“Mi a helyzet?”
“Meghívhatlak egy italra?”
“Mióta élsz itt?”
Próbáld meg így …
“Mi a történeted?”
“Mit csináltál tegnap este?”
“Mi a legérdekesebb dolog ott ahol felnőttél?”
“Mi a legérdekesebb dolog, ami ma történt veled a munkahelyeden?”
“Hogyan tervezed befejezni a munkát, amin most dolgozol?”
“Mit jelent a neved? Mit szeretnél, mit jelentsen, és miért?”
“Mi volt a legjobb része a hétvégédnek?”
“Mit vársz a legjobban ezen a hétvégén?”
“Mit gondolsz ki a legszerencsésebb ember ebben a szobában?”
“Mire emlékeztet téged ez az épület?”
“Ha tudnál teleportálni egy szempillantással, hová mennél most?”
Törd meg a tüköreffektust
Mikor ezek a rövid csevejek kimerülnek, ezt jelenséget „tükrözésnek” nevezzük. Mikor elveszítjük az érdeklődésüket, gyakran, az udvariasság kedvéért, csak megismételjük a kérdésben elhangzott szavakat.
Példa a tükrözésre:
Levente: Milyen szép nap!
Sándor: Igen, szép nap!
Értitek? A tükrözésnél Sándor, Levente véleményét és gondolatát követve ismételte meg, amivel megbénította a beszélgetést és a lehetőséget is elszalasztotta, hogy valami jó is kisüljön a dologból.
Sándornak a bontás művészetét kell gyakorolnia, kitörni a reflex válaszokból.
Tükrözés mentes példa:
Levente: Milyen szép nap!
Sándor: Azt mondják olyan fényes az idő, mint mikor a japánok a Pearl Harbort bombázták.
Látjátok a különbséget? Most már Levente és Sándor beszélgetnek! Légy provokatív!
Egy még jobb megoldás, arra hogyan törjük meg az unalmas párbeszédeket, ha kilépsz a tükör effektusból, és felül emelkedsz a várt válaszokon, egy magasabb szintre emelve a beszélgetést.
Ahelyett, hogy:
Bence: Milyen volt az út?
Miklós: Az út, az jó volt!
Klári: Ma nagyon meleg van.
Sára: Aha, elég meleg van.
Máté: Mi a helyzet?
Dani: Hát veled mi van?
Inkább próbáld meg így:
Bence: Milyen volt az út?
Miklós: Érdekesebb lenne, ha repjegyek ára a testsúly és az IQ alapján lennének számolva.
Klári: Ma nagyon meleg van.
Sára: Ebben a dimenzióban, igen.
Máté: Mi a helyzet?
Dani: Ha a nyers csirkét folyóvízsugár alatt mosod, akkor szétfröcskölöd a baktériumokat mindenfelé.
Úgyhogy, gyerünk légy bátor! Állj fel, és kezdeményezz! Indítsd te a beszélgetést a vacsoránál! Fordítsd a csevegést nagy beszélgetéssé a nyáron a recepciónál várakozva! Sosem tudhatod, melyik gondolatod talál célba és visz tovább!