#szakma

[hicapacity]

Politikusokról is kellene hasonló tematikájú mém.. 🤩🤣

[pidzson]

Long time no see.

Hosszabbacska omlenges kovetkezik, be warned.

Szoval azt hiszem minden eddigin tultett a kiegesem. Az eletemben nem gondoltam volna, hogy nem tudok ranezni a sajat hobbijaimra, es fontolgatom, hogy eladjak mindent ami egyebkent rengeteg oromot es sikerelmenyt adott az evek alatt, mert “kar belem”, but here we are. Szerencsere annyira vagyok “muvelt” a temaban, hogy tudjam, hogy ez egy potencialisan atmeneti allapot, amibol egy pihenes + valtas kombo joesellyel ki fog tudni billenteni.

Ami kulon faj, hogy egyebkent is relative csekely szocialis kapacitasom elert egy olyan minimumot, amiben mar az is megterhelo sokszor, hogy regi, nagyon szeretett barataimmal talalkozzak, vagy akar csak online beszelgessek. Napokig, hetekig hagyok meg olvasatlan uzeneteket, mert kulonben teljesen elfelejtem. Lehet, hogy most van, aki forgatja a szemet, hogy “Livibazmeg hat nekem ez az alapallapot, ne rinyalj mar”, de ehhez erteni kell, hogy en egy szuletett tyukanyo vagyok es mindenki, aki valaha kedves volt a szamomra permanens jogosultsagot szerez arra, hogy az osszes nehezseget megossza, megbeszelje velem, es en pedig kezet-labat torve rohanok ha segitseg kell az illetonek, mert rengeteg oromom lelem benne.

Szoval a figyelmes olvasonak feltunhet, hogy (majdnem) mindent sikerult letepnie rolam a kiegesnek, amibol egyebkent toltekezni tudnek.

Az idei elso munkanapomon eldontottem, hogy hamarosan felmondok. Majdnem 4.5 eve dolgozom itt, nagyon szeretem a kollegaim, csodas csapataim vannak, es objektiven kurvajol csinalom, amit csinalok, nagyon puha szekekben ulo emberek pacsiztak mar velem tobbe es kevesbbe hivatalos formakban, hogy jo kis kutya vagyok. A juttatasokra, rugalmassagra egyetlen rossz szavam sincs. (ha barki most IT szektorban munkat keres kozuletek, szoljatok es korulnezek nalunk, teljesen genuine ajanlas.) Dehat Livi, kerdezheted, akkor meg megint mi a fasz bajod van?

Ez a valtas hirtelen jott 2020-ban, es csupa olyan alternativam volt a sajat szakmamban, amire ugy ereztem, hogy az akkori kontextusban keptelen vagyok: kellett a stabilitas, a nyugalom kiheverni egy eleg traumatikus idoszakot. Ettol azt megkaptam, de kurva tavol all a sajat szakmamtol. Ez egy ideig nem hatott meg annyira, mert hat a termeszettudomanyos kepzesek ma palyaelhagyo-gyarakkent funkcionalnak, de ra kellett jonnom, hogy sajnos, vagy nem sajnos, de en kurvara szeretem a sajat szakmam.

Sajnos 4.5 ev alatt sokat felejtettem, ami most megint nem segit elvalni a jelenlegi szcenatol (re: objektiven kurva jol csinalom), de ez kb minden remenyem.

Es tudjatok mire jottem ra?

Mindig dacosan kihuztam magam es dullesztettem a mellkasom, amikor valakivel elokerult a kozoseegi media kerdese, mert hat en aztan baszok bele, hogy ki milyen kurva jol nez ki, meg hanyszor ment Balira heret logatni, es milyen boldog es fantasztikus eletet el. De en sok szakmai tartalmat kovetek. Minden nap, amikor szembejon egy poszt arrol, hogy “nezzetek meg ahogy egy bioreaktorral rotyogtatom az E. colit” meghal bennem valami. Nalam joval fiatalabban doktoralo szakmabeliek sikeres publikaciokkal, gyonyoru kutatasi projektekben reszvetel, vagy akar egy sikeres tudomanyos illusztratori karrier es forog a kes a lelkemben, az irigysegtol verben uszik a szemem. Ezek olyan dolgok, amik nem ram vallanak, de a kontraszt az ok (kis szeletekben prezentalt) es az en eletem kozt eleg, hogy kihozza belolem. Amint ezt felismertem, igyekeztem az elmult 1 honapban levagni magam errol a mergezo koldokzsinorrol, es eltavolodtam a kozossegi mediatol. Amit sikerult elernem: meg annyit sem beszeltem a barataimmal, mint eddig. Amit nem: elegedettebb lettem a sajat helyzetemmel.

Szoval itt tartunk.

Aki keres biomernokot/biotechnologust MSc-vel es Fold koruli palyarol, szabad szemmel is konnyen lathato meretu agyfasz nem kizaro ok, ping me.

Koszonom a figyelmet, johet a fuggony.

[nubesetanimus]

Akkor van értelme a munkámnak mikor a barátnőmnek tudok segíteni azzal, h eljön egy szemvizsgálatra és az optometrista nem a plázában dolgozó optometrista akinek 15 perc alatt kell lezavarni egy vizsgálatot, ami normál esetben minimum fél óra.

