Elindulni a gyógyulás útján,egyedül,a legcsodálatosabb érzés.
Mikor rájössz,hogy Te vagy egyedül az aki képes megmentő kezet nyújtani önmagadnak onnantól kezdve leszel boldog.
seen from United States

seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from Türkiye
seen from Japan

seen from United States

seen from United Kingdom

seen from China
seen from United States

seen from Türkiye
seen from United States
seen from China

seen from Netherlands
seen from United States
seen from Austria
seen from United States
seen from Brazil
seen from Türkiye

seen from United States
Elindulni a gyógyulás útján,egyedül,a legcsodálatosabb érzés.
Mikor rájössz,hogy Te vagy egyedül az aki képes megmentő kezet nyújtani önmagadnak onnantól kezdve leszel boldog.
A gondolat, hogy megmenthetlek
Megment engem is
Te csak hunyd le a szemed, mikor veszélyt érzel és reggel az álmodból feleszmélhetsz, ha úgy érzed, hogy a végén hazatalálsz.
Azahriah, DESH - Megmentő
Megmentő
A megmentő típus túlságosan empatikus, mintha az egész lénye egy nagy érzelmi felület lenne, túlságosan alkalmazkodó, mindent alárendel a megmentés eszményének. A sérülései nincsenek feldolgozva és hívószóként működnek. A megmentő másokat sorol előre és a saját szükségleteit nem hajlandó tudomásul venni. A megmentő mindenét odaadja, hogy beteljesülve érezhesse az élete célját, hogy segítsen, hogy megmentsen másokat. A megmentő erőszakos. Valójában erőszakos, bár ez a sok jóság meg segítés mögött nem rajzolódik ki egyértelműen. Ha ő meg akar téged menteni, akkor te meg leszel mentve, kétséged ne legyen. És a megmentésért cserébe még rosszul is érezheted magad, ha nem vagy elég hálás. A megmentő rád rakja a saját élete, a saját boldogtalansága súlyát, mert csak ritkán választanak jól. Ez talán abból következik, hogy nincs önreflexiójuk, a problémáik feldolgozatlanok maradnak, a késztetésük viszi, hajtja előre őket. A megmentő öntudatlanul, de tetszeleg. Jobbnak akarja látni magát a környezeténél. – Te olyan jó vagy! Annyit segítesz, annyi blablabla, már igazán gondolhatnál magadra is! – Igaz, igaz, de tudod, ilyen vagyok, nincs mit tenni. A megmentő egy mártír, akit csak szeretni meg tisztelni lehet, kritizálni semmiképpensem. Nem csak azért mert nem tudja feldolgozni, hanem mert ott van körülötte a rajongó hadsereg, aki a mártírt szentté avatja. A megmentő, a mártír szenved. Szenved a múltjától és szenved a szereptől, amivel azonosul mert kielégületlen marad. Merthogy a világot nem lehet megmenteni meg a világ elég hálátlan is.
Két fontos kérdés bukkant fel bennem. Az egyik, ami mindig foglalkoztat, hogy hol a határ. Mitől válik valaki Teréz anya-szindrómássá, és meddig egészséges empátiával rendelkező, segítő, támogató ember. A másik a megmentő erőszakossága, hogy ő jót akar, segíteni akar, a másik ember meg ellenáll. Nyilván nem egy empatikus embert kell megmenteni, szóval ebből az erőszakos jóságból rengeteg konfliktus lehet. Lehetne egy harmadik, a környezet élősködése. Hogy amikor a megmentő hébe-hóba abbahagyja a megmentést mert kimerül vagy egy időre fellebben a függöny és szembesül önmagával, akkor az addig elkényeztetett és kiszolgált környezet önzőnek és szeretetlennek fogja kikiáltani. Amitől a megmentő többnyire igyekszik vissza a jól megszokott pszichózisába. Arról nem is beszélve, hogy a megmentőnél jobban senkisem manipulálható. Kiváló terep az átbaszásra. Meg egy negyedik, hogy mik lehetnek a jellemző hívószavak. Magány, fájdalom, reménytelenség, depresszió, kiszolgáltatottság? És egy ötödik, hogy vajon a megmentők előszeretettel választanak-e segítő foglalkozásokat és abba bele tudják-e csatornázni a késztetéseiket vagy mindegy, a boldogtalanságuk terhe mindenképpen ráfolyik a környezetükre? Nekem úgy tűnik, hogy akiknek nagyobb rélátásuk van magukra, ez talán intelligencia kérdése, azok képesek a saját működésüket kézben tartani, nem annyira hánykolódnak.
Az elvesztés és az elengedés a legnagyobb mumusuk. A stratégiájuk a menekülés a szenvedés elől. Persze, mindenki menekül a szenvedéstől, de azért a felnőttségnek, az érett viselkedésnek része, hogy vállaljuk a szükséges szenvedéseket, hogy megelőzzük a szükségteleneket. Az ember igyekszik halogatni a szenvedést „alkalmasabb” időre, de valójában ilyenkor csak a hosszú, elnyújtott szenvedést választja az ember a gyors és kegyetlen helyett. Így a szenvedés életformává válik. Hogy hogyan zajlik az egész, az attól függ, hogy mi a betokosodott gócpont. Valami trauma a gyerekkorban, aminek a fájdalma mindig ott lebeg? Ha nekem fáj, nektek ne fájjon? Vagy egy bántalmazás? Ha velem megtörtént, mindent megteszek, hogy balzsamot adjak a sorstársaknak? Vagy egy grandiózus gyermeki terv, hogy jobbá tegye a világot, hogy megmutassa, ilyen is lehetne? Hoppá. Ez az utolsó betalált. :D
Izgalmas, izgalmas! Az emberi psziché működése őrült izgalmas. Mintha egy előadáson a színfalak mögött járnál. Mintha egy szimuláció kódját néznéd, mintha meg lehetne ismerni minden titkok titkát! Persze nem lehet, és ebbe bele is lehet bolondulni. De még nem tartok ott. :D :D
Ne gondold rólam, hogy hős vagyok…
Az utolsó szálig kiirtanék mindenkit a világon, hogy megmentselek…
szükségem lenne egy megmentőre, de senkit nem tudok magamhoz olyan közel engedni..
Vajon a sok rossz kapcsolat után, Ő lesz a megmentőm?
Ha van olyan élet, amit megmenthetek, ha mindent elveszítek örömmel lemondok mindenről.
Buko no Hero Academia 4. Évad op.