Hogyan tanultam meg üdvözölni a Vihart

Egy nap az ördög azt súgta a fülembe... Te nem vagy elég erős hogy legyőzd a vihart! Ma én suttogtam az ördög fülébe. Én vagyok a vihar...

[fleurdelacroix]

#Day 3

Flow, út a boldogsághoz 

Ebben az írásomban a Művészet terápia kapcsán szeretnék egy pár gondolatot megosztani veletek. A művészet terápia lényege a lelke maga az alkotás öröme. Mindegy hogy festesz, színezel, zenét írsz vagy autót szerelsz a lényeg az, amit a tevékenység közben érzel. Maga az extázis.

Az „extázis” görög eredetű kifejezés, ami korábban egyszerűen 'kívül levés'-t jelentett. Egy olyan állapotot, egyfajta önkívületi állapotot. Ma már inkább egy mentális állapot megfelelőjévé vált, amikor az ember úgy érzi, kilép a hétköznapi szokások hatalmából és valami mást csinál. Tehát az extázis alapvetően azt jelenti, hogy az ember egy alternatív valóságot él meg. 

Belegondoltatok már abba, hogy történelem órán, mikor az egyiptomiakról, görögökről, rómaiakról, vagy a mayákról tanultok és az ő művészetéről, akkor valójában, nem a hétköznapi életüket ismerjük meg elsősorban, hanem az önkívületi állapotukat. Olyan épületeket maradtak fenn, ahol az emberek rendezettebb keretek között, együtt élhetik át az extázist. Ilyenek például a templomok, színházak vagy az arénák. 

A mai embernek is több lehetősége van rendezett keretek között együttes extázist átélni, erre jöttek létre a szórakozóhelyek. De nem szabad elfelejteni, hogy alkohollal elért extázis nem egyenlő a kreatív alkotó munkával elért extázissal. Mert amíg alkotó munkával, önkívületi állapotban az agyunk másodpercenként 110 bitnyi információ feldolgozására képes, ami az idegrendszerünk információ feldolgozásának a maximuma, addig a mindennapjainkban agyunk mindössze 60 bitnyi sebességgel működik. Ezért van az, hogy nem tudunk egyszerre két embernél többre figyelni. Ha két embernél több beszél egyszerre, nem értjük mit mondanak.

A nagy alkotók azt mondják, hogy egy területen legalább 10 évet kell eltölteni gyakorlással, és minél több időt eltölteni flow állapotban, hogy annak a területnek minden szegletét megismerhesd, rutinszerűen használd, hogy utána valami újat teremts ebből. Míg ezzel szemben az figyelhető meg, hogy a zsenik, akik mindenfajta hosszú évtizedes gyakorlás nélkül tudnak újat alkotni, mint például Mozart, nem tudnak beilleszkedni a „mi” hétköznapi életvitelünkbe. Mert számukra az „önkívületi állapot” ez az „alternatív valóság” a normális.

Talán mindenkinek ismerős lehet Sherlock Holmes a detektív géniusz, aki mindenkinél gyorsabban gondolkodik, és mindenki mást, aki lassabban dolgozza fel a világból áramló információkat idiótának tart. Nem érti, miért foglalkozunk annyit ügyes-bajos dolgainkkal.

Mikor csoportos készségfejlesztést tartottam egy gyermekotthonban heti rendszerességgel SNI-s és ADHD-s gyerekeknek, látható változásokat lehetett megfigyelni rajtuk. Az elmélyült kreatív munka hatására a hiperaktív gyerekek is összpontosítani tudtak.

FLOW állapotban oktatástól és szocializációs különbségektől függetlenül megjelenik a koncentráció mely egyre intenzívebbé válva extázishoz vezet és egy olyan fajta tisztán látáshoz, határozottsághoz, mikor az ember pontosan tudja, hogy mit akar és mit kell tennie. Hirtelen a lehetetlen is lehetségessé válik, és kitisztulnak a nehézségek, mintha meglátnánk a rózsatöviseken keresztül vezető utat a kastélyhoz.

Ebben az önkívületi állapotban megtapasztalja az ember, hogy valami nagyobbnak, nálánál hatalmasabb erőnek a része és az idő megszűnik létezni körülötte. Mikor ezek a feltételek jelen vannak, azt amit az ember tesz megéri csupán a cselekvés öröméért tenni.

[fleurdelacroix]

#Day 2

Hogyan szólítsunk meg valakit? Hogyan kezdjünk el egy beszélgetést, valakivel, akit még nem ismerünk? 

