#feladatok

[budapest77-hu]

Budapesti ügyek egy új kormányzat számára (sorrend nélkül):

A MAVIR telkének új funkciója a Várnegyedben, a Levéltár mellett

XII. kerület, Turul szobor

HÉV-ek fejlesztése (hálózat, új járművek, kijelzők, biztber, 5-ös metró előkészítése...)

Budapest-Belgrád vasútvonal

Déli körvasút

4-es metró a Bosnyák térig (felszín alatt vezetve), Budaörsi virágpiacig (a Gazdagréti lakótelep érintésével)

Vasút Ferihegyre

A vadállat gyorshajtók lesittelése

Az Iparművészeti Múzeum felújítása

A Közlekedési Múzeum megépítése

Déli pályaudvar, Keleti pályaudvar felújítása

Örs vezér tere: 2-es metró és HÉV összekötés

A Városliget parkfelújításának befejezése, a további építkezések leállítása mellett

OPNI épületegyüttes új funkciója Lipótmezőn

Kerepesi út: volt MÁV székház új funkciója

Galvani híd, Albertfalvai híd, Gubacsi híd kérdései

A Törley-mauzóleum felújítása

A Vajdahunyadvár teljeskörű felújítása

A Várnegyedben lebontott MAVIR helyére valami

Új építési szabályzat, a főváros építési hatósági jogainak helyreállítása, a túlzsúfolt, ingatlanos hiénák által épített lakópark és iroda projektek leállítása

Nyugati téri felüljáró elbontása

Bajcsy-Zsilinszky úti villamospálya

BME előtti villamospálya

Földalatti: meghosszabbítás Rákosrendező felé, új járművek beszerzése

Fogaskerekű: pályarekonstrukció és új járművek beszerzése

Az elmaradt útfelújítások pótlása, "faltól falig" felújítások: járdák, zöldfelületek, parkolóhelyek, kerékpáros sávok újratervezésével

Panelházak szigetelési, felújítási programjának folytatása

Magyar Építészeti Múzeum, Magyar Fotómúzeum megépítése

Józsefvárosi pályaudvar / Sorsok háza új funkciója (befejezése?)

Nagyvásártelep és környékére új koncepció, új funkciók

Az Atlétikai stadion lebontása a Dunaparton, a terület parkosítása

Rákosrendező projekt folytatása

Kórházak felújítása: János kórház, Kútvölgyi, Dél-Tepsi stb.

Iskolafelújítási program

Új járművek beszerzése a 3-as metróvonalra, az orosz járművek értékesítése

A Népliget teljeskörű parkfelújítása

szociális lakásépítés a hajléktalanság elleni küzdelem jegyében, "Népszálló" építések

Az airbnb (és társai) megfékezése

Tovább is van, mondjad még!

[mirabellomonferrato]

Feladatlista

Tegnap ismételten bementünk a Vodafonhoz Alessandriába (mert amúgy is mentünk barkácsboltba meg csempeboltba). Ez volt a 7. alkalom, hogy bent voltam és cirka 4 hetes a szerződésem. Ismételten végigrágtuk a történetet, de most az a srác volt akinél a szerződést kötöttem és egy másik is, aki szintén szentül megígérte anno, hogy a modem érkezik HOLNAP. Most a szerződős srác ígérte meg szentül, hogy küld whatsap üzit, ha bent van a boltban a modem. Azt, hogy nem címre, hanem a boltba kértem a szállítást, azt nem is látta egyből, szóval futottuk a szokásos köröket. A tolmácsgépet már ügyesen használják, kiveszik a kezemből és nyomkodják. :D A kölcsön modem amúgy tök jó, nem igazán érezzük, hogy lassú lenne a net, de persze majd kérek kedvezményt, jóváírást, mert 5G lett szerződésileg megígérve, ez meg csak 3-at tud, akármit is jelent ez és 4 hete baszkódunk. :D

