Na most figyelj igazán! Mondhatni már majdnem egy éve: szerelmes lettem. Tudod miért lettem visszafordíthatatlanul szerelmes? Megnevettetett. Megfogott. A személyisége, hogy milyen ember ő. Nagyon okos, érti a matekot, a fizikát, amit én sose fogok...de ebbe bele is nyugodtam, büszke vagyok rá, az eszére, hogy tanul, hogy jobb akar lenni/okosabb. Az okos férfi annyira szexi és vonzó (számomra). A humora...istenem, hát vihetne bármi több életet és színt a szürke, monoton hétköznapokba, mint a hülyeségei, a nevetése, a mosolya? Nem! Dolgozik, ért annyit az autókhoz, a hétköznapi dolgokhoz a házban, a ház körül, amennyit egy férfinek érteni kell. Szeretem a szemeit, az arcát, a karjait, ahogy engem ölelnek...egyszerűen minden egyes porcikáját szeretem. Tudod, a társadalmilag elképzelt “tökéletes ember” jelölésre talán nem felel meg, de nekem tökéletes. És sose akarnám, hogy miattam változzon meg, ha tesz valamit tegye kizárólag magáért és én támogatni fogom, mert szeretem őt. Menjünk egy kicsit mélyebbre. A jó szexhez elengedhetetlen a “tökéletes” külső, mert különben már nem is kívánnánk egymást? Ha így gondolod, vagy e felé hajlassz, akkor te még sosem szeretkeztél csupán szerelemből. Az élevezet, az a lényeg, nem igaz? Persze, tulajdonképpen igen...DE, tudod milyen magadhoz ölelni szorosan azt az embert, aki miatt megéri reggel felkelni? Tudod milyen szex közben elmondani valakinek, hogy mennyire szereted? Tudod milyen érezni a bőre illatát, A SZERELMED bőrének illatát, akit nem azért szerettél meg mert jól megdugott (már elnézést a kifejezésért), akit már azelőtt szerettél, hogy egymáséi lettetek volna? Az ő hangját, a nyögését hallani, az érintését érezni? Tudod milyen? Majd szex után meztelenül összebújni és csak érezni a legnagyobb biztonságot érzemileg/lelkileg. Érezni a szerelmet. Soha semmi nem tett engem jobban nővé, mint amikor elmondta, hogy mennyire szeret ÍGY, AHOGY VAGYOK. Érted miről beszélek? Ott állok a tükör előtt, meztelenül, és tudod, gyűlölöm, amit látok. Legyek őszinte? Nem tartom magam dagadtnak, csak van rajtam egy kicsi felesleg, semmim nem tökéletes, ha mellém állítanak egy szupermodellt, merem állítani, hogy undorítónak tűnnék mellette... Majd ott állok meztelenül előtte, az ember előtt, aki miatt minden reggel megéri felkelnem és elmondja, hogy milyen gyönyörű vagyok, és mennyire imádja mindenem, még azt is, amit én utálok. És amikor mindezt a szemembe mondja, akkor érzem magam igazán nőnek. És nem, nem hazudik, csak azért mert ő férfi és nem nő, nem azt jelenti, hogy nem tud belsőleg, érzelmileg egy olyan ember lenni, mint egy nő. Neki is vannak érzései, gondolatai. Tud úgy működni, mint én. És tudom, hogy nem ő az egyetlen ilyen férfi a világon. Nem a férjem, én pedig még nem szültem gyereket és nem is vagyok terhes. De ha egy nap a férjem lesz és ha egy nap gyereket szülök neki, tudom, hogy én leszek AZ A NŐ számára. Akkor is ha nem annyi lesz a súlyom, mint amikor megismert, és akkor is, ha lesznek csíkjaim. Magamért szeret és nem az alakomért. És ezt nevezheted szerelemnek, ha ez nem így történik, akkor te nem vagy szerelmes, hidd el, de tudod talán nem is mindenki képes ilyen őszintén és önzetlenül szeretni.🤷🏼♀️ Úgyhogy ne hibáztasd magad, ha másképp gondolkodsz erről. Change my mind😉 /2020.jan.23. 22:10 ~V.R./