#mici

[pufocina]

He's actually Romanian, trust

[tulgondoltam]

Kilencedik epizód - első rész Therapy cover X #Writecast

“Az a legnagyobb félelmem, hogy túlmagyarázom az írásaimat, és bár még nem dolgozom rendszerszinten a sztorimon, már előre stresszelem magam a jövőt illetően.” – Mici

Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy Tolkien húsz oldalon keresztül írt arról, hogy az erdőben a fa mögötti fűszál épp milyen szögben dőlt, mikor arra jártak Frodoék. Na. Mi ez, ha nem túlmagyarázás? Mi ez, ha nem irodalom? Csak a mai trendekbe ez ugye nem annyira fér bele. Az emberek nem szeretnek általánosságban ilyen mélységekbe belemenni, ami 600 oldalas fantasy az is azért annyi, mert a cselekményszál rohadt összetett (néha már erőltetetten). Ha a Gyűrűk Urát vesszük alapul, maga a cselekmény nem volt annnnyira kesze-kusza, csak maga az út volt rohadt hosszú. Ha kivennénk a leíró részeket, máris megtizedelnénk a művet, de akkor vajon lett volna ekkora sikere? Szerintem nem. 

“Én már annyi mindenkinek próbáltam írással kapcsolatos eszközöket adni, hogy mit és hogyan csináljon mire rájöttem, hogy talán emberek fel sem fogják a mondanivalómat.” – Mici

Na meg az akarás. Engem pont akkor kaptál el ezzel, mikor nagyon akartam, hogy működjön az írás. Ez is olyan, mint bármi más, ha az illetőben nincs meg az elhatározás te fejen is állhatsz, az sem fog segíteni.

“A jelenetekhez, azaz a POV íráshoz is kell az a bizonyos flow, mert különben csak nézem a fehér képernyőt.” – Mici

Most ez lehet hülyén fog hangzani, de POV-ból csak úgy tudok írni, ha az a bizonyos kiskapu épp nyitva van az agyamban a karakter felé. Ha be van zárva, hiába rángatom, nem fog kinyílni. Csak hát szar ügy, hogy épp akkor nyílik ki, mikor egyáltalán nincs lehetőségem leülni megírni. Bezzeg ha itt ülnék a gép előtt egész nap.. tuti nem nyílna ki, még résznyire sem.

“Tanácsolni tudom, hogy írj annyi novellát amennyit jól esik…” – Mici

In progress

“Remélem Gizzzmo olvasónk, azt a művet is követni fogja. Vicces lenne, vagy inkább megtisztelő? Nem is tudom.” – Mici

Először azt hittem te vagy a profil mögött. Mondom biztos poénkodsz, hogy rajtunk kívül is olvassa valaki a writecast-et. Gizzzmo, ha ezt olvasod, bocsi, hogy nem hittem el, hogy létezik ember, aki rátalál erre a kezdeményezésre és még el is olvassa, ÉS még inspirálódik is belőle. Köszi nagyon!!

Tegye fel a kezét, akit érdekelne egy olyan projekt, amiben kezdő írók műveit elemeznénk. ÉN!

És a végére egy nem túl vidámkodó kérdés: Mikor érezted magad utoljára csalódottnak? Miért és hogy jöttél ki a csalódottság gödréből?

[illsadboy]

Gatti viziati vivono qui serviti dal personale di casa.

[amamiofacciouncasinoo]

Negli ultimi mesi sono ingrassata, mi sentivo sempre in colpa perché pensavo fosse dovuto alla mia poco equilibrata alimentazione e agli ormoni della pillola anticoncezionale, così ho cercato di cambiare, di mangiare più sano, di cominciare ad avere una vita più attiva anche a livello di sport, inconsapevole che dentro di me c’era un mostro che metteva radici sempre più profonde man mano che passava il tempo. Giorno dopo giorno mi sentivo cambiare, ero sempre più stanca, nonostante dormissi anche più di 7-8 ore era come se mi fossi riposata soltanto per un paio. Questo si ripercuoteva sulle mie giornate, sul mio carattere sempre meno paziente per la stanchezza, sempre più nervoso. Ho allontanato persone perché iniziavo a non sopportarle, ero troppo stanca. Ho iniziato ad avere dolori muscolari sempre più intensi, ma anche qui ho dato colpa al mio poco sonno in corpo e al fatto del poco esercizio. Ho deciso di fare le analisi del sangue e nei referti c’erano più asterischi* che valori che andavano bene. Ho iniziato a preoccuparmi. In meno di 10 giorni ho effettuato tutti gli esami e le visite del caso. Nelle ricette mediche i dottori hanno cominciato a segnalare sempre più urgenza per le prenotazioni. C’era qualcosa che non andava, ma nessuno mi diceva niente. Nell’ultimo esame, quello che avrebbe stabilito una diagnosi più accurata, mi hanno imbottita di valium e antidolorifici, una sensazione che riproverei (pensiero dato forse dal fatto che era tanto tempo che non mi rilassavo così tanto e che non mi sentivo “così bene” senza un minimo di dolore). Una volta (s)drogata, quando ho ripreso in mano la mia facoltà cerebrale, le notizie che mi hanno dato non sono state buone, un po’ me l’ero intagliata,il classico 1+1=2. “Signorina lei è piena di ulcere nell’intestino, abbiamo inviato 6 campioni per la biopsia. Ma noi crediamo sia Morbo di Crohn”. Morbo di Crohn? Che cazzo è il morbo di Crohn? È grave? Si guarisce? Devo operarmi? Cosa devo fare??? Queste tutte le cose che mi sono balzate in testa. Oltre che stavo cominciando a rivivere un incubo. Ad oggi ancora non mi sono data completamente tutte le risposte alle domande. Sono ancora allo sbaraglio. Devo evitare l’ansia e lo stress perché è come mettere benzina sul fuoco. Ce la farò?

[tornasseungiorno]

åMicï🐈🐈‍⬛🧿

Aperto il gruppo chi vuole entrare faccia pure. ❤️

[officialromaniantranslatiuni]

tbh the ingredients for mici are not right...

[eleminim]

We had our breakfast, now she's taking a nap

[69decartofiprajiti]