"Rossz az, aki rosszra gondol."
A Miradouro de Santa Luzia Lisszabon egyik legikonikusabb és legromantikusabb kilátópontja, amely az Alfama negyed szívében található. Története szorosan összefonódik a város sorsával, a mór hódítástól kezdve az 1755-ös nagy földrengés utáni újjáépítésig. Ha nem korán reggel érkezel ide, szinte mozdulni sem lehet a sok turistától.
A kilátó mellett álló Igreja de Santa Luzia (Szent Lúcia-templom) eredete a 12. századra, Portugália alapításának idejére nyúlik vissza.
A templomot a Máltai Lovagrend (akkoriban Szent János-rend) építtette I. Alfonz király uralkodása idején.
A helyszín stratégiai fontosságú volt, hiszen a régi városfal (Cerca Velha) mentén helyezkedett el, rálátással a Tejo-folyóra és a kikötőre.
Lisszabon nagy részéhez hasonlóan az eredeti középkori templom és a környező épületek szinte teljesen megsemmisültek az 1755-ös katasztrofális földrengésben. A ma látható templomot a 18. század második felében építették újjá barokk stílusban, Mateus Vicente de Oliveira építész tervei alapján.
A kilátóteraszt és a kertet fokozatosan alakították ki, hogy méltó keretet adjanak a panorámának és a vallási épületnek.
A kilátó déli falán található két hatalmas kék-fehér csempekép (azulejo) a portugál történelem két sorsfordító pillanatát örökíti meg:
Lisszabon ostroma (1147): Az egyik panel azt a pillanatot ábrázolja, amikor a keresztény seregek visszafoglalják a Szent György-várat a móroktól.
A Praça do Comércio a földrengés előtt: A másik kép a város egykori főterét (akkori nevén Terreiro do Paço) mutatja be úgy, ahogyan az az 1755-ös pusztítás előtt kinézett.