Szeptember 28.
Érdekes nap. Emberi sorsok.
Szabadnapos voltam.
Olyan sokminden járt a fejemben.
Hol siklott ki az életem?
Valószínűleg már 10 éves koromban elkezdődött a borderline betegség kialakulása nálam.
Amikor a nővérem kezét fogtam, hogy betudja adagolni magának az aznapi heroin adagját.
Kisujj esküt tettem, hogy soha nem köpöm be.
Azt mondta, ha egyszer felnövök megtudom, mit jelent az orgazmus szó.
Mára már tudom.
Azt mondta : Timi, drága egyetlen húgocskám, minden alkalommal, mikor ezt teszem. Boldogság járja át a testem, mintha ezer orgazmusom lenne egyszerre.
Egyébként egy csodás lány volt, okos, szép.
Mindig felnéztem rá. A környezetem is.
Soha nem érhettem a nyomába.
20 éves korára, meg volt mindene, mama kedvence, örökölt házat. Autót, modellkedett, volt szakmája, tanult volt, jogosítványa. Minden alap tőkéje egy normális élethez.
Mentális betegségeket kaptam, örökségem ; egy halom tartozás, omló állapotban lévő falusi viskó, szorongás, depresszió, nulla önértékelés, megfelelési kényszer, naphosszat sorolhatnám eme értékes csodás dolgokat.
10 éves voltam mikor meghalt túladagolásban.
22 éves vagyok, nem jutottam még semmire, küzdök a mindennapokkal, 16 éves korom óta nem telt el nap, hogy ne dolgoztam volna.
Minden rosszban van valami jó, megtanultam ideje korán felnevelni magam.
Ő volt a tökéletesség megtestesülője én pedig a szerencsétlen, a semmirekellő, a csúnya.
Bár te haltál volna meg helyette.
A heroin függőség rossz aljas s sírba visz hamar.
Mára már azt kívánom, bár én haltam volna meg helyette.
@wandering-thoughts-blog