Az olasz csempe... a mindenfelé híres csempék hazájában nem találunk csempét, és ami van az is elég drága ahhoz képest amit erre tudok szánni. A drága a 12-15 ezer Ft/nm, ahhoz képet, hogy otthon már 7-8-ért is kapok elfogadhatót. Nem extraszépet, csak elfogadhatót. Vagyis találtunk olyat, ami mindhármunknak tetszik, csak túl sokba kerül egy ilyen alig felújított nyaralós kecóhoz képest. Kicsit hülye dolog lenne, hogy hullik kívül a vakolat, a fürdőszoba meg pöpecebb és drágább, mint otthon. Azért is nehéz dolog ez, mert a felújítás az én költségem, viszont Bé segítsége többmillió forintot ér, és azt is szeretném, ha jól éreznék magukat amikor éppen ők használják az alsó lakást, de közben minden fillér számít. Szerencsére Bével hasonló az ízlésünk, ugyanarra mondjuk, hogy sok meg kevés (ugyanott tanultunk grafikusnak), de a csempeválasztékban is működik, hogy amikor ötödjére jársz körbe elkezded a lehetőségekhez igazítani az elvárásokat és olyan csempe felett is elmélázol, amiről első körben azt mondtad, hogy: kizárt!

Este leültünk és átbeszéltük meg leírtuk a feladatokat amiket még meg kell csinálni. Lett egy rohadt hosszú lista amiből 3 dologhoz szakembert kéne hívni. Villanyszerelés Vízszerelés Burkolás. (amúgy ügyesen csempézek, de ezek a 30x70 centis lapok, ezek nem az ilyen amatőrnek valók, mint én vagyok. Márcsak súlyban sem. Azért látom én a határaimat :) ) És a tetőfedés is billeg, bár Bé korábban azt mondta, hogy ez a 6 nm, ami a fenti fürdőszoba teteje, ez nem fog gondot okozni. Most azt mondja, kéne valaki segítség. Nem vagyok neki elég :D

A kezem elviselhetetlen fájdalma egyik napról a másikra elmúlt. Már nem kínlódok fél éjszaka a fájdalomtól, csak simán fáj, ha emelek és nem tudok szorítani az ujjaimmal. Elbasztam a kezem, igen. :( lassan a balt is. :( :(

Teljesen egyértelmű, hogy nem fogunk a lista végére érni, és ez még csak a földszinti lakás. Pedig rohadtsokat melózunk. Azon vigyorogtam, hogy amikor 4 hete kijöttem, akkor úgy mentem fel meg le a lépcsőn, mint egy nagymama. Egy hét után, mint egy óvatos, autóbalesetből lábadozó negyvenes. Most meg, leszámítva a túlerőltetett kezemet, olyan fürgén szaladgálok, hogy ihaj, mindenem tréningbe jött, a vádlim, a derekam, a hátam -- és ez szuper érzés, hogy nem rosszabb lett, nem fáradtabb és elgyötörtebb lettem, hanem mozgékonyabb. 4 hét, napi 10-14 óra fizikai munka. Bé hat kilót fogyott 3 hét alatt. Azt mondja nem eszik unalmában, nem is netezik, viszont rengeteget mozog. Én is így, de a hat kiló fogyást nem látom magamon. Talán majd 3 hónap múlva. :)

A kiskutyák felettébb boldogok, de nem szeretik a kutyatápot amit vettem, egyiket se. Még sosem volt ilyen, hogy úgy kell beléjük imádkozni az ételt, és otthagyják a felét. Most vettem kéteurós kutyaszalámit, azt bezzeg behabzsolták.

