Discover Top Posts Tagged with #papó

50 felett minden nap ajándék.

Nem múlnak el ők, kik szívünkben élnek, hiába szállnak árnyak, álmok, évek...

Nagypapám már 4 és fél éve nincs itt velünk. Ma valahogy sokat gondolok rá, az aranyos emlékeimre vele. Ahogy mindig kérdezte, hogy “mi leli ott?” :) Mert a jobb tenyerem szélén van egy anyajegy, mindig azt hitte, beütöttem vagy össze koszoltam és mindig megkérdezte, hogy mi leli... :) :) Amikor olyan 3-4 éves lehettem, december 6. volt, Papó volt a mikulás, persze ez titok volt. Nálunk gyűlt össze a kis szűk család. Kopogtatnak, jön a télapó, megkapjuk a csomagot stb., majd a télapó elmegy. Kicsivel később megérkezik Papó, kíváncsian kérdezgeti, hogy na mit kaptunk a mikulás bácsitól, kaptunk-e virgácsot és voltak-e krampuszok, stb., én pedig ott ültem az ölében, majd egyszer csak halkan odasúgtam neki a következőt: “Papóka haza mentél átöltözni?” most képzeljétek el..... :D Anyáék csak néztek egymásra, nem mertek megszólalni... :D Meg majdnem minden nap hozott tízórait amikor 7-8-osok voltunk ikertesómmal. Mindig hozott hamburgert, kubut, kinder maxit, banánt, almát nekünk. Ott várt az aula közepén minden reggel 9:45kor. :) hát ez milyen aranyos már :) Amikor meg egészen kicsi voltam, mindig korán keltem kb. 7 óra körül és a tyúkok is akkortájt tojtak, talán kicsit később, de én akkor már mindig felöltözve ittam a kakaómat nagyiéknál (egymás mellett laktunk), mikor pedig hallottuk, hogy kotkodácsol a tyúk - jön a tojás, mindig mentünk Papóval a tyúkólba a tojásért. Aztán meg azt játszottuk, hogy ő a kertben valahol elrejtette a fűben a tojásokat, nekem meg meg kellett keresni. :) Aztán együtt mentünk a Márkába (cba) biciklivel, mindig vitt a “villám”-on, a kormányon lógott a csíkos szatyor :D Villámnak hívta a régi jó kék csepel biciklijét :D :D vagy pedig a fehér kis trabanttal suhantunk fel a Hegyi diszkontba. :) A disznóvágások is felejthetetlenek, Papó nagy böllér volt Sárospatakon, sok embernek vágott disznót a környéken. Mármár híresen finom hurkát, kolbászt, húslevest készített. Imádtam vele menni a disznóvágásokra, én hajtottam a hurkatöltőt már kb 5-6 évesen.. :) Késöbb egy vadász bácsi is neki vitte a vadat megpucolni, szóval én is besegítettem fácánt kopasztani meg nyulat nyúzni, egy kicsit sajnáltam őket, dehát belőlük készül a finom leves és pörkölt :/ Sokszor voltunk kirándulni együtt a Szarkakút nevű kirándulóhelyen, nem messze Sárospataktól bent a hegyek között az erdőben, egy eldugott kis erdészháznál. Nagyi, Papó, ikertesóm és én. Együtt zötyögtünk a trabiban. Papón mindig a piros kockás, patentos vékony kis kabátkája volt. Teljesen előttem van ez a kép.. A mosolya is előttem van, még a fülemben itt a hangja, ahogy kiabál nekem hogy “Annácskaaa!!” meg mindig úgy hívott engem és ikertesómat, hogy “Joláán” és “Julis” :D ... :) Néha megviccelték egymást Nagyival, viccesek és aranyosak voltak együtt... :) Papó imádta nézni a Mónika Showt, a Joshi Bharat műsorát meg a Balázs Showt amíg mentek :D De csak azért, mert a cigányok mindig összeverekedtek benne :DDD nagy forma volt Papó! :) Sosem felejtem el, ahogy ül a ház falánál a kis székén, ahogy ott ebédel az udvaron, nyáron csak ott volt hajlandó enni, Nagyival mindig kivitette oda az “ezüst tálcáján” az ebédet, vagy vacsorát. (Amúgy nem ezüst volt, csak ő hívta így. :) ) Egyébként az az ezüst tálca volt már vagy 20 éves, azzal már egy kakas is agyon lett ütve, kopott és horpadt volt meg minden, de neki az volt a kedvence, míg egyszer csak Nagyi testvére fogta és összehajtogatta a kukába. :/ Aztán kapott egy másik ezüst tálcát. :D Nagyon szerette az unokáit Papó. Nagyon sok szeretet volt benne, amit ugyan ritkán mondott vagy mutatott ki, de büszke volt ránk. Nem rég összefutottam egy idős nénivel a vonaton Sárospatak felé, mesélte, hogy ismerte Papót és, hogy a templomban mindig büszkélkedett velünk, dícsért minket. :) Nekünk nem sokszor mondott ilyeneket, de így is jól esett... :) Egyszer valahonnan kerített egy ezer éves fűnyíró “csontvázat”, tiszta rozsda volt, az aljára pedig egy parkoló tábla(!) volt oda heggesztve :D Papó ezt elnevezte “Sandaciklon”-nak :D Mi pedig kis hülyegyerekek, ikertesóm, a szomszéd kislány, meg egy kisebb unokatesónk, rátettünk egy párnát vagy egy plédet összehajtva, és felváltva tologattuk egymást vele a ház előtt az utcán mezítláb... :D még mindig a garázsban pihen a Sandaciklon.. :) hm.. :) :/ Sok dolgon ment keresztül Papó, órákig tudnék róla mesélni jót is, rosszat is, hiszen ő sem volt tökéletes ember, de én nagyon szerettem őt. Amíg be nem következett, nekem soha nem fordult meg a fejmben, hogy elveszíthetem őt, pedig hát ilyen az élet.. Nagyon megviselt az elvesztése, nem fogtam fel, nem bírtam elfogadni hónapokig.. :/ Azóta enyhült ez a fájdalom, de elmúlni sosem fog, és nem is szeretném, hogy elmúljon. Mindig emlékezni szeretnék rá. Papóra, aki a legjobb disznóvágó, horgász, mozdonyvezető, vicc mester, és a legjobb nagyapa volt nekem... 1934. április 11. - 2011. február 4. Nyugodj békében Papóka és vigyázz ránk odafentről.. :( :(