Részletek P. G. életéből
Első nap.
Itt jártam!
Egy tábla a sivatag szélén, poros hátára felírva ez a két szó. Csak bámultam, értetlen, miért írná ezt fel valaki a porba? Mitől lehetett ez ennyire fontos, és kinek?
Megráztam magam, hogy visszaessek magányomba, tovább indulni a homoknak.
Könnyen voltam flegma a felirattal, aznap indultam neki a világnak. Hónapok óta nem írtam semmit, csak fogyasztottam, és nem irodalmat. Függőségeim felülkerekedtek, frusztrált ha nem olthattam őket. Ilyen frusztrációmban verekedtem össze egy helyi bandával, amelynek legfőbb eredményei a lila foltok voltak rajtam. Máskor szimplán a fejemet vertem a falba, mikor minden bezárt, és nem tudtam kielégíteni valamely dolgomat. Véres szemekkel keltem, általában késő délelőtt, kévés alvással és vágyakkal. Valahol megcsúsztam, pénzem sem maradt sok, és úgy éreztem egyre nagyobb rajtam a nyomás. ‘Találj már valamit! Nem igaz, hogy nincs semmi!’ és hasonló támogatásokat kaptam erre a bánatomra. Persze, jó helyre kerültem, talán kicsit későn, de még időben voltam, azt hiszem, mikor ide érkeztem.
Kerestem én munkákat mikor rájöttem, hogy gyorsabban laposodik a tárcám, mint előre gondoltam, úgy tessék-lássék alapon. Sok mindenre jelentkeztem, a legtöbbhöz volt is valamilyen alapom a múltból, de valójában nem akartam egyiket sem. Ahogy sokszor életemben, nem tudom, hogy mit akarok. “Élni. Rendben élj, de ehhez kell pénz. A tenger mellett élni. Pénz akkor is kell.” Legtöbbször nem is kellett tudnom, a világ döntött valamit, én meg hagytam, becsületből, kötődésből, mertmiértne’-ből. Lebegtem hullámain, néha átcsapott felettem, olyankor rettegtem, hogy megfulladok, de mindig a felszínre jutottam. Könnyű volt így élni és írni. Megélni nem igazán tudtam belőle sokáig, de nem is volt célom. Úgy alapvetően nem voltak céljaim, csak álmaim. Az addikciók hatására viszont azok is elkezdtek megkopni. Akarat erőm maradékát felhasználva vágtam bele a túrába.
Hülyeség egyedül elindulni ilyen állapotban, de nem akartam, hogy más is lássa a vélhetőleges bukásomat. Ha veszni kell, vesszek egyedül, a semmi közepén, ha ordítva megyek el, a világ akkor is azt gondolhatja, hogy csendben tettem.
Közben vert a víz, s elkezdte testem megkérdőjelezni elmém épségét, így megálltam enni egy keveset. Némi konzerv és egy kis keksz. Desszertnek lecsúszott egy szőlőcukor. Egy korty vízzel leöblítettem, majd indultam is tovább. Az első napon még nem nagyon jelentkeznek az elvonási tünetek, így meg akartam húzni, hogy minél messzebb jussak. Reméltem estére nem látom majd a város fényeit.
Legutóbbi írásaim inkább csak levelek voltak, röpkék, helyzetjelentések. Komolyabb témákat súrolt, de csak felszínesen. Nem mertem beleásni magam jobban, amin utólag nevetek, mert attól féltem, hogy elsüllyednék bennük. Így minden más borul rám. “Ha valaki el akar süllyedni, az el is fog.” Mindegy, hogy mibe’ vagy mitől. Egyik könyvemhez sem írtam hozzá, nem kreáltam karaktereket vagy helyszíneket. Szóval nem igazán alkottam. Halogattam, hogy majd holnap, ma nem érzem úgy, üres vagyok, inkább magammal foglalkoznék. Valójában nem sokat tettem magamért, az ürességet pedig szerekkel töltöttem fel. A holnap nem jött el. Hajnala volt, akkor firkáltam valamiket, de utána rögtön alkonyodott. Az eszméletem katapultált, én meg beájultam egy ágyba. Reggel undor magamtól, enyhe önutálattal lezuhanyoztam. Elhatároztam, hogy ma minden másképp lesz. Idővel a minden egyre kisebbedet és az lett a reggeli célkitűzésből, hogy legalább egy valamit másképpen csináljak. “Ne akarj megfulladni, legalább kapálózhatnál, hátha valaki megment.” A legkisebb sikereket is tálcán mutogattam körbe, elvégre, ha elég nagy csinnadrattával csinálja az ember, el hiszik hogy az tényleg akkora. Mint ez a kis séta a sivatagon át. Térkép alapján egy edzésben lévő embernek hat nap az út. Úgy gondolom nekem sikerülhet talán nyolc alatt.
Az első napom sugarai már alig látszódtak és a fekete lepel egyre gyorsabban borult rám, így tábort vertem éjszakára. Közel s távol ne m volt más fény csak a növekvő hold és a csillagok. Míg vizet forraltam egy teához, megpróbáltam megsaccolni mennyit haladhattam a térkép alapján, de nem sokra jutottam. Bár tájékozódni tudok térképpel, mérni nem igazan. Vacsorám, mint ebédem, pár falat konzerv és keksz. Szinte csak ezt csomagoltam, meg szőlőcukrot, az eltarthatóság és a melegbírásuk végett. Ha átértem, majd eszek valami rendeset. Egy kicsit még elbámultam a csillagokat, és reméltem, hogy álmatlan éjjelem lesz.
Reményem hiába való volt, álmok kergettek végig az égen. Az egyikben egy újkeletű iskolában voltam tanuló, ahol minden óra véletlen szerűen volt megtartva, és az egész annyira kaotikus volt, hogy abban sem lehettél biztos, hogy nem te leszel a tanár. Elmém mélyeiről ugrottak elő karakterek és élő emberek egyaránt, váltogatva mindenüket, szexualitással és bódító szerekkel tűzdelte képzelgéseimet. Nem sokat aludtam, és még kevesebbet pihentem.