Lujzi a sajátépítésű fészkében

Saját, olaszos szárítókötelem! :D

Ott alul van egy sor felhő, meg alatta egy sor hegy és a kettő között szokott látszódni az Alpok. Most épen nem látszik. :D

Szerintem ez illene a házhoz, de leszavazták a konzervatívok. 😁

[csacskamacskamocska]

Dominancia

„Ha egy kapcsolatban az egyik fél dominánsabb, ő a főnök, az a másik fél negatív típusú alárendelődésével járhat együtt. Ezt onnan ismerhetjük fel, hogy a határozottabb fél valahogy így gondolkodik: Én jó vagyok így, ahogy vagyok, neked változnod kéne. Az én véleményem számít, a tiéd nem annyira. Az én igényem teljesüljön, a tiéd nem fontos. Az én céljaim mindenképpen valósuljanak meg, a tieid esetleg. (megj.: ismernénk fel, ha tudnánk mit gondol, de csak a viselkedéséből következtetünk, hogy ez lehet)

Ezek a kapcsolatok nagyon sokszor elnyomó jellegűek. (megj.: Így aztán, csak azok szeretnek benne élni, akiknek valami gyerekkori minta vagy valami egyéb trauma miatt otthonos a szenvedés.) Miről szól az alá-fölérendeltség valójában? Irányítás

Egy párkapcsolatban igenis fontos, hogy egy-egy területen - mint például pénzügyek, gyermeknevelés, ház körüli teendők - legyen valaki, aki irányít. Tehát, igenis fontos, hogy a párkapcsolat különböző területein legyen valaki, aki irányít! Ideális esetben az irányítószerep mindig annak a kezében van, aki az adott területhez jobban ért, vagy nagyobb felelősséget akar vállalni érte. (megj.: nade mi van, ha valamelyik úgy érzi, hogy ő mindenhez ért? És mi van, ha tényleg????) Legyenek olyan területek tehát, amelyekben nekünk van irányítószerepünk, és legyenek olyanok is, amelyekben a párunknak!” Ezt doktor doktorovics küldte nekem, mint követendő párkapcsolati kurzus reklám. El is gondolkodtam rajta. Mármint a felvetésen.

A feladatok szétosztása nagyon jó dolog, ha a másik valóban értően és felelősen csinálja és nem az van, hogy alkalmanként ránknéz nagy kutyaszemekkel, hogy jaaaa elfelejtettem.... és hol a pénz? ja... őőőő... Ha megbízhatóan megcsinálja, még akor is, ha nem úgy ahogy én csinálnám, akkor mekkora megkönnyebülés valamivel nem foglalkozni! (és nem is behúzni újabb feladatkártyát!) Tudni, hogy be vannak fizetve a számlák, vagy tudni, hogy van kaja otthon, de még a kedvenc nasink is, hogy a két alapvető feszkót említsem. Ehhez két erős, önálló ember kell. Vagyis semmiképpen nem elá-fölé rendelt viszony. Aki mindent csinált már, az tudja értékelni, ha leveszik a válláról valaminek a terhét. Ha amúgy a jelleméből adódóan képes rá, hogy hálás legyen és nem az a szemlélete, hogy amit ő is meg tudna csinálni, annak nincs értéke. Mint pl anyám. itt jutottam el addig, hogy hol érzem hibásnak az elgondolást. Az, hogy valaki önmagát a másik fölé helyezi, az nem feltétlenül látható dominancia, megnyilvánulhat az állandó fikázásban, morgásban, elégedetlenkedésben. Kiosztja a feladatot, mint egy gyereknek és oktatva kezeli a beszámolót. Ez akkor is rossz, ha nem mondja ki! Mert belül eltávolítja őt a másik tiszteletétől. A gyereknevelés meg aztán tényleg egy olyan pont, ahol nem hiszem, hogy jó, ha az egyik irányít. Az az irányítás kizárja a másikat. Azt el tudom fogadni, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatos piszoksok adminisztratív teendő lehet annak a feladata, akinek kisebb teher, de nem lehet a gyereknevelés az egyik ember feladata, mert az olyan, mintha egyedül nevelné a gyereket. Csináltam, tudom. Volt amikor deceber 23-án megkérdezte a férjem, hogy vettünk-e ajándékot a gyerekeknek. A másik, ami csak egy mellékszál, de ide teszem. Ha bárki tiltakozik az alárendeltsége ellen, akkor azonnal úgy tűnik, mintah ezt mondaná: Én jó vagyok így, ahogy vagyok, neked változnod kéne. Az én véleményem számít, a tiéd nem annyira. Az én igényem teljesüljön, a tiéd nem fontos. Az én céljaim mindenképpen valósuljanak meg, a tieid esetleg. Szóval, aki változtatni szeretne, az még a nyomora mellett erőszakosnak is tűnhet. :(

