Discover Top Posts Tagged with #kontraszt

Gyűlöllek amiért az övé vagy. És szeretlek, amiért te, te vagy.

#gyűlöllek #szeretlek #kettősség #kontraszt #kell #szükségem van rád #szeretem #gyűlölöm #szakadék #balfasz #hiányzik #sajat iras #sajatposzt #sajatgondolat #vilagitotoronytetejen

Fel a fejjel kisgyerek,

Egy olyan korban születtél,

Mely rideg bábok cirkuszában

Oly fagyos, akár a tél,

Tükrök, melyek mutatnák,

Léted torzult vonalát,

Most össze törve hevernek,

És várják létük alkonyát.

KenytheOne-Kontraszt

#magyar #idezet #zene #kenytheone #retroshock #kontraszt

Van az a fajta szerelem, ami nem okoz fájdalmat. Ami után nem a fájdalom emléke marad. Szerettem olyat, aki mellett élni akartam. Nem féltem. Tudtam, hogy teljesen biztonsàgban vagyok minden szempontból. Nem kellett mellette erősnek lennem soha. Nem is értem, miért tartott ő engem erősnek. Elég volt elengednem magam és ő mindig ott volt, hogy elkapjon, ha esek. Ha úgy éreztem, az élet terhe túl nehéz, ő ott volt és levette rólam. Olyan voltam, mint egy gondtalan, boldog kisgyerek. Ő pedig... Nem is tudom, milyen volt nekem. Tiszteltem, értékeltem és felnéztem rá azért, hogy ennyire erős. Elbírt. Nőnek éreztem magam mellette. Nem az anyjának, akiről gondoskodnom kell és nem is a kisgyerekének, akin uralkodik és elnyom. Nem számított, mi lesz. Bíztam benne. Tudtam, hogy bármi is történne, ő helyettem is erős. Mindig mellettem volt és soha semmilyen esetben sem utasított el bármiről is volt szó. Így, nekem soha nem kellett elutasítanom önmagamat és az érzéseimet. Nem kellett magamat megtagadnom. Hálás vagyok érte az életnek. Az egyik legjobb dolog, ami velem történt. Örökre a szívembe zártam ezt az érzést és őt. Így aztán képtelen lennék haragudni erre az emberre. Még ha a legnagyobb vétkeket is véti ellenem, akkor sem. Pedig én nem tudok megbocsátani, de neki soha nem is kell semmiért. Bárcsak minden ember legalább egyszer találkozna ezzel az érzéssel és ilyen emberrel. Akkor minden ember szívében lenne egy kis boldogság és remény. Ez egy ajándék.

Aztán ott van a másik féle szerelem, amikor nem a megfelelő emberbe szeretsz bele. Ő is jó ember, de valami nem működik. Fájdalmat érzel, összetör és ez az érzés padlóra kényszerít, elvakít. Olyan fájdalom ez, ami belénk ég. Ezt sem lehet elfelejteni, de nem a boldogság miatt, hanem a fájdalom miatt. Iszonyatos félelem lesz úrrá, hogy ez csak rosszabb lesz. Emellett az ember mellett erőssé kell válni. Mellette nem nő vagyok. Talán nem is ember. Fel kell állni akkor is, ha a fájdalomtól össze roskadok. Úrrá kell lennem az összes érzéseimen. Nem szabad szeretnem és átengedni magam az érzésnek. A fájdalom megöl mindent: a nőt, az érzelmeket, a vágyakat, a jövőképet és az életet. Semmivé leszek és újjá születek valahol máshol és másképp. Változásra kényszerít. Már többet soha nem vagyok az, aki előtte voltam. Bezárkózok, de már megtehetem, mert elég erőssé váltam, hogy a magam terheit elbírjam. Sőt, mivel mindig magamra hagyott és soha nem állt mellettem, így mások súlyát is képes vagyok elbírni. Talán, így válok én magam azzá az emberré, aki előzőleg még boldogságot lopott a szívembe és erejével megteremtette nekem a félelemtől mentes, biztonságos életet. De az is lehet, hogy halott maradok egy fájdalomtól megkövesedett szívvel.

