Hányingerem van tőletek. Ti idióta, kétszínű, egoista barmok, csak magatokra tudtok gondolni, mások pedig nem érdekelnek titeket. Körbe vagytok véve érdek barátokkal, tettetitek, hogy milyen jó nektek, hogy minden happy, hogy hétvégén van kivel betépni meg inni. Csak azért akartok kapcsolatot, hogy "menők" legyetek, ugyanígy csak azért vagytok "depressziósak", mert az "menő". Azt hiszitek nem lát át rajtatok senki, de hello, itt vagyok én, aki nem akarja tettetni, hogy minden rendben, és köszi, de tökéletesen megvagyok nélkületek. Kinéztek engem, mert bedugom a fülest és zenét hallgatok, mert már a hangotokat sem vagyok képes hallgatni. De azt nem veszitek észre, hogy ez azért van, mert undorodom tőletek. Amikor segítség kellett, vagy valamire szükségetek volt, akkor persze jó voltam. Amikor volt valami kikúrt bajotok, akkor mindig ott voltam hogy meghallgassalak. Én hülye megbíztam bennetek, de természetesen nem tartott sokáig, hogy ne szúrjatok hátba.