A kapcsolatok sokszor fulladnak bele a dominanciaharcba. A dominanciaharc egy tünet. Néha olyan személyes probléma tünete amit az átmeneti nehézségek erősítenek fel, de amikor elindul, pffff... :( :( már nem fog csillapodni. Hacsak nem élvezi mindkét fél a versenyt és nem tudatos, hogy ehhez talált magának megfelelő párt, akkor a dominanciaharc kizárja a kapcsolatból a tiszteletet és a szeretetet. Eliminálja a kapcsolat értelmét.

Az én kapcsolataimban nem volt tudatos feladatkiosztás. Rá is basztam minden alkalommal.

[dalszoveg-planet]

Az élet olyan őrültté válik, egyik dolog jön a másik után Nagyon elfoglaltak vagyunk, nincs időnk egymásra

Queen Naija - Pressure

[velocigiraffe]

Parentifikáció

Lényeges, hogy mindenki elsajátítsa a másokról való gondoskodás készségét, a házimunka fontosságát, a testvéri kapcsolattal járó kötelességeket. Viszont ha ezeken a területeken túl magas elvárásokat támasztunk, túl sok feladattal bízzuk meg gyermekünket, a parentifikáció veszélye állhat fenn, mely a gyermekkor elvesztésével és szociális izolációval járhat.

A gyermek szülői szerepköröket kezd átvenni. Akár tűnhet úgy is, hogy élvezi a felnőttes viselkedést, mert általa szülői elismerésben részesülhet. A képességeit meghaladó feladatokat nem lesz képes 100%-osan ellátni, így az ebből fakadó kudarcok miatt gyakran bizonytalanná, önbizalom-hiányossá válhat a gyermek. Kialakulhat benne egy olyan érzés, hogy semmire sem alkalmas, semmire sem jó, ami depresszióba vagy alacsony önértékelésbe torkollhat.

[csacskamacskamocska]

Levinni a szemetet

Nem ez volt a tegnapi ülés legdurvább része (tulajdonképpen az egész rettenetesen durva volt, romokban töltöttem a napot, el is döntöttem, hogy ma kellemesen leiszom magam), de egyszercsak kibukott belőlem az értetlenség, hogy nők és férfiak milliói vagy milliárdjai élnek olyan kapcsolatokban amiben a másik embert finoman taszigálni kell valami felé, de óvatosan ám, nehogy sérüljön vagy esetleg felháborodottan faképnél hagyja az embert vagy a családot. Nő vagyok, nyilván a nők érzelemvilága, a nők háttérbeszorítása, láthatatlan munkája, gyerekszülésből adódó kiszolgáltatottsága az, amit jobban érzékelek. Rémisztően sok dolog szól arról, hogy hogyan irányítgassák a nők a velük élő nagyranőtt férfigyerekeket. A harmadik gyerekem, mondják nevetve a nők, és ez teljesen elfogadott. Hátmerő dolgozik! Neki nincs ideje! Őt kizsigereli a munka. Meg „elfelejtette”. Igazán azon vagyok kiakadva, hogy már sokadszor látom, hogy a férfiak gyakran teljesen felelőtlenül vállalnak gyereket. Benne vannak egy élethelyzetben, jajdejó, legyen poronty, dejópofa, jöhet még, meg még meg akármennyi, aztán veszik a kalapjukat és könnyek között elmennek és kezdenek egy szabadabb és ettől boldogabb életet. Adnak pénzt, mert azzal nyilván mindent meg lehet venni. És arra aki ad pénzt, arra azt mondja a közösség, hogy "jó apa" hiszen fizet rendesen. Talán (főleg most, hogy az USA több államában elfogadták az abortusztilalmat) nők millióinak kellene elmenni és otthagyni a gyereket a férfira. Meg kéne tanulnunk ezt megtenni. Mert egyenrangúak vagyunk, ők is éppen olyan jól tudnak gondoskodni egy gyerekről, tudnak munka mellett háztartást vezetni, és odaadóan felnevelni egy gyereket. Tényleg tudnak, mert van rá példa. Őket meg is tapsolja a közösség. Nekem még a pszichológus is azt monta, hogy ugyan, más is nevelte egyedül a gyerekét, erre nem hivatkozhatok, mint nehezített pálya.

