Dominancia
„Ha egy kapcsolatban az egyik fél dominánsabb, ő a főnök, az a másik fél negatív típusú alárendelődésével járhat együtt. Ezt onnan ismerhetjük fel, hogy a határozottabb fél valahogy így gondolkodik: Én jó vagyok így, ahogy vagyok, neked változnod kéne. Az én véleményem számít, a tiéd nem annyira. Az én igényem teljesüljön, a tiéd nem fontos. Az én céljaim mindenképpen valósuljanak meg, a tieid esetleg. (megj.: ismernénk fel, ha tudnánk mit gondol, de csak a viselkedéséből következtetünk, hogy ez lehet)
Ezek a kapcsolatok nagyon sokszor elnyomó jellegűek. (megj.: Így aztán, csak azok szeretnek benne élni, akiknek valami gyerekkori minta vagy valami egyéb trauma miatt otthonos a szenvedés.) Miről szól az alá-fölérendeltség valójában? Irányítás
Egy párkapcsolatban igenis fontos, hogy egy-egy területen - mint például pénzügyek, gyermeknevelés, ház körüli teendők - legyen valaki, aki irányít. Tehát, igenis fontos, hogy a párkapcsolat különböző területein legyen valaki, aki irányít! Ideális esetben az irányítószerep mindig annak a kezében van, aki az adott területhez jobban ért, vagy nagyobb felelősséget akar vállalni érte. (megj.: nade mi van, ha valamelyik úgy érzi, hogy ő mindenhez ért? És mi van, ha tényleg????) Legyenek olyan területek tehát, amelyekben nekünk van irányítószerepünk, és legyenek olyanok is, amelyekben a párunknak!” Ezt doktor doktorovics küldte nekem, mint követendő párkapcsolati kurzus reklám. El is gondolkodtam rajta. Mármint a felvetésen.
A feladatok szétosztása nagyon jó dolog, ha a másik valóban értően és felelősen csinálja és nem az van, hogy alkalmanként ránknéz nagy kutyaszemekkel, hogy jaaaa elfelejtettem.... és hol a pénz? ja... őőőő... Ha megbízhatóan megcsinálja, még akor is, ha nem úgy ahogy én csinálnám, akkor mekkora megkönnyebülés valamivel nem foglalkozni! (és nem is behúzni újabb feladatkártyát!) Tudni, hogy be vannak fizetve a számlák, vagy tudni, hogy van kaja otthon, de még a kedvenc nasink is, hogy a két alapvető feszkót említsem. Ehhez két erős, önálló ember kell. Vagyis semmiképpen nem elá-fölé rendelt viszony. Aki mindent csinált már, az tudja értékelni, ha leveszik a válláról valaminek a terhét. Ha amúgy a jelleméből adódóan képes rá, hogy hálás legyen és nem az a szemlélete, hogy amit ő is meg tudna csinálni, annak nincs értéke. Mint pl anyám. itt jutottam el addig, hogy hol érzem hibásnak az elgondolást. Az, hogy valaki önmagát a másik fölé helyezi, az nem feltétlenül látható dominancia, megnyilvánulhat az állandó fikázásban, morgásban, elégedetlenkedésben. Kiosztja a feladatot, mint egy gyereknek és oktatva kezeli a beszámolót. Ez akkor is rossz, ha nem mondja ki! Mert belül eltávolítja őt a másik tiszteletétől. A gyereknevelés meg aztán tényleg egy olyan pont, ahol nem hiszem, hogy jó, ha az egyik irányít. Az az irányítás kizárja a másikat. Azt el tudom fogadni, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatos piszoksok adminisztratív teendő lehet annak a feladata, akinek kisebb teher, de nem lehet a gyereknevelés az egyik ember feladata, mert az olyan, mintha egyedül nevelné a gyereket. Csináltam, tudom. Volt amikor deceber 23-án megkérdezte a férjem, hogy vettünk-e ajándékot a gyerekeknek. A másik, ami csak egy mellékszál, de ide teszem. Ha bárki tiltakozik az alárendeltsége ellen, akkor azonnal úgy tűnik, mintah ezt mondaná: Én jó vagyok így, ahogy vagyok, neked változnod kéne. Az én véleményem számít, a tiéd nem annyira. Az én igényem teljesüljön, a tiéd nem fontos. Az én céljaim mindenképpen valósuljanak meg, a tieid esetleg. Szóval, aki változtatni szeretne, az még a nyomora mellett erőszakosnak is tűnhet. :(
A kapcsolatok sokszor fulladnak bele a dominanciaharcba. A dominanciaharc egy tünet. Néha olyan személyes probléma tünete amit az átmeneti nehézségek erősítenek fel, de amikor elindul, pffff... :( :( már nem fog csillapodni. Hacsak nem élvezi mindkét fél a versenyt és nem tudatos, hogy ehhez talált magának megfelelő párt, akkor a dominanciaharc kizárja a kapcsolatból a tiszteletet és a szeretetet. Eliminálja a kapcsolat értelmét.
Az én kapcsolataimban nem volt tudatos feladatkiosztás. Rá is basztam minden alkalommal.