02.04.2018.

#szerelem #kontraszt #párkapcsolat #saját érzések #boldogság #boldogtalan #szív #elutasítás #önelutasítás #érzések #férfi #jövőkép #relationship #saját írás #romokban

A trópusi óceánpart és ami mögötte van

Soha nem voltam még ilyen közel az Egyenlítőhöz szárazföldön! Fortaleza városa ugyanis a déli félteke harmadik szélességi fokán található. Ennek megfelelően meleg és párás idő van éjjel-nappal, a felhők gyorsan és alacsonyan száguldoznak mindig kelet felől, a Nap pedig olyan magasan van, hogy állandóan úgy érzem, dél van (mármint amíg világos van:).

Péntek éjjel érkeztünk egy Airbusnyi emberrel együtt; beszálláskor az azt ellenőrző reptéri munkatárs mindenkinek kívánt valamit (jó napot, jó utat stb.); nekem csak annyit mondott: “Cuidado, Peter!”, azaz “Vigyázzon, Péter!“ Jó felütés, nem igaz:)?

Gondolhatjátok, látványosság vagyok a strandon: volt olyan asszony, aki még akkor sem bírta rólam levenni a szemét a strandon, amikor már zavaromban elkezdtem állni a nézését, majd megkérdeztem, segíthetek-e neki valamiben. Tényleg nem láthatott még fehér embert:)

Egy hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát árasztó panel negyedik emeleti, lelakott apartmanjàban vagyunk, amit anyósom egyik barátnője ajánlott fel. Mivel 8-an nyaralunk együtt (ebből egyedül én vagyok gringo:), ez igen jelentős költségmegtakarítás. Így aztán valahogy csak átvészeljük a nyitott ablakos-ventilátoros-igazi nyári panelforró éjszakákat a szétfeküdt matracokon.

Gondoltam is első éjjel, amikor nem nagyon akart álom jönni a szememre, hogy sebaj, majd a parton kialszom magam napközben, ahogy eddig a horvátoknál, bolgároknál, olaszoknál vagy a portugáloknál tettem. Na hát ez nem jött be: itt ugyanis a regiment strandon műanyag székeken ülünk és alig napoznak az emberek, mindenki az árnyékban van reggel 9 és délután 5 között (tök fura, de itt mindennap lemegy a Nap 6 előtt). A székek között asztalok vannak, ahová egész nap hozzák a pincérek a piát meg a kaját, majd távozáskor egyben fizetsz mindent.

Viszont nem csak az adott beach felszolgálói sürögnek-forognak körülötted, hanem a teljes partszakaszokat bejáró szerencsétlen "független” árusok, akik - főleg a hétvégén - percenként akarnak rád sózni rákot, füstölt sajtot, jégkrémet, fürdőruhát, szalmalalapot, kegytárgyat(!), de van, aki töltővel, minihangszóróval vagy vásznon lévő festménnyel(!) próbálkozik.

Most értettem meg a sógor múlt heti intelmeit a szemkontaktus kerülése tárgyában… Szinte csak portugált hallok amúgy mindenhol; vélhetően nem ilyenkor jönnek a külföldi turisták; belföldiből viszont rengeteg van: itt most van a nyári szünet ugyebár (habár ez nekem nagyon viccesen hangzik itt, ahol mindig nyár van:)

Nehezen viselem ezt a társadalmi kontrasztot, és próbálom én is népes helyi családom magatartását követni: magyarán ignorálok. De nehéz ám nem észrevenni a nyomortanyákat, a kisgyerek árust, a piros lámpánál zsonglőrködő kamaszt, az elnyűtt arcú kortalan embereket, ahogy a forró homokban tetőtől-talpig beöltözve, hogy ne égjenek szénné, viszik terhüket, mint Sziszifusz a sziklát, hogy legyen valamiből enni vagy elérni egy következő lépcsőt az életükben.

Mi meg közben nyaralunk. Kontraszt, az bőven van!

#Brazília #Fortaleza #nyaralás #kontraszt