De amúgy a dühöngésen kívül (ami a barátnőm válása miatt van, nem is az én élethelyzetem miatt, az enyémek már felnevelődtek), tényleg azt nem értem, hogy az élet nem másabb, mint egy rendezvény. Vannak előre látható kötelezettségek, mint a mosás, a szemét, a virágöntözés, a takarítás, a kutyasétáltatás, a vásárlás, főzés, számlafizetés, gumicsere, stb, és vannak a szórakoztató programok, amit szintén kell menedzselni. Amikor egy pasi lelép, az összes kötelező dolog menedzselését a nőre hagyja és csak a szórakoztató programok egy részét vállalja fel. A pénz nem old meg semmit, mert nem tudsz egy másik teherhordó embert vásárolni magad mellé. Ha egyedülálló anyaként van időd iskolába járni, rossz anya vagy mert elhanyagolod a gyerekeidet. Ha fodrászhoz mész, elherdálod a gyerektartást. Ha a házimunkát leosztod a gyerekek között, akkor neked könnyű, a gyerekekkel csináltatod meg a feladataidat. Ha két melóhelyed van, hogy eltartsd őket, akkor elhanyagolod őket. Azt hittem attól vagyok jófej, hogy elhodom a terheket egyedül, hogy nem hozom kellemetlen helyzetbe a férfit, akit én hagytam el, nem követelőzök, nem sárkánysokodok, csak magamban puffogok, mindegy, úgyis kibirom, én mindent kibírok. Vállalom a döntésem miatti plusz terheket. Nem így van. mert így sosem nőnek fel a férfigyerekek, és valójában tök mindegy kellett volna legyen, hogy mennyire tart kedvesnek vagy bárminek, hiszen nem akarok vele élni. Valamiért fontosabb volt az, hogy „mi nem olyanok vagyunk, mint a többiek”, mi szépen válunk, jó a kapcsolatunk, nem vitázunk. Mikor legutóbb meséltem a gyerekek apjának az aktuális problémákról, nagyon együttérző volt. „milyen nehéz lehet neked!” mondta. Konfrontálódni kell. Fel kell nőnöm ahhoz a feladathoz, hogy úgy sem szerethet mindenki, és aki nem akar szembesülni az el fog hagyni. Hiszen volt, hogy elhagytak úgy is. Eddig nem volt időm foglalkozni ezzel. Most picit késő, de még hasznos.