Sokszor kerülök olyan helyzetbe, például szórakozó helyen vagy a sorban állva, mikor lehetőségem van megismerkedni másokkal. Személy szerint szeretek valami banális dologgal kezdeményezni, mert akkor az egész beszélgetésnek a nevetés lesz az alapja. Ez lesz az első jó benyomás.

Azt gondolom bennetek is felmerül az igény, hogy szeretnétek megismerkedni egy lánnyal vagy fiúval egy szórakozó helyen, vagy nyaraláson, de nem tudjátok, hogyan szólítsátok meg, hogyan kezdeményezzetek.

Képzeljük el, hogy néznek ki ezek a szituációk általában. Nagy nehezen erőt vettél magadon, hogy odamenj, megszólítsd, ez még talán sikerül is, de a beszélgetés gyorsan elvérzik, és nem lesz következő találkozás.

Ahhoz szeretnék nektek egy kis ötletet adni, hogyan indítsatok el egy beszélgetést. A jó válaszhoz pedig elengedhetetlen egy jó kérdés.

íme:

Ne a válaszra kérdezz rá, hanem egy élményre

Az egyetlen út, hogy átérjünk a társalgás háborús övezetén az a nyitott kérdéseken keresztül vezet. Törekedj arra, hogy élményekre, történésekre, eseményekre kérdezz rá, így elkerülheted, hogy egy szavas válaszok tömkelegét szórják az öledbe.

Ahelyett … “Hogy vagy?” “Milyen volt a napod?” “Honnan valósi vagy?” “Mit dolgozol?” “Min dolgozol éppen?” “Hogy hívnak?” “Milyen volt a hétvégéd?” “Mi a helyzet?” “Meghívhatlak egy italra?” “Mióta élsz itt?”

Próbáld meg így … “Mi a történeted?” “Mit csináltál tegnap este?” “Mi a legérdekesebb dolog ott ahol felnőttél?” “Mi a legérdekesebb dolog, ami ma történt veled a munkahelyeden?” “Hogyan tervezed befejezni a munkát, amin most dolgozol?” “Mit jelent a neved? Mit szeretnél, mit jelentsen, és miért?” “Mi volt a legjobb része a hétvégédnek?” “Mit vársz a legjobban ezen a hétvégén?” “Mit gondolsz ki a legszerencsésebb ember ebben a szobában?” “Mire emlékeztet téged ez az épület?” “Ha tudnál teleportálni egy szempillantással, hová mennél most?”

Törd meg a tüköreffektust

Mikor ezek a rövid csevejek kimerülnek, ezt jelenséget „tükrözésnek” nevezzük. Mikor elveszítjük az érdeklődésüket, gyakran, az udvariasság kedvéért, csak megismételjük a kérdésben elhangzott szavakat.

Példa a tükrözésre: Levente: Milyen szép nap! Sándor: Igen, szép nap!

Értitek? A tükrözésnél Sándor, Levente véleményét és gondolatát követve ismételte meg, amivel megbénította a beszélgetést és a lehetőséget is elszalasztotta, hogy valami jó is kisüljön a dologból.

Sándornak a bontás művészetét kell gyakorolnia, kitörni a reflex válaszokból.

Tükrözés mentes példa: Levente: Milyen szép nap! Sándor: Azt mondják olyan fényes az idő, mint mikor a japánok a Pearl Harbort bombázták.

Látjátok a különbséget? Most már Levente és Sándor beszélgetnek! Légy provokatív!  

Lepd meg a válaszoddal

Egy még jobb megoldás, arra hogyan törjük meg az unalmas párbeszédeket, ha kilépsz a tükör effektusból, és felül emelkedsz a várt válaszokon, egy magasabb szintre emelve a beszélgetést.

Ahelyett, hogy: Bence: Milyen volt az út? Miklós: Az út, az jó volt!

Klári: Ma nagyon meleg van. Sára: Aha, elég meleg van.

Máté: Mi a helyzet? Dani: Hát veled mi van?

Inkább próbáld meg így: Bence: Milyen volt az út? Miklós: Érdekesebb lenne, ha repjegyek ára a testsúly és az IQ alapján lennének számolva.

Klári: Ma nagyon meleg van. Sára: Ebben a dimenzióban, igen.

Máté: Mi a helyzet? Dani: Ha a nyers csirkét folyóvízsugár alatt mosod, akkor szétfröcskölöd a baktériumokat mindenfelé.

Úgyhogy, gyerünk légy bátor! Állj fel, és kezdeményezz! Indítsd te a beszélgetést a vacsoránál! Fordítsd a csevegést nagy beszélgetéssé a nyáron a recepciónál várakozva! Sosem tudhatod, melyik gondolatod talál célba és visz tovább!