Megnézni a térlátást, ami plusz két kép felvillantása, plusz 3 kérdés.

Lehet, h évek óta prizmás szemüveg kéne a bnőmnek, mindig fájt a feje, mindig elfáradt a szeme.

Ma vette föl a szemüveget, azt írta MEGVILÁGOSODTAM! Két órát ült a lap top előtt nem fájdult meg a szeme!

Menjetek szemvizsgálatra!

Nem szemorvos kell hanem egy alapos optometrista, aki nem egy robot és csak a dioptriát írja föl!

[rejszelde]

Szakmai interjú

A jelenlegi pozíciómban hetente 2-3 szoftverfejlesztő szakmai interjúztatásával segítem a toborzást, és ez már 2 éve így megy, szóval ezalatt az idő alatt sokféle embert láttam, és sok dögunalmas monológot hallgattam végig a recruiterek részéről.

Amin viszont sokat gondolkozok, az az elbaszott szellemisége ennek az egész folyamatnak, ami a magyarországi irodacégeket jellemzi. Itt most lényegtelen, hogy egy szoftverfejlesztő cégről vagy a Dunder Mifflin fiókvállalatáról beszélünk, a hangsúly az elgondolás hibás mivoltán alapul.

Azt vettem észre, hogy az összes interjún a kérdések egy része az interjúzó irányába a lojalitás hajlandóságát feszegeti. A lojalitás viszont egy luxus abban a közegben, aminek a deklarált célja a vagyonhalmozás. Én jelenleg úgy látom, hogy a civil -és -segélyszervezetek kivételével nem nagyon létezik olyan cég, amelyik célja ne a terjeszkedés, növekedés legyen, aminek az elsődleges feltétele a profit kitermelése.

Ilyen kérdés például, hogy mi motiválja az illetőt a munkahely váltásra, vagy mi az oka a váltásnak. Amikor az illető első helyen a jobb fizetést és juttatásokat jelöli meg, mintha a management gyomra összeszorulna, és sajnálkozva beszélgetnek az interjú után, hogy manapság csak a pénz számít, ami lássuk be, elég visszataszítóan álságos, hisz mindannyian azért gürizünk, hogy a cég minél nagyobb profitra tegyen szert, ezáltal hatalomra, ezáltal lehetőségekre és még több pénzre.

Én a magam részéről 5 jelentkezőből hamarabb választanám azt a kettőt hármat, amelyik azt mondja, hogy magasabb fizetésért jönne és jobb pozícióért. Ezek az emberek megbízhatóak, amíg több pénzt kapnak a lehetőségeikhez mérten, mint máshol, addig minden munkát elvégeznek, függetlenül attól, hogy az tetszik-e nekik vagy sem. Lőjetek le, de egyszerűen nem tudok megbízni az olyan emberekben, akik elsősorban a nekik tetsző projectek miatt vándorolnak egyik cégtől a másikba, mert őket hosszabb-rövidebb ideig a pénz sem motiválja, ráadásul ezek az emberek csapatokba verődve tudnak lelépni, ha egyikük jelzi, hogy valahol egy zöldmezős fejlesztés kezdődik, amiben mindenki azt csinál, amit akar. Ugyanígy nem tudok megbízni azokban sem, akik feltétel nélkül lojálisak a vezetőikhez, az ő motivációjuk a kötődés, amihez zseninek kell lenni, hogy jó munkamorál is párosuljon, hiszen lényegében nem hoznak önálló döntéseket a saját sorsuk felől.

Szóval én nem értem, hogy miért kap mindenki a szívéhez a vezetőségben, amikor kiderül, hogy a jelöltünk kecisok pénzt akar keresni, sőt, hatalomba akar jutni, magához venni az irányítást, ha úgy adódik. Pont ezek az emberek azok, akik minden lépése kiszámítható, jól lehet velük dolgozni, nem ér meglepetés, mert ismerjük a célokat, és amíg arra játszunk, hogy a céljaikat úgy tűzzük ki, hogy az metszetbe kerüljön a cég érdekeivel, akkor megkapjuk a magasan kvalifikált munkaerőt - egészen addig, amíg képesek vagyunk annyit fizetni neki, amit elvár.

[takemetochurch13]

Válassz olyan foglalkozást, amit szeretsz és soha többé nem kell dolgoznod

[anonymgirlsworld]

Terhelj csak egyre jobban...várj el tőlem egyre többet..

Érjek el valamit az életben...ezt várod el tőlem..

Majd azt mondod, hogy a tanulás az az utolsó, ráér az este is..

Végülis igazad van...alvás nélkül is meg kell tanulnom teljesíteni...

@anonymgirlsworld

[trollkrisztusgyerek]

A boncmesterek és a hentesek mindig alkoholisták. Gondolom, csak így lehet kibírni ezt a melót.

[mindigradvagytam]

Te vagy az az angyal akivel soha nem oszthattam meg életem nagyobb pillanatait, de mindig elképzeltem milyen jó lenne ha ott lennél.