[csacskamacskamocska]

Kevés időm van

máson gondolkodni, mint a feladataim. A maradék időmet, gondolataimat megosztom a gyerekek és Logan között. Pillanatnyilag Logan tűnik a jobb érzelmi befektetésnek. Gyorsan reagál, nyitott, együttműködő, kezdeményező. A kölkeim most max cuki videókkal tartják velem a kapcsolatot. Amúgy, amikor ennyire rengeteg feladatom van, olyankor nem vagyok valami aranyos. Kicsit olyan az egész, mintha az energiagazdálkodás miatt kevesebb jutna a kedvességre meg a vidámságra és minden energia a kitartás és a problémamegoldásba lenne becsatornázva. Ilyenkor picit aggódom, hogy kitartanak-e mellettem azok, akikkel most nem vagyok se kedves, se vicces, se érdeklődő. Nade, ha nem tartanak ki, akkor úgy van jól. De miért ne tartanának ki? Új ismerőseim nincsenek, a régiek meg tudják, hogy vannak ezek az időszakok, amikor sikeresen túlvállalom magam. Az viszont újszerű, hogy a rengeteg feladat ellenére tudok aludni. Logannak fogalma sincs róla, hogy ezt neki köszönhetem. De én tudom. Kialakult valami érzelmi biztonságérzet. Elég félelmetes amúgy, mert olyan mintha valami kulcsokat elfordított volna és valahogy kiszabadultam. És persze a másik hatás, hogy szegény anyám már nem mérgezi a lelkem a saját nyomorával. Mostanra ez a kettő megváltoztatta az életem. Jó, nem akarok kimaradni a dologból, kurvasokat dolgoztam rajta, hogy érzékeljem és használjam a változásokat. Uh. nekilátok a todo listámnak.

[csacskamacskamocska]

Mi újság, felnőttünk, kérem?

Ráérsz, az a bajod, szokták mondani a derpegéseimre, amitől az ember agyvérzést kap mert nem ér rá, rohadtul nincs ideje arra, amit SZERETNE csinálni. Fizikai és érzelmi lenullázódás, nehogy már ez legyen a felnőttség! Pedig, amikor komolyak vagyunk és szigorúak és csak komoly dolgokkal foglalkozunk, meg a pénzzel, és nincs idő se viccelni, se szeretni, az azért olyan felnőttesnek tűnik. Háde rémisztő! Nekem van ez a jó kis túlélési stratégiám ami lehetővé teszi, hogy a muszáj dolgokban is keressek valami értékelhető dolgot, hogy de faszán megcsináltam vagy senki más nem tudta megcsinálni vagy jó, más is meg tudná, de én még közben tudok kedves is lenni. És akkor ezekkel a kis önámításokkal nem érzem magam annyira nyomorult attól, hogy nem jut idő arra ami szerintem az életem értelme lenne. Mert amúgy nekem naponta eszemben van, hogy nem, nem ez a dolgom, nekem nem ezeket kéne csinálnom. Tartson el valaki, hogy azt a két rohadt regényt megírhassam végre. (ez csak vicc, nem ezen múlik és valójában szépen rágom át magam a feladataim zabkásahegyén, csak unom az önámítást és tele vagyok hiányokkal) Tegnap... megbeszéltem a vállalkozóval, hogy beugrik a papírokkal. De csak este 7-8 közözt tud. Nem baj, ott leszek a romlakásban, pakolászok. Negyed kilenckor már tudtam, hogy nem jön, valójában már reggel tudtam, hogy nem fog jönni, úgyhogy vidáman felhívtam, hogy hellóka, ezt elfelejtetted. Nem felejtette el, csak hát mégis. Nem először teszi ezt velem, én vagyok a legkissebb tétel a válallásai között. Szabadkozott a világba meg magyarázott, hogy akkor mikor hogyan tudná átadni a papírokat. Bizalmi index mínusz egy pont (eleve nem indult magasról). Mindegy, pakolásztam, nem telt haszontalanul az idő. Csakhát hulla voltam mire hazaértem. De nem csinálhatom ezt sokáig, hogy csak a feladatokkal fogalalkozom mert hisztérikusan feszít belülről a nem ez a dolgom érzés. Félek, hogy végül értelmetlen lesz az egész. És nem lesz mellettem senki, aki szeretésből azt hazudná nekem, hogy ne bánkódjak, mindent a lehető legjobban csináltam.