Discover Top Posts Tagged with #nem tudhatod

Nem tudhatod hányszor hangzik el a Te neved egy beszélgetésben:)

#magyar #magyar tumblisok #Gondolat #saját gondolat #Nem tudhatod #Igaz

Az a baj, ha valaki eljátssza a bizalmadat, annak már akkor sem fogsz hinni, ha valóban igazat mond.

#magyar #tumblr #bizalom #hinni #igazság #idézet #depresszió #nem tudhatod #mindegy #éjjeli gondolatok #gondolatok #játékszer #fájdalmas #fájdalom #ő #őszinteség #őrület #magyar tumblisok #magyar idézetek

Annyi idő után újra láttalak és pont úgy hagyott ki a szívem egy ütemet és állt meg bennem a levegő ,mint az este. Vajon ezt te is így érezted? Vajon te emlékszel még rám? Egész nap ezen kattogok.. tudom nem lenne szabad és nem helyes ..

#régi emlékek #régi szerelem #sajnálom #nem tudhatod #felek

Ha én nem írok neki...

Többnyire azért nem változtatunk dolgokon, mert van egy elképzelésünk arról, hogy mi lenne akkor, ha ezt vagy azt csinálnánk vagy nem csinálnánk. Ha én nem írok neki, ő nem fog írni nekem. Ha én nem keresem őt, ő nem keres engem. Ha nem tölteném anyámmal a napot, rosszul érezné magát. Ha azt mondanám neki, hogy nem, old meg magad, megharagudna. Ha nem kezdeményezek szexet, ő nem fog kezdeményezni. Ha mondanám, csak veszekedés lenne belőle. Nekem ő fontos és nem akarom elveszíteni. Nem akarom anyámat megbántani. Nem akarom a barátaimat megbántani. Nem akarom, hogy ne legyen szex egyáltalán. Nem akarok veszekedések közepette élni. Nem tudok változtatni a helyzeten, bár szar, szarul érzem magam benne. Nagyon hosszú idő alatt jutottam el oda, hogy a szarul érzem magam valamiben, az úgyis elvisz oda amitől félek, és ott sokkal kisebb lehetőség van már arra, hogy józanul mérlegeljek dolgokat és ne csak elszenvedjem az eseményeket. Ha érdektelenségből, hosszasan nem ír, nem keres az, aki fontos nekem, akkor meg kell dolgozni vele, hogy hátrébb soroljuk az illetőt, a kapcsolatot a fontossági skálán. Van ilyen, hogy az ember ott tolong az első helyért, de ott valaki vagy valakinek az árnyéka már/még ott van. Szenvedés ezzel szembenézni? Az. Nade az őrlődés nem kevesebb szenvedés. És még az is lehet, hogy aki addig nem írt, az írni fog. Mert eddig egyszerűen nem volt tere. Például mert mindig megelőztem. Stabil második hely? Valakinél akkor lehetek első. Pfff, anyám dolga nekem is egy nehéz és nem általam megoldott kédés. Megoldotta az idő. De csak átmenetileg. Érzelmileg mégis megoldódott. Már nincs hatása rám, és ez megváltoztatta az életemet. Tragikus az egész, nem is akarok most erről beszélni, csak annyit, hogy minél távolabb kerül a dolog, annál rémisztőbb, hogy komoly öngyilkossági gondolataim voltak a miatt, mert azt hittem, hogy sosem lesz vége és egész életemben őt fogom cipelni a hátamon. De arra emlékszem amikor a pasimnak azt mondtam, hogy ez az anyukalátogatás ezen a módon, hogy ott töltjük az anyjánál a napot és én szétunatkozom magam, és standupolhatok egész nap, ez nem okés. Persze volt sértődés, meg a kijelentés, hogy ha én nem szeretem az ő anyját, akkor ne menjek! És hiába magyaráztam, hogy nem a nemszeretésről van szó, az anyja tök okés. Ő amúgy nem jött az enyémhez csak egész kivételes alkalmakkor, amit meg is értettem, bár örültem volna neki, ha némileg segít a menekülésben amúgy férfiasan. Úgy gondoltam, hogy majd ő olyan férfiasan azt mondja a látogatás egy pontján, hogy na kisszívem, menjünk, nekünk még dolgunk van otthon. Mi dolgotok? Kérdezte volna anyám. Pihenni akarunk még, dugni, játszani, filmet nézni. Holnap munka, kicsit lazítani is kéne. Bár anyám biztos mondott volna erre valami pikírtet, hogy ő bezzeg sose nem pihen csak dolgozik, de mi akkor a pasimmal összemosolyogtunk volna, és a bajból közösen kimászva megyünk haza. Az ő anyjánál meg, én csak annyit kértem, hogy legyen az, hogy odamegyünk ebédre vagy akár nem vasárnap ebédre, hanem hétközben egy délutánt beáldozunk, odamegyünk, eszünk (mert az az anyukáknak fontos), beszélgetünk egy órát, aztán hazamegyünk a saját életünkbe. Én ezt minden héten hajlandó vagyok megtenni, de egy egész napot elbaszni a semmivel, én azt nem. Ráadásul úgy, hogy neki, a testvéreinek, azoknak a párjainak joga volt paraszt módon szarni anyukára, csak én voltam ilyen kényszeresen udvarias, hogy ebéd után nem vonul el az ember, hanem beszélget. Csinálhattunk volna valami segítést is vagy bármit (néha elvittük a kutyákat sétálni) vagy pingpongozhattunk volna vagy mittudomén. A baj az volt, hogy odamentünk és a pasim azonnal visszalépett gyerek státuszba és gyermeki egoista gondolkodásmódba. Szóval a változtatás nem lett volna drasztikus. Csak 10-20% kivonás. Aztán még annyi. Addig míg úgy érzem, hogy ez most már viselhető és nem nyom elviselhetetlenül a terhe. Tőle is ezt vártam volna a saját anyámmal kapcsolatban. Igaz, őt nem nyomta a saját családja látogatása úgyhogy nem értette. Egy idő után én meg nem mentem. Anyuka kicsit rosszalta, de aztán látta, hogy nincs baj és a mai napig kedvel. Demens öregekkel persze ez más, de ott is muszáj mozdulni egy kicsit, lecsípni azt a 10-20%-ot, mielőtt az ember maga is megbolondul. Most nem segítek... Néha, amikor kolléga kérdez olyasmit, amit ő is tudhatna, ha megkeresné a szerveren, nekem nem dolgom kiszolgálni őt, akkor automatikusan segítek, mert én olyan kis segítőkész vagyok. Aztán bosszankodom, hogy megint valami hülyét szolgálok ki. Egyszer az egyik kollégámnak elmondtam szépen pontosan, hogy nekem mik a feladataim. Azt is, hogy bár én sok mindent megcsinálok mert gyors vagyok és mert más projektben más munkaköröm volt és rám ragadt, de nem dolgom. Aztóta mindig úgy kér, hogy hozzáteszi, hogy segítséget kér, és tudja, hogy nekem nem dolgom, de segítenék-e neki. Aztán megköszöni. Még azt is mondta, hogy tudja, hogy nagyon sok a munkám és nagyon sokat dolgozom. Hogy miért nem mondtam el mindezt korábban neki? Mert azt hittem, hogy mindenki ennyit dolgozik és azt fogja válaszolni, hogy eh, neki, másnak szintén nehéz. Mert anyám mindig ezt csinálta. Közben nem ez történt. Nagyon nem. És egyre többször merem azt mondani, hogy valamit nem csinálok meg azonnal, hanem besorolom valahova, ha jó neki. Ha nem? Hát... sajnálom.

