#menstruacio

[hazugszavaid-leltara]

Miert erzem azt hogy most nem szeretsz? Hogy barmi mas fontosabb? Hogy inkabb lennel nelkulem? Vagy massal jobb?

Miert erzem azt, hogy mar nem latsz szepnek? Mar nem vagyok a kis manod? Miert van az hogy felek?

Nem akarlak elvesziteni babum.

[do-i-have-a-chance]

amúgy én tökre el tudnék képzelni gyakori kérdéseken egy ilyet: (reblogold és fűzd hozzá a saját válaszod)

Menstruációs görcsök

Sziasztok, Kati vagyok, 18 éves és lány. Már felnőtt vagyok és már több éve menstruálok, de még mindig nagyon sokat görcsölök. Állítólag vannak nők, akik képesek görcsoldó nélkül menstruálni, de ezt megbízhatatlan forrásokból hallottam és szerintem csak legenda. Léteznek ilyen nők? Ha igen, akkor hogy csinálják? A barátom azt mondta, hogy volt egyszer egy barátnője, akinek sosem fájt a menstruáció. Szerintetek hazudik? Vagy lehet, hogy az a lány nem is menstruált?

18/L

Értelmes válaszokat légyszi

...

DoIHaveAChance nevű felhasználó válasza:

szerintem ne higyj neki, hallottam már róluk, de azok szerintem nem emberek.

nem lehet, hogy a barátod mutánsokkal járt? nincsenek fura harapás meg karmolás nyomok az oldalán vagy a nyakán? ismerted azt a lányt? ha igen, szerintem maradj távol tőle és íme, ez még egy ok, amiért távol kell tartanod tőle a barátodat.

sok szerencsét

ui.: én egyszer majdnem görcsoldó nélkül menstruáltam, de aztán rájöttem, hogy az csak ovulációs vérzés... szívás.

@do-i-have-a-chance

[lelkivilag-zavaros-kiralyno]

Kurva nehéz dolog nőnek lenni

[bl1shem]

miért vagyunk a világon?

mondhatni, mióta csak az eszemet tudom, mellette voltam. mint egy kis öleb. anyáink együtt szoptattak, talán együtt is szültek, együtt vittek bölcsödébe.

mi a legkorábbi emléked?

igen, ez így már jobb. még nem nyugodtam le teljesen terápia óta. nevetséges az egész, végig csak félelem volt bennem, a pszichológus kérdezgetett, én meg remegtem és izzadtam a kanapén.

ez a kérdés volt a legabszurdabb. nem tudtam, mit mondjak, most sem tudom, mit írjak, próbálok visszagondolni, és mindig úgy érzem, biztos van még valami, korábbról. de kezdjük azzal, ami most eszembe jutott.

Boglárnak tizenkét évesen jött meg a havija. anyám magyarázta el, miről is van szó, és "nem kell szégyellni". Boglárnak eszébe sem jutott szégyellni. emlékszem, hogy az első napon fájdalomcsillapítót loptam neki a patikából. és emlékszem, hogy az utolsó napon olyan kis fáradt, sötét foltokat talált a vattán, mint amilyen leve van a csirkemájnak. Boglár azóta vegetáriánus.

a pszichológus nyilván felvont szemöldökkel nézett rám. beszéljünk a lopásról? az undorról? a szégyenről?

legjobban arra emlékszem, mikor Boglár erőtlenül az iskolapadra dőlt. "biztos átázott mindenem" motyogta. nem baj, odaadom a pótruhám, még nem túl nagy neki. "miért vagyunk a világon? csak szenvedés."

a matektanárunk egy gerinctelen bácsika volt még abban az évben. egész órán a tábla fele fordulva áldogállt, mindig azt mondtuk, szerelmi háromszögeket hallucinál. így nyilván nem tűnt fel neki, mikor kiugrottam az ablakon, végül is, szép tavaszi nap volt és a földszinten volt az osztálytermünk. át kellett osonnom az iskolaudvaron anélkül, hogy a portás elkapjon, és szégyen vagy nem szégyen, bebeszéltem magamnak, hogy katona vagyok, megszöktem a hadifoglyok közül, de Boglárt továbbra us foglyul tartják, sőt, kínozzák.

"talán nem ciánkapszulát vittél neki?"

megszakadt a gondolatmenetem. dehogyis! valami über brutális töltényt kellett becsempésszek hozzá, hogy egy lövéssel mindenkit leterítsen...

beosontam a patikába. Kovács néni azt hitte, anyámat látogatni érkeztem, szóval elég egyszerű olt a raktárba osonni. pár szót váltottam anyámmal, mikor elfordult, egy doboz maracetamolt gyúrtam a zsebembe.

egy féléven keresztül matek különórákra kellett járjak, hogy a szüleim ne féljenek attól, hogy megbukok.