A szex... no ezt csak úgy odaírtam. Sajnos ez egy olyan probléma amire nincs tízsosors recept. Pedig izgalmas téma nagyon. Amúgy azt gondolom, hogy akit nagyon nyaggatni kell a szexért, azzal nem lesz jó a szex. Az nem vágyból csinálja, csak enged a nyomásnak. Ha csak kicsit kell nyaggatni, az néha annak a jele, hogy van egy elakadás a szexualitásban és a saját vágyainak felelősségét szeretné a másikra rakni. Nem én akartam, ő akarta, én csak hagytam, hogy akkorát basszunk mint a ház, mert annyira erőszakos volt... De érezni azt, hogy a másik tényleg nem akar, tényleg hideg, tényleg nincs benne vágy felénk, az szar. És akkor fel kell neki tenni a kérdést: van-e még irántam szerelem, vágy, érzés. Ha válni kell, válni kell. Az se rosszabb, mint naponta valaki hátát nézni.

Ha mondanám... Csak azt tudod, hogy ahogy eddig mondtad, úgy veszekedés lenne belőle. Mondd máshogy! Én mindent megpróbáltam! Ez csak ritkán igaz. Többnyire ezerszer próbáljuk ugyanazt, ugyanúgy és kalapáljuk és ütjük a másikat és benne látjuk a boldogtalanságunk okát, ezért őt akarjuk megváltoztatni. Ha mi változtatunk, elsőre lehet, hogy nem történik semmi. Vagy, ahogy a bankkölcsönöknél a kamatot törleszted a hitel elején, eleinte akár rosszabb is lehet. Mert a környezet rosszul reagál a változásra. Mert az igény a változásra néha csak bennünk van. Aztán szépen sodródnak a dologgal és többnyire egész hamar jön egy pozitív visszajelzés. mert néha nekik se volt jó úgy ahogy volt. csak azt gondolták, hogy tudják, hogy mi történne, ha változtatnának. Pedig